A nagy PÁL

2014.02.26 16:53

Pál, a nagy apostol (akinek a neve azt jelenti, „Kicsi”)

Kicsit bántott az utóbbi napokban, hogy semmi nem jön be, olyan szerencsétlennek éreztem magamat.
Gondoltam, végignézem Pál apostol életét, akit a legnagyobb misszionáriusnak tart a keresztény világ; ő a pogányok apostola. Vajon ő találkozott-e kudarchelyzettel?
Íme, egy kis csokor Pál életéből.

Üldözi, pusztítja Isten gyermekeit, miközben teljes szívből azt hiszi, hogy a jó oldalon áll, hogy Istennek tesz jót.
Az Úr megállítja, megvakul; az ellensége, Anániás segítségére szorul.
Gazdát cserél.
o Ezt senki nem hiszi el.
o A tanítványok félnek tőle.
o A zsidók üldözik, gyűlölik.


Főfarizeus létére kosárba rakják, és egy kötélen leeresztik a kőfalon - éjszaka, hogy elmenekülhessen.
Végre egy ember, Barnabás felkarolja.
Némi öröm után Antiókhiában a pogányok figyelmesen hallgatják, „De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes és vallásos asszonyokat, valamint a város előkelő embereit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a határukból.” (Apcsel 13:50)
Ikóniumban a zsidók áskálódnak, és Pál ellen fordítják a hallgatókat.
A hallgatók megoszlanak, némelyek a zsidók mellett, mások az apostolok mellett teszik le a voksot.
Újabb támadás Pál ellen. Bosszúsággal illették őt.
Lisztra. Meggyógyul egy sánta, ezért istenként akarják tisztelni Pált, de megérkeznek Ikóniumból és Antiókhiából a zsidók, és Pál ellen fordítják a hangulatot. Ennek következtében Pált megkövezik, kivonszolják a városból, azt gondolva, hogy meghalt. (Dobott már meg téged valaki kővel? Úgy igazán? Erőből? Milyen érzés lehetett Pálnak a dübörgő kövek alatt, holott pár órával korábban meg áldozatot akartak neki bemutatni?)
Túléli a megkövezést. Feltápászkodik. Lehet, hogy véres, vagy sántít, de továbbmegy. Derbébe. Végzi a misszióját.
Kiértékeli az első misszióút tapasztalatát. „Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.” (Apcsel 14:27)
A második misszióútja vitával kezdődik. Vigyék Márkot, vagy ne vigyék? Szétválik az útjuk. Barnabás Márkkal, Pál Szilásszal indul el.
Filippiben jól indul minden, de egy jövendőmondó lányka felbosszantja Pált. Kiűzi belőle a gonosz lényt, emiatt börtönbe kerül.
Igaz, hogy megtér a börtönőr, de Pálnak tovább kell mennie.
Thesszalonikába mennek. Itt is csatlakoznak néhányan a hithez, de a zsidók fellázítják az embereket Pál ellen.
Bérea. Jól indul, de jönnek a thesszalonikaiak, itt is fellázítják a népet Pál ellen.
Athénbe megy. A város tele van bálványokkal. Alkalma adódik az ismeretlenül tisztelt Istenről beszélni. Eredmény? „Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták, »Majd meghallgatunk erről máskor is.« Pál ezután eltávozott közülük. Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hivővé lett; közöttük az areopágita Dionüszosz is, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások.” (Apcsel 17:32-34)
Korinthusba érkezik. S hogy mi történik itt? „Amikor azonban ellene szegültek, és szidalmazták, lerázta a ruhájáról a port, és ezt mondta nekik. »A véretek a ti fejetekre szálljon! Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.«” (Apcsel 18:6) Ennek ellenére ott marad másfél évig. Ezalatt kap hideget is, meleget is. „Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, és így szóltak. »Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módon tiszteljék Istent.«” (Apcsel 18:12-13)
A harmadik misszióútján visszamegy Efézusba. S hogy mi történik itt? „Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket Isten országának dolgairól. Amikor pedig egyesek ellenálltak, és nem hittek, sőt, gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított.” (Apcsel 19:8-9)
Nem sokkal később Demeter ötvösmester fellázítja Pál ellen az egész várost.
Visszatér Jeruzsálembe, itt elfogják, fogságba kerül. Viszontagságos úton eljut Rómáig.

Pál így ír az életéről.
„Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyón, veszedelemben rablók között, veszedelemben a népem között, veszedelemben a pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és meztelenségben. Ezeken kívül még ott van a naponkénti zaklatásom és az összes gyülekezet gondja. Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? Ha dicsekednem kell, a gyengeségemmel fogok dicsekedni. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. Ablakon át, kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.” (
A korinthusiakhoz írt második levél, 11:24-33)

Hát ennyit Pálról, a legnagyobb apostolról. Elment a kedvem az önsajnálattól.