A nagy kaland
A nagy kaland
Jóska:
Szervusz anyu! Hazajöttem!
Juli:
Én is! És nagyon éhes vagyok!
Elbeszélő:
Kabátját és táskáját mindkét gyerek az egyik székre tette, és gyorsan helyükre ültek a konyhaasztalnál, ahol már várta őket uzsonnára a sütemény és a pohár tej. Édesanyjuk elmosolyodott, és mindkettőjüket megcsókolta. Ámde a mosoly hamar eltűnt arcáról, és szemében aggodalom látszott, amint férjét meglátta belépni.
Jóska:
Mi történt anyu?
Juli:
Apu! Milyen hamar hazajöttél! Akkor ugye labdázhatunk?
Apa:
Talán vacsora után labdázhattok. Először valami fontosat kell megbeszélnünk. Éppen most hoztam anyunak rossz híreket.
Elbeszélő:
Ezt követően elmondta a gyerekeknek is a rossz hírt. Apa munkaadója egy félreértés miatt az elmúlt évben kevesebb adót fizetett, mint kellett volna. Most pedig három hónapon keresztül majdnem az egész múlt évi adót le fogják vonni, hogy a hátralékot behajtsák.
Jóska:
Ez nem igazság!
Juli:
Nagyon buta emberek dolgozhatnak a munkahelyeden, ha ilyen hibát csináltak!
Apa:
Hibák mindig lesznek, de azzal még nem oldjuk meg a problémát, ha mérgelődünk és másokat hibáztatunk. Három hónapig fele fizetésből kell megélnünk, hogy minden rendbe jöjjön. Azt szeretnénk, gyerekek, ha megértenétek a helyzetet, mert a ti segítségetekre is szükségünk van, hogy ki tudjunk jönni a pénzből. Számíthatunk rátok?
Jóska:
Igen, apu, de mit segíthetnénk?
Juli:
Ötszáz forintom van a takarékban, az mind a tietek lehet, ha ezzel segíthetek.
Apa:
Köszönöm, Juli. Majd szólok, ha szükség lesz rá.
Jóska:
Az én spórolt pénzemre is számíthattok, apu.
Apa: (kedvesen)
Nagyon rendes tőled, fiam. Tudjátok, gyerekek, lógathatnánk az orrunkat és sajnálhatnánk magunkat a történtek miatt. aggodalmaskodhatnánk, és azon töprenghetnénk, hogy kit is hibáztassunk mindezért, és számítgathatnánk, hogy hogy is fogunk kijönni a pénzzel. De miért problémázzunk, amikor imádkozhatunk is? Miért ne tegyük az egész problémát Isten kezébe? Figyeljük majd meg, hogy Ő milyen megoldást hoz!
Pillanatnyilag még fogalmunk sincs róla, hogy miként fogunk kijönni ilyen kevés pénzből, de mindegyikünk átadta az életét az Úr Jézusnak, aki megváltott bűneinkből. Isten mennyei Atyánk, és Ő mondja, hogy mondjunk el neki mindent.
Elbeszélő:
- “Az imádság alkalmával vigyétek kéréseiteket az Isten elé! (Fil.4,6.)
Apa:
Kérjük Isten segítségét!
Elbeszélő:
Anya, Jóska és Juli meghajtották fejüket, és apa hangosan imádkozott:
Apa:
Drága mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy a tieid lehetünk. Most is hozzád jövünk, és kérjük, hogy segíts nekünk. Segíts, hogy bölcsen tudjuk beosztani a megmaradt pénzünket. Arra kérünk, hogy adj mindegyikünknek örömet, és segíts, hogy hittel bízzunk benned ezalatt a három hónap alatt is. Te mindenről gondoskodsz. Köszönjük, hogy megígérted, hogy mindenről gondoskodsz gazdagságod szerint a Krisztus Jézusban. Most Jézus nevében fordultunk hozzád! Ámen!
