10. fejezet

2014.05.08 17:13

 

MÁR MOST BÁTRAN SZERESSÜNK!

  • “Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek…” Lk.6,26

Ha nyugodt, megfontolt életmódot folytatsz, ha jó viszonyban vagy az emberekkel, ha úgy véled, nincs egyetlen ellenséged sem, még nem biztos, hogy Isten gyermeke vagy.

            Egyesek azzal dicsekszenek, hogy mindenki kedves hozzájuk. Úgy látszik, ezzel akarják bizonyítani eredményes lelki tapasztalatukat. Számukra az a legfontosabb, hogy minél több emberrel jó viszonyban legyenek. Véleményük szerint azok lehetnek csak a jó hívők, akik mindenkinek tetszenek.

            A Biblia azonban ezt egészen másként magyarázza. Van ugyanis valami, ami fontosabb a barátoknál. Isten akaratának teljesítése, amit mindig első helyre kell tennünk.

            Jézus egyszer elmondta: azért jött a földre, hogy annak akaratát cselekedje, aki elküldte Őt. Számára ez minden tettnél és szónál fontosabb volt. Ezért élt. Urunk tudta, hogy magatartása ellenállásba fog ütközni. Figyelmeztette követőit, hogy mindazok, akik elhatározzák, hogy Isten akaratát tekintik életükben a legfontosabbnak – úgy mint ahogy azt Ő is tette – ellenállásba ütköznek. Minden vonakodás nélkül a következőket mondta nekik:

  • “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja közt. … És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.” Mt.10,34-36.

Igen kellemetlen, zavartkeltő szavak ezek. Sokan nem is tudják elfogadni őket. Ezért szépítgetik és azt állítják, hogy képletes kifejezések. Kevesen hajlandók összetűzésben élni bárkivel, hát még családtagjaikkal. Az imaházba járók többsége úgy vélekedik, hogy az igazi istenfélelem nem olyan nagy és elérhetetlen, hogy nehéz helyzetbe kellene kerülni szeretteikkel.

            Az utóbbi években több olyan könyv jelent meg, melyekben Isten ígéretei vannak felsorolva. Számtalan bátorító prédikáció hangzik el. Érdekes azonban, hogy sem a könyvekben, sem a prédikációkban nincs megemlítve egy tény, melyet Urunk hangsúlyozott: követőjének lenni annyit jelent, hogy akaratunkon kívül összetűzésbe kerülünk az emberekkel.

            Ha úgy gondolod, hogy az emberek tisztelni fognak, mert istenfélő vagy, és mert Isten akarata szerint élni, ha azt hiszed, hogy ezért tisztelni és becsülni fognak, nagyon tévedsz.

            “Jézus azt ígérte tanítványainak – mondja az egyik író – hogy nem fognak félni és boldogok lesznek, de azt is megemlítette, hogy kellemetlenségeik is adódnak.”

            Jézus mindenütt jót tett. Kedves és együttérző volt. Mindenkivel szeretettel bánt. Mégis sem előtte, sem utána senkinek se volt annyi kellemetlensége, mint neki. Jézus, a békesség fejedelme földünkön állandóan viharba került.

            Eltérő nézetei miatt már kora ifjúságában összetűzésbe került anyjával és apjával. Mivel azt tette, amit tennie kellett, és ott volt, ahol lennie kellett, összetűzésbe került szüleivel, akik mást képzeltek számára. Ez vitát váltott ki közöttük. Kénytelen volt megfeddni őket, ami egyáltalán nem volt könnyű egy olyan érzékeny léleknek, mint amilyen Ő volt.

            Senkit sem értettek annyira félre, mint Jézust. Senkit sem mutattak be és nem fogadtak olyan tévesen, mint Őt.

            Szinte felfoghatatlan számunkra, hogy egy ilyen szeretettel teljes személyt ennyire megvessenek az emberek. Sajnos mégis így van. Így volt ez Jézussal, és ha mi is isteni szeretetet tanúsítunk az emberek iránt, akkor velünk szemben is hasonlóan fognak eljárni.

Évszázadok óta ismeretesek a következő szavak:

  • “Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” Jn.15,18,20

Nem könnyű szeretni, mert ára van. Ha semmit sem adsz a szeretetért, akkor tulajdonképpen nem is szeretsz.

  • “De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” Tim.II.3,12.

Ha a Bibliát úgy fogadod el, amint írva van, akkor az elhangzott verset a következőképpen értelmezed: ha idáig nem kerültem bajba, lehet, hogy nem is vagyok Krisztus igazi követője.

