A béna ismét jár
Kapernaumban történt az alábbi eset.
Jézus földönjártakor a házaknak nem csúcsos, hanem lapos teteje volt. A nagy meleg miatt gyakran ezekre a tetőkre leveles gallyakat, ágakat raktak, hogy árnyékot tartsanak. Néha sűrűn egymás mellé rakták a pálmafák leveleit, hogy védelmet találjanak a nagy melegben azok, akik a házban laktak.
Jézus egy ilyen épületben tanította az embereket. Már nem fértek el bent, ezért egyre többen rekedtek kívülre. Az emberek csak jöttek, és jöttek, nem bánták, hogy állniuk kell, csakhogy a Mester hangját hallhassák. Figyelték tanításait, és boldogok voltak, amikor a köztük levő betegekre tette kezét, és kedvesen szólt hozzájuk – meggyógyítva őket. Örültek, hogy a közelében lehettek, akár látták Őt, akár csak a hangját hallották. Nemcsak fizikai betegségeiktől szerettek volna megszabadulni, hanem lelki terheiktől is.
A városban élt négy jó barát. Gyakran gondolkodtak azon, hogyan segíthetnének a gyengébbeknek, a rászorulóknak. Élt a városban egy jó ismerősük, aki már évek óta ágyban-fekvő beteg, mindkét lábára béna volt. Nem tudott sem járni, sem ülni. Nehezére esett még egyetlen mozdulat is.
- Mi lenne, ha elvinnénk őt Jézushoz? – kérdezték egymástól. - Ő bizonyára meg tudná gyógyítani barátunkat.
A gondolatot tett követte. Elmentek hozzá, és elmondták neki tervüket. Egy hordozható gyékény-ágyat készítettek, óvatosan ráhelyezték a beteget, felemelték, és lépéseiket egymáshoz igazítva elindultak a ház felé, ahol Jézus tanított. Már messziről látták, hogy itt gondok lesznek. Hatalmas tömeg állt a bejárat előtt. Hogyan vigyék barátjukat Jézus közelébe?
Óvatosan letették egy fa alá, és körbejárták a házat. Hol lenne egy kis rés, ahol megközelíthetnék Őt? Sehol nem láttak ilyent.
Végül egyikük felfedezett egy létraszerű lépcsőt hátul, ami a ház tetejére vezetett.
- Mi lenne, ha…? A gondolatot tett követte.
Vigyázva, óvatosan felemelték a beteget, felvitték a tetőre, ott megbontották a héjazatot, és nagyon figyelmesen, lassan leengedték középre ágyastól a beteget –, éppen oda, ahol az Úr Jézus tanított.
Mindenki csodálkozva figyelt. Mi lesz most?
Jézus szeretettel tekintett az emberre, felnézett a tetőn levőkre, látta szemükben a hitet, a bizalmat, aztán szeretettel odafordult a bénához, s azt mondta neki:
- Fiam, megbocsáttattak a bűneid.
Szegény ember szemében könny csillant. Ki tudja, már mióta hordozta a bűnterhet, ami jobban nyomta őt, mint betegsége? Hálás volt Jézus szavaiért. Érezte, hogy lelkében felszabadult a bűn nyomása alól.
A házban levő farizeusok rosszindulatúan kérdezték: - Ki ez, hogy megbocsátja a bűnöket? Hisz a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg!
Ők nem látták meg Jézusban az Isten Fiát, csupán egy embert láttak benne.
Jézus – hogy elejét vegye a botránkozásnak -, szeretettel odafordult a bénához, és azt mondta neki:
- Kelj föl, vedd fel a te ágyadat, és eredj haza!
Úgy érezte, mintha egy hatalmas erő áramlott volna végig testének minden porcikáján, a lába ujjától a feje tetejéig. Talpra állt, szemében a hála könnyeivel, ajkán köszönettel, boldogan hagyta el ezt a helyet a neki utat adó emberek sorfala között.
Megbocsáttattak bűnei és visszanyerte egészségét!
Milyen hálás szívvel ment haza, elmondani szeretteinek, családjának, hogy mit tett érte és vele a Szabadító!
Jézus Krisztusnak ma is van hatalma betegeket gyógyítani, bűnöket megbocsátani, ha kérjük Őt erre.
Milyen jó, hogy ilyen szerető, gondoskodó Istenünk van, aki előtt nincs nehéz és nincs lehetetlen.
Márk 2:1-12.