13. Álnok terv

Álnok terv

Az új uralkodó, Dárius, elkezdte kiépíteni birodalmát. Országát felosztotta kisebb részekre. A tartományok fölé tiszttartókat rendelt. Ezek százhúszan voltak. Föléjük rendelt három igazgatót, akik elszámoltatták a tiszttartókat. Az egyik igazgató Dániel volt. Olyan megbízhatóan és jól végezte munkáját, hogy a király azt tervezte, hogy csúcsvezetővé teszi, gyakorlatilag a király helyettese lesz. Az igazgatók és tiszttartók féltékenyek voltak. Azt már nem, hogy Dániel uralkodjon valamennyiünk fölött, hogy ő legyen a király jobb keze! Valamivel be kellene vádolnunk őt – tanakodtak. Biztosan nem tökéletesen végzi a munkáját, talán megvesztegethető. Ó, ha valami ilyesmin érnénk, akkor elmondhatnánk a királynak, és vége lenne a karrierjének – gondolták. Árgus szemmel figyelték Dánielt. De hasztalan volt próbálkozásuk, mert mindent szabályszerűen és pontosan végzett el. Álnok ellenfeleinek rá kellett jönniük, csak zsákutcába jutottak.

Valami más után kell nézni. Látták, hogy Dániel rendszeresen imádkozik. Minden nap háromszor felmegy a szobájába, kinyitja a Jeruzsálem felé néző ablakot, és térden állva beszélget a menny Istenével.

Megszületett a nagy terv.

Bementek a királyhoz. Király! Van egy nagyszerű ötletünk. Te olyan nagyszerű és fantasztikus uralkodó vagy, megérdemled, hogy valami rendkívülit tegyél. Írj egy rendeletet, hogy 30 napig senki senkitől, sem embertől, sem Istentől semmit ne kérhessen, csak tőled Király! Aki megszegi a rendeletet, azt az oroszlánok vermébe kell vetni. Ez olyan emlékezetes lenne!

A király engedett a hízelgésnek és az erről szóló rendeletet megírta, lepecsételte, majd kihirdették az egész birodalomban. Dánielhez is eljutott a hír. Ennek ellenére, szokása szerint, mint eddig, imádkozva fordult Istenhez. Amikor ezt látták ellenségei, diadalittasan rohantak a királyhoz.

-          Ugye írtál egy rendeletet, ami arról szól, hogy 30 napig csak tőled lehet kérni bármit?

-          Igen, írtam egy ilyen rendeletet – és az él is!

-          Mi törvénytisztelő polgárok vagyunk, és be kell, hogy jelentsük, hogy nem mindenki tartja be ezt az előírást.

-          Nocsak, nocsak! Ki az, aki ezt merészeli tenni?

-          Dániel! – volt a válasz.

A hízelgés nem szokott jó gyümölcsöt teremni. Tartsd távol magadat a hízelgő emberektől! Légy hű elveidhez, ebben ne engedd, hogy bármi is megakadályozzon!