            Ha az életben nincs semmi kellemetlenséged, ha mindenki elismerően nyilatkozik rólad, akkor valami nincs rendben lelki életedben. Az is lehet, hogy örök életed forog kockán. Úgy látszik, nem mersz Isten szeretetével összhangban élni.

            Nem is csoda hát, hogy Jézus a következő kijelentést tette:

  • “Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek és kirekesztenek és szidalmaznak titeket…”

Majd hozzáteszi:

  • “Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek…” Lk.6,22.26.

Ha senki sincs ellenünk, ez azt jelenti, hogy semmit nem teszünk Istenért és felebarátainkért.

            Lehet, hogy egyházunkat azért ismeri el a társadalom, mert igyekszik jól bemutatni magát. Maga a tény, hogy az emberek dicsérik intézményeinket, még nem ok az örömre, még nem állíthatjuk, hogy hiánytalanul teljesítettük Istenünk akaratát. Ne legyünk elégedettek önmagunkkal, és ne kürtöljük szerte: “Hát nem nagyszerű az, ahogy Isten megáldott bennünket!” Az a tény, hogy ilyen ismertek és közkedveltek lettünk, késztessen bennünket komoly önvizsgálatra.

            Hogy létezik az, hogy a valamikor oly hevesen dúló küzdelem tüze egészen kialudt? Talán azért, mert az egyház elvilágiasodott és nincs mivel kiváltania az ellenségeskedést? Talán a korszerű vallás nem olyan, mint amilyen az első keresztény egyház idejében volt? Esetleg az történt, hogy a bűnnel való összetűzés elavulttá vált? Vajon a Biblia nagy igazságait olyan felületesen értelmezzük, hogy egyházunkban kihalófélben van az istenfélelem? Mit gondoltok, újból üldöznék-e a keresztényeket, ha az első keresztény egyház lelkülete jellemezné őket? Lobogna-e újból az ellenszegülés tüze?

            Ha meg akarjuk érteni a kereszténységben felmerülő összetűzést, akkor szemügyre kell vennünk mozgalmi erejét. Habár sokan kerülik ezt a témakört, az igazi kereszténység lényegében véve mégis radikálisa erő.

            Ez az erő megváltoztatja az ember természetes értékelésének értelmét, és mindent más fényben mutat be. Változtat érdeklődési körén, indítékain, céljain, reményein és álmain, egyszóval mindenen, ami létezésének alapja, és felebarátai, sőt családtagjai útját keresztezi.

            Jézus Krisztus követője a mennyei otthonra összpontosítja figyelmét és abban bízik, míg a többi ember a földi értékeket becsüli. Isten gyermekének életét Jézus uralja, míg mások földi tiszteletadásra vágynak.

            Az az ember, aki Isten mellett döntött, mindent másképp lát. Krisztus követője számára még az autó, sőt a keze és a gyomra sem az ő személyes tulajdona. Az, aki nem így gondolkodik, nem tudja ezt felfogni.

            A Krisztussal egyesülő ember kegyelmessé válik, korunkban viszont a kegyelmesség egyenlő a gyengeséggel. Az ilyen ember őszinte és tiszta, noha az őt körülvevő világ tisztátalan.

            Az emberek csak saját érdekeikkel törődnek, a Krisztust követő ember azonban mások érdekeit a maga érdekei elé helyezi.

            Korunk emberei azt állítják, hogy nincs többé erkölcsi biztonság és tisztaság, és hogy minden érték relatív dolog: Isten gyermeke ellenben hisz az igazság és a bűn, világosság és sötétség, erkölcsösség és erkölcstelenség közötti különbségben.

            A Megváltó követője tudja, hogy még mindig a bűn az ember legnagyobb problémája. Nincs szüksége a világ jóindulatára, ha pedig választania kellene, elveit választaná. Az Isten törvényének való engedelmességet még saját életénél is többre becsüli, nem azért, mert önfejű és azt gondolja, hogy csupán neki van igaza, mások viszont tévednek, hanem azért, mert végtelenül szereti Istenét.

            A keresztény vértanúk nem az igazságért, vagy valami ideálért, talán elvért, meggyőződésért vagy az egyházért haltak meg. Nem. Ők egyszerűen valakiért haltak meg.

            Készek voltak meghalni, mert készek voltak mélyen és változatlanul szeretni Őt.

            Azok az emberek, akik ennyire szeretik Istent, valóban idegenek lesznek embertársaik között. Ha pedig valaki bátran kitart elvei mellett, nemsokára azok fogják őt befolyásolni.

