A napkeleti bölcsek csodálkozása
Felfedezések a próféciákban
A napkeleti bölcsek csodálkozása
A napkeleti bölcsek polihisztorok voltak, mint koruk tudós emberei általában. Egyéb tudományok mellett a csillagok vizsgálatával, megfigyelésével is foglalkoztak. Jézus születése idején feltűnt egy ismeretlen csillag. Szerették volna megfejteni ennek a csillagnak a rejtélyét. Papokkal és más bölcsekkel tanácskoztak. Átkutatták az ősi feljegyzéseket. Ott megtalálták Bálám jövendölését, amely kijelenti: “Csillag származik Jákobból, és királyi pálca támad Izraelből” (4Móz 24:17).
Ez a csillag lenne a Messiás előfutára? Örömmel fogadták és köszöntötték a mennyei igazság fényét. Összekészítették csomagjaikat és ajándékaikat, s elindulta a csillag vezetése mellett. Hosszú, de reményteljes utazás volt ez. Alig várták, hogy találkozzanak a megígért Szabadítóval. Eljutottak Izraelbe, leereszkedtek az Olajfák hegyén, és szemük elé tárult Jeruzsálem. Meggyorsították lépteiket, hogy beléphessenek a városba. Arra gondoltak, hogy ott mindenki a Messiás megszületésének örömhíréről beszél. Kérdezősködésük azonban hiábavalónak bizonyult. A Biblia így jegyzi fel ezt az eseményt: “…napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe ezt mondva; Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes király pedig ezt hallván megháborodott és vele együtt az egész Jeruzsálem.” (Máté 2:1-3.)
Ahogy az idézett szakasz mutatja, Jeruzsálemben csak zavart okozott a bölcsek érdeklődése. Pedig ez volt az a hely, ahol a szent iratokat őrizték, itt képezték a papokat és a vallási tanítókat. A szent iratok hivatott őrei sem tudtak semmit a bekövetkezett eseményről.
Heródes fenyegetésére az írástudók utánanéztek a szent iratokban, hogy hol kell megszületnie a Megváltónak. “… a júdeai Betlehemben; mert így írta meg a próféta” (Máté 2:5).
Ahogy látszik, nem a tudással volt a baj, hanem a szívekkel. Érdektelenül, unottan, gépiesen végezték szolgálatukat, és úgy következett be a történelem egyik nagy eseménye, hogy észre sem vették.
Ám a történelem időnként ismétli önmagát. Jézus megígérte, hogy visszajön. “És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét visszajövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:3).
Minden gondolkodó ember érzi, látja, hogy valami van a levegőben. Valami nincsen rendben a bolygónk körül. A legtöbben igyekeznek elfelejteni ezeket a gondolataikat és lekötik magukat teendőikkel. Az ősi Izrael szégyene, hogy amikor eljött Jézus, csak néhányan üdvözölték: a pásztorok, Simeon és Anna. Messze pogány földről jött bölcsek köszöntötték őt, és ajándékot is hoztak neki.
Rajtunk áll, hogy a bölcsekhez vagy a nem-törődöm többséghez hasonlítunk-e.
A következő alkalommal azt vizsgáljuk meg, hogy milyen próféciák beszéltek Jézus születéséről, szolgálatáról és haláláról. Fogadjuk meg Jézus egyik tanítványának, Péternek a tanácsát: “És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben” (2Pét 1:19).
Gyürüs István