A vámszedő

Jézus korában ez a foglalkozás szinonimája volt a bűnnek, a csalásnak, hazaárulásnak. Ennek több oka is volt. Nézzük meg, hogy mit is jelentett abban az időben vámosnak lenni.

Adót a királyság ideje óta szedtek a zsidóktól. A templomi adóról most nem lesz szó.

A rómaiak minden provinciára – így Júdeára is – kivetettek adót.

Az adó behajtói – a vámszedők – zsidók voltak. Némelyik vámos munkatársakat, pontosabban beosztottakat gyűjtött, s általuk szedte be a vámot és adót. Természetesen ilyenkor meg kellett emelnie az adókulcsot, hogy kifizethesse beosztottait, és ő se járjon rosszul. A rómaiak némely személynek, pl. Heródes Antipásznak vagy egyes városoknak, mint pl. Kapernaum olyan kiváltságokat adtak, hogy vámot szedhettek. Ezek behajtása is a vámosok feladata volt.

A római időben háromféle adó volt, amit a római hatalom részére kellett fizetni.

a.) Földadó, amit pénzben vagy természetben is be lehetett fizetni

b.) Fejadó, amit a jövedelemtől függően fizettek. A gyerekek és az idősek kivételével minden zsidónak fizetnie kellett.

c.) Vám a be- és kivitt árura.

Amint látszik, inkább a mai APEH, mint a Vámhivatal alkalmazottainak megfelelő volt a tevékenységük a vámosoknak.

A papi szolgálatot végzőknek adómentességük volt.

Miért is voltak gyűlöletesek?

A zsidókat mindig a függetlenségük elvesztésére, a római igára emlékeztették.

Nem nagyon találkoztam olyan emberrel, aki kitörő örömmel fizetné az adót.

A hatóság ugyan meghatározta az adók mértékét, de szemet hunyt a visszaélések fölött, amik viszont az emberi kapzsiságból adódóan bőven voltak.

A megszerzett vagyonból tobzódva éltek, s bizonyára bűnös élvezeteknek is utat engedtek.

Mindezek egy igazi farizeus szemében visszataszítóak voltak.

Jézus másként látott. Egy vámszedő – Máté – a tanítványa és evangélista lett. A másik, akit Zákeusnak hívtak, vendégül láthatta Jézust, a zsidók nem kis rosszallása mellett.

Ugyanaz a szakma két nézőpontból.

Te milyen szemüveget viselsz?

Gyürüs István