Elbeszélő:
Apa a Fil.4,6-nál nyitotta ki a Bibliát, és együtt mondták el a 6. verset:
- “Az imádság alkalmával vigyétek kéréseiteket az Isten elé.” (Fil.4,6.)
Utána a 19. verset olvasta fel:
- “Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban”. (Fil.4,19.)
Apa:
Isten azt ígérte, hogy minden szükségünket be fogja tölteni. Tudjuk, hogy Isten megtartja ígéreteit, tehát nem kell félnünk, csak bízzunk benne, Ő majd gondoskodik rólunk!
Együtt:
“Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban”.
Jóska:
Tanultunk egy olyan éneket, ami erről szól. Ne énekeljük el?
Ének:
1.Ne aggodalmaskodjál …
Ne aggodalmaskodjál,
Nézz Istenedre fel!
Ő felruház és táplál,
Rád gondot Ő visel!
Dicső király!
Ég és a Föld Ura!
Szívem tiéd,
Légy annak is ura!
Apa:
Igen, ez tényleg erről szól.
Elbeszélő:
Az apa a gyermekek feje felett anyára nézett, és mosolyával bátorságot öntött bele. Anya bólintott. Egyetértett velük, és tekintetével is megköszönte az emlékeztetést. Arcáról eltűnt az aggodalom. Elmosolyodott, és mutatóujjával önmagára mutatott:
Anya:
Nekem most a Fil.4,7. versére van szükségem. Azt olvashatjuk benne, hogy ha Isten elé visszük kéréseinket, be fog tölteni békessége. Az Ő békessége pedig csodálatosabb, mint amit el tudunk képzelni. Gondolatainkat és szívünket megnyugtatja, és megtanulunk bízni az Úr Jézusban.
Elbeszélő:
Miközben az egész család Isten ígéretein gondolkozott, az asztal körül egymásnak nyújtották kezüket, és újra imádkoztak. Anya így imádkozott:
Anya:
Uram, kérlek, segítsd át az egész családot ezen a nehéz időn!
Juli:
Úr Jézus, köszönjük, hogy apának van munkája, még ha nem is kap annyi pénzt, mint régebben.
Jóska:
Drága Úr Jézus, segíts, hogy ne akarjak olyasmit, amire most nincs pénzünk, és segíts, hogy ez a három hónap nagyon gyorsan teljen el!
Apa:
Uram, nem tudjuk, miért lesz ilyen nehéz ez az időszak, de tudjuk, hogy ez is benne van a tervedben. Igédből tudjuk, hogy Te már akkor is ismertél minket, amikor még meg sem születtünk, és eltervezted életünk minden napját. Hisszük, hogy te a legjobbat akarod nekünk. Segíts, hogy hitünk minden nap növekedjen. Jézus nevében kérünk: Ámen!
Jóska: (mosolyogva)
Ne félj apa, nem lesz semmi baj! Nagyon érdekes lesz meglátnunk, hogy Isten miként gondoskodik rólunk. Olyan ez, mint … mint egy igazi kaland! Juli, tudod mit, mindig írjuk fel, hogy Isten hogyan adja meg, amire szükségünk van.
Juli:
Tényleg! Milyen jó ötlet!
Elbeszélő:
Juli a szobájába szaladt, és nemsokára egy nagy jegyzetfüzettel és ceruzával tért vissza.
Juli:
A naplónak a “Nagy kalandunk Istennel” címet adjuk.
Elbeszélő:
Juli hozzá is fogott rögtön, hogy ráírja a címet az első oldalra.
Jóskának igaza volt. Igazi kalandban volt részük az elkövetkező napokban és hetekben. Bíztak abban, hogy Isten válaszol imádságaikra. Nagyon élvezték a napló írását is. A gyerekek a füzetet az ebédlőasztalon tartották. Ahogy hazaértek az iskolából, rögtön megnézték. Emlékeztette őket arra, h. ne felejtsék el Istent dicsérni, amikor együtt imádkozott a család, és együtt olvasták az Igét. Nagy örömmel figyelték, h. Isten hányféleképpen gondoskodik róluk, és hány embert használ fel arra, h. segítsen megoldani a problémákat. Az ebédlő majdnem minden este megtelt éneklésükkel.
