A kutya

Ma házi kedvenc. Sok-sok gazdi igyekszik különböző módon kedvébe járni kutyusának. Sokféle étel, póráz és egyéb felszerelés áll a rendelkezésére azoknak, akik kedvelik ezt a hűséges négylábút.

A bibliai időben az eb a hulladékon tengődő állat volt. Legtöbbször gazdátlanul kóboroltak és veszélyesek voltak. A prostituált férfiakat kutyaszámba vették.

A kutyának nem volt sok becsülete, hacsak nem vadász- vagy pásztorkutya volt.

A kutya szó szitokszóul szolgált. „És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-e én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazta a Filiszteus Dávidot Istenével együtt” 1Sám 17:43. „Felette igen megharagudott azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Eb fej vagyok-e én, ki Júdával tart?... Felette igen megharagudott azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Eb fej vagyok-e én, ki Júdával tart?... Monda pedig Abisai, Sérujának fia, a királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt?” (2Sám 3:8. 9:8. 16:9.)

A kutyáknak adták a döghúst és a tisztátalan állatok húsát.

Lázár nyomorúsága annál súlyosabb és szánalmat keltőbb, hogy kutyák nyaldossák sebeit és ezt el kell tűrnie. (Luk 16:21.)

Jézus a kananeus asszony kérését látszólag azzal utasítja el, hogy „Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.” (Máté 15:26.)

A kutyákkal elmondottakat természetesen nem vonatkoztathatjuk a mai korra, mert jelentéstartalma egy szónak átalakulhat. Ha ma valakit szamárnak neveznek, az sértő, bántó számára. A bibliai időben pedig a legmegbecsültebb állat volt. A kutyának a Bibliában rossz jelentéstartalma van, de attól még lehet házi kedvenc, aki nagy örömmel és farkcsóválással fogadja gazdáját.

Gyürüs István