11. Pánik a királyi bulin

Pánik a királyi bulin

Nabukonodozor király meghalt. Fia, és majd Belsazár nevű unokája követte a trónon. Belsazár egyáltalán nem követte nagy elődjét. Amit a legjobban szeretett, az a lakoma volt. Egy alkalommal ezer vendéget hívott meg a lakomára. Szépen feldíszített termek. Pompás ételek sorakoztak az asztalon. A szolgák sürögtek-forogtak. Közben szólt a zene. A király és vendégei sok bort elfogyasztottak. Az amúgy is büszke király még fennhéjázóbb lett. Meg akarta mutatni, hogy ő milyen dicsőséges, és hogy Babilon istenei felette állnak minden más Istennek.  Előhozatta azokat a kelyheket, amiket Nabukonodozor Jeruzsálemből, a templomból rabolt el. Jeruzsálemben ezek az eszközök Istennek voltak szentelve, némelyek szerves részei voltak a szertartásoknak. Nabukonodozor egy templomban helyezte el azokat és nem nyúltak hozzájuk. Most a részeg király és emberei bort vedeltek belőlük. Hogy Izrael Istenét még jobban gyalázzák, dicsérték bálványaikat. A Menny nem hagyta ezt szó nélkül. Olyasmi történt, ami addig még sohasem. A király ülőhelyével szemben a falon, amit éppen jól megvilágítottak a fáklyák, egy kéz jelent meg és írni kezdett a palota meszelt falára. Első pillanatban talán azt gondolta a király, hogy káprázik a szeme, hogy a bor ártott meg. De nem! Amit látott, az valóságos volt.

Páni félelem fogta el. Érezte, hogy az az Isten üzen, akit ő kigúnyolt, kicsúfolt, azzal, hogy a templom edényeit a részeg orgiához használta.

Foga vacogott, térdei összeverődtek, talán a szobatisztasága is megszűnt félelmében. Bölcsekért kiáltott, hogy jöjjenek, és fejtsék meg az írást. Nagy jutalmat ígért a megfejtőnek. A bölcsek most sem boldogultak a megoldással. Be kellett látniuk, hogy nem tudják, hogy mit írt a kéz a palota falára. Ez még nagyobb rémülettel töltötte el a királyt. A pánik a tetőfokra hágott, úgy, hogy az anyakirálynőhöz is eljutott. Ne pánikolj! – szólt a királyhoz – Van egy ember a birodalomban, aki biztosan megfejti az álmot. Ennek a férfinak a neve: Dániel.

Tanulhatunk ebből a részből.

-          Tiszteljük mások vallását, életfelfogását. Ez nem jelent egyetértést.

-          A világi bölcsesség Isten dolgát illetően nem tud megoldást hozni.

-          Isten képviselőit csak látszólag felejtik el. Vészhelyzetben az emberek eszébe jutnak.