            T.S. Eliot a következőket jegyezte fel:

“Ha valaki a mulandóság világában visszafelé halad, úgy tűnik, hogy szökni akar.”

Az az ember, aki a hagyományokkal, megszokott állásfoglalásokkal és ideálokkal ellentétben él, az emberek ellenállásába fog ütközni.

 “Nem állíthatom, hogy engem Isten vezet” – írta Luther Márton. “Ő egyszerűen tol előre, húz maga után. Nem tudok uralkodni magamon. Szeretnék békében élni, de mit tegyek, mikor a békétlenség és változások közé vagyok vetve?”

Ha ki akarsz tartani Isten és szent igazsága mellett, kellemetlenségbe kerülsz. Jézussal is éppen ez történt. Ha nem ítéled el a bűnt, hanem hallgatsz, sok kellemetlenségtől menekülsz meg. Az ilyen viselkedésnek azonban nagy ára van. Megtörténhet, hogy saját lelkedet is elveszíted.

            A kényelem és a könnyű élet sokak számára lehetetlenné teszi a megdöbbentő valóság megértését; azt, hogy a világon heves küzdelem dúl. Könnyelmű életük szinte ellentétben

áll azzal a ténnyel, hogy a világon éppen most folyik a jó és a rossz közötti sorsdöntő küzdelem.

            Meg kell értenünk, hogy sajátos körülmények között élünk. Ha Krisztust választjuk életünk vezetőjének, mi is csatlakozunk a mindent átfogó küzdelemhez.

            A sátán minden rendelkezésére álló erőt mozgósított. Miért oly kicsiny az ellenállás? Miért közömbösek Krisztus követői?

            Azért, mert nem állnak vezetőjük mellett. Nem rendelkeznek Lelkével. Nem is igyekeznek legyőzni az ellenséget. Nem vetik meg a sátán útját. Nem néznek szembe a bűnnel úgy, mint ahogy azt Jézus tette. Nem fogják fel, milyen hatalommal rendelkezik a sátán. Nem képesek észrevenni a világmindenség ellenségének mérges természetét. Nem gyűlölik a rosszat és erejét, meg felmérhetetlen nagyságát.

            Mivel földünkön általános közömbösség uralkodik, a gonoszság erői riadóra késztető gyorsasággal foglalják el a területeket. A bűn megsokasodik, a szeretet pedig, amint a Bibliában meg van jelölve, sokakban meghidegül.

            Istennek olyan emberekre van szüksége, akik már most szeretni tudnak. Emberekre, akik szeretik Jézust és saját magukat úgy, mint Isten fiait és leányait; akik szeretik ellenségeiket és azokat is, akiket nehezen lehet szeretni. Istennek olyan emberek kellenek, akik még saját életük árán is készek szeretni.

            Ebben a szörnyű küzdelemben a szeretet a leghatékonyabb fegyver. Nélküle védtelenek vagyunk, és semmit sem érhetünk el. Ha szívünkben nem lángol a szeretet tüze, akkor egy nap könnyen lecsúszhatunk az üres örökkévalóságba, hiszen semmit sem tettünk Istenért. Nemtörődömségünk, hanyagságunk és mulasztásunk oda vezet, hogy mindent elveszítünk.

            Ha azonban Isten szeretetét választjuk, és elhatározzuk, hogy zűrzavaros világon vele fogunk élni, akkor kétségkívül a legnagyobb küzdelemben találjuk magunkat. A könyörtelen, agyafúrt és goromba ellenség karmaiba kerülünk, aki állandóan és erőteljesen támad. Mi, akik idáig a kellemes biztonságban éltünk, hirtelen megértjük, hogy mit jelent békesség helyett karddal viaskodni. Luther Mártonhoz hasonlóan mi is az összetűzések forgatagába kerülünk. Ez pedig szinte elkerülhetetlen.

            Ugyanúgy, mint ahogy a világosság elűzi a sötétséget, úgy az igazság is elűzi a hamisságot. Ez a kettő nem járhat együtt. Ha az egyiket szeretjük, akkor küzdeni fogunk a másik ellen. Az alvó lelkiismerettel rendelkezők kellemetlenül izgatottak lesznek. A kényelmet kedvelő vallásos személyeket mindig idegesítették azok, akik nem elégednek meg a korábbi helyzetnek megfelelő állapottal az egyházban és a világban. A kényelmet választók nem is veszik észre, hogy körülöttük a gonoszság, előítélet, gyűlölet, önzés és erkölcstelenség ostroma készül. Hiába ébresztgetitek őket, nem akarnak tudatára ébredni a valóságnak. Igyekeznek minden kellemetlen helyzetet kikerülni.