Ének:
Elbeszélő:
A család sok mindent megtanult az imádkozásról, ami nagyon fontos volt. Azt is megtanulták, hogy milyen jó egyedül Istenben bízni. Időnként feljegyeztek valamit, hogy emlékeztesse őket a tanultakra, vagy igéket írtak fel, amelyek bátorították a családot, és erősítették hitüket ebben a nehéz időszakban.
Naplórészlet: (október 10.)
Jóska bejegyzése:
“Ma a garázst takarítottam. Apu hátizsákjában több konzervdoboz gyümölcsöt és húst is találtam, ami még a kirándulásról maradt. Fasírt, zöldbab és almamártás – több étkezésre is elég lesz! Anyu szerint ezzel rengeteget megtakarítunk az ennivaló költségeiből.
Elbeszélő:
Jóska felfedezése arra figyelmeztette a családot, hogy Isten azt akarja, hogy úgy bízzunk benne, mint ahogy a gyerekek mindenben megbíznak apjukban – még az ennivalót is tőle várják.
“Apa erre idézett a Bibliából: ’A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma’, majd azt mondta, hogy mindezeket megkapjuk, ha először Istent keressük. Ezután mindnyájan együtt adtunk hálát Istennek.”
Naplórészlet (október 17.)
Juli bejegyzése:
“Ma a postás 5.000 forintot hozott. Az utalványon nem volt sem név, sem semmi magyarázat feltüntetve. Anyu azt hiszi, hogy Erzsi néni, a barátnője küldte, de senki sem tudja biztosan – csak Isten. Ő azt is tudta, hogy az autóra be kell fizetni az újabb részletet. Mintha csak a Biblia szavai valósultak volna meg:
- “jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek,” (Mt.6,8.)
Mennyei Atyánk tudja, hogy mire van szükségünk. Pedig még nem is kértük!”
Naplórészlet: (november 1.)
Apa bejegyzése:
“Hála az Úrnak, mindnyájan egészségesek vagyunk. Múlt héten nagyon megfáztam. Orvosunk múlt szombaton, az istentiszteleten meghallotta, hogy köhögök, és nem hagyott békét, míg el nem mentem hozzá a rendelőbe. Adott valamilyen orvosságot, és nem hagyta kifizetni. Csodálatos, hogy Isten miként használja fel az embereket arra, hogy egymásnak segítsenek.”
Naplórészlet: (november 29.)
Jóska bejegyzése:
“Tegnap este kifogyott a butángáz a tűzhely gázpalackjából. Brrr! Nagyon hideg volt, de aztán tüzet raktunk a kályhába abból a fából, amit múlt nyáron az utcánkban kivágtak, mert már kiszáradt.
Apunak szüksége volt a megtakarított pénzünkre, ebből fizette ki a számlát, amikor ma feltöltötték a tartályt. Örülök neki, hogy ennyit tudtunk félretenni.”
Apa bejegyzése:
“Amikor megláttam, hogy a gáztartály üres, nagyon odavoltam, de aztán Jóska azt mondta, hogy hiszi, hogy Isten már valahogy küldi is a segítséget. Eszembe jutott, hogy van egy feldarabolt fánk a fáskamrában. Ez megoldotta a pillanatnyi válságot. Amikor tüzet raktam eszembe ötlött az az ige, hogy
- “mielőtt kiáltanak, én már válaszolok.” (És.65,24.)
Csakugyan! A gyerekek felajánlották félretett pénzüket! Az enyémmel együtt elégnek kell lennie a gázra! Mielőtt szükségünk lett volna rá, félretették a pénzt, és váratlanul tüzelőhöz is jutottunk. Milyen jó és milyen bölcs az Isten!”