            Másik oldalról nézve Isten igaz követőit, a tántoríthatatlan lelki reformátorokat: Illést, Jeremiást, Istvánt, Pált, Luther Mártont és a többieket vádolják a problémákért.

  •  “És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb neki: Te vagy-e az Izráel megháborítója?” Kir.I.18,17.

Isten választott népének gonosz királya azzal vádolja az Isten akaratát teljesítő prófétát, hogy ő okozta a nehézségeket és a nép közötti zúgolódást. Mindaddig, míg a jó és rossz közötti küzdelem nem ér véget, Isten gyermekei számíthatnak ilyen vádakra.

            Meg kell értenünk, hogy a nehézségek nem mindig arra utalnak, hogy valami nincs rendben az Istennel való viszonyunkban. Meg kell értenünk azt a bibliai tant is, hogy a küzdelemmel tulajdonképpen hitünk van próbára téve. Törekednünk kell életünk részévé fogadnunk mindazt, amit talán kissé furcsának tartunk. Tudjuk, hogy a világ nem akarja befogadni a szeretetet, még Isten szeretetét sem. Nem hajlandó befogadni az isteni szeretet megnyilvánulását, a megfeszített Jézus Krisztust sem.

            Ha Isten gyermeke szűkölködik szeretetben, amikor nehézségekkel kerül szembe, akkor nem tud gyümölcsöt teremni Ura számára. Ha ez bekövetkezik, legjobb törekvései és hitelvei sem érnek semmit.

            A szeretet követve arra a megállapításra jutsz, hogy az igazi “agape” szeretet nem gyengeség, hanem erő. Ez nem valami gyengéd, kellemes érzés, vagy könnyű élvezet. Nem. A szeretet nehéz, felelősségteljes foglalkozás, melynek nincs határozott munkaideje. Nagyon nehéz szeretni az embereket. Igyekezetünk sokszor eredménytelennek tűnik. Ha azonban Isten igazi gyermeke vagy, akkor tekintet nélkül a következményekre, a szeretet mellett fogsz dönteni. Így tett Jézus is.

  •  “A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.” Gal.6,9

Tartsd szem előtt ezt az ígéretet és szeress!

            A szeretet elveinek megértése képessé tesz arra, hogy ellent tudj állni a kísértésnek és küzdelemnek. Lehet, hogy Isten éppen a kellemetlenségekkel figyelmeztet, hogy egy igen fontos munka elvégzéséhez csatlakoztál.

  •  “Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért – mondta Jézus, - mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben; mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.” Mt.5,10-12

Legyél elégedett a nehézségek ellenére, mondja Isten igéje. Az igazi hívő így ébred tudatára annak, hogy valóban bekapcsolódott Isten megmentő szolgálatába. A nehézségek Pál apostolt sem aggasztották:

  • “Annak okáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.” Kor.II.12,10.

Meg kell értenünk, hogy a kísértés, ami tulajdonképpen az isteni szeretet működésének természetes következménye, haladást hoz az Úr művében. Ha tehát küzdenünk kell, legyünk biztosak benne, hogy előre fogunk haladni.

 “A civilizációt heves, erős emberek vitték előre – mondta Peter Marshall, az ismert prédikátor. – Azok, akik képesek voltak lázadozni a parkokban és tereken, akik nyilvános épületekre függesztették ki kiáltványaikat, tudatosan szegültek szembe a hatalommal, mert szörnyen bántotta őket a társadalomban és az egyházban uralkodó helyzet.” (John Doe: Disciple, 105. old)

Luther Márton, aki saját tapasztalatából ismerte az Istennek való odaszentelődés nagy árát, ezt jegyezte fel: “Amennyire tőlünk telik, törekedjünk a békére, de minden áron tartsunk ki az igazság mellett.”

            A Bibliában fel van tárva előttünk az a tény, hogy Krisztus követői azért érték el a lelki növekedés magas fokát, mert nem féltek Istennek élni és szolgálni. Azt határozták, hogy nem fognak hiábavaló életet élni, ezért szembeszegültek a sátán kihívásaival, ijesztgetéseivel és támadásaival, míg ezzel egyidejűleg a pogány világot az isteni szeretettel árasztották el. Nem fogadták el a világi lágymeleg állapotot, hanem az üdvhozó igazsággal áthatották az egész világot.

            A mennyei Atya ma is ilyen erővel szeretné felruházni gyermekeit. Elvárja, hogy népe már ma szeresse felebarátait.

            Tegyük ezt úgy, mint ahogyan Jézus is tette.