Naplórészlet: (december 6.)
Anya bejegyzése:
“Erzsi néni hozott néhány virághagymát a kertünkbe. Azt mondta, hogy vegyen ezt köszönetnek a barátságomért.
Apu bejegyzése:
“A boltos hét kaktuszt adott nekem, és azt mondta, hogy majd később fizessem ki, amikor már lesz pénzünk. Azt mondta, megbízik bennem, mivel a múltkor visszaadtam neki a pénzt, amikor többet adott vissza. Isten Igéjében azt olvassuk, hogy ha mi adunk másoknak, nekünk is adnak. Sohasem tudhatjuk, hogy milyen áldás származik abból, ha segítünk valakinek. Csak azt kell tennünk, amit az Úr akar, és a többit hagyjuk rá!”
Anya:
Olyan öröm látni, ahogyan isten segít! Ez az egész a Zsolt.37,5-re emlékeztet:
- “Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik.”
Jóska:
Értem már! Ha Istenre bízzuk a problémáinkat, nem kell attól félnünk, hogy hibát követ el. Ő mindent jól végez.
Anya:
Apu igazgatója felhívott, és megkért, hogy helyettesítsem a titkárnőjét, amíg beteg. Ugyanakkor dolgoznék, amikor a gyerekek iskolában vannak, úgy hogy addigra hazaérek, mire ők kijönnek az iskolából. Egész héten, de lehet, hogy a jövő héten is dolgozhatnék. Ezzel hozzájutnánk ahhoz a pénzhez, amire január 15-ig, a következő teljes fizetésig szükségünk lenne. Isten gondoskodik rólunk!
Amikor hitben erősítésre van szükségem, egy Zsoltárt olvasok el. Ma a 138. Zsoltárt olvastam. Ez arról szól, hogy hívjuk segítségül Istent, és Ő válaszol. Különösen a nehéz időkben! Amikor apu főnöke felhívott az állás miatt, visszamentem a szobába, és hangosan elolvastam az 1. és 2. verset. Így dicsértem Istent:
- “Szívem mélyéből áldalak Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet jóságodért és hűségedért, (Zsolt.138,1-2.e.r. kat. ford.)
- mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.” (Zsolt.138,2. u.r. Protestáns ford.)
Elbeszélő:
Január közepén, a fizetés napján, a család újra az asztalnál ült.
apa:
Túléltük a szűkös időket!
Jóska:
Vagyis, nagy kalandunkat Istennel!
Apa:
Igen. Ami megoldhatatlan problémának látszott, csak hitünket erősítette. Büszke vagyok mindegyikőtökre, és szeretném megköszönni a segítségeteket. Nem panaszkodtatok. Bíztatok Istenben, és megelégedtetek azzal, amink volt. Így sokkal könnyebb volt mindent elviselni.
Juli:
Azért volt ez nagy kaland Istennel!
Apa:
Igen, igazad van. Azt szeretném még mondani, hogy nagyon jó volt, hogy segítettetek, és tudom, hogy Isten örül, hogy hozzá vittük a problémáinkat, tőle kértünk segítséget, és bíztunk benne, hogy segíteni fog.
Jóska:
Azt hiszem, hogy nagyon jó volt így, apu!
Juli:
Igen, én is azt hiszem. Isten olyan sokféleképpen gondoskodott rólunk, és mindent megadott, amire szükségünk volt.
Elbeszélő:
Egymás után sorolták fel mindazokat az embereket és eseményeket, akiken, amiken keresztül az Úr válaszolt imádságaikra, és átsegítette őket a nehéz időszakon. Mi is soroljuk fel!
(Az ismétlés közben mutassuk meg újra a napló lapjait, és nevezzük meg a válaszokat, és Isten segítőtársainak nevét!)
Jóska:
Isten segített!
Együtt:
Dicsérjük érte Istent!
Ének: