13. fejezet

13. rész

Az adventistákat is megtanultam szeretni. A szeretet a megértéssel csak növekszik. Gyakran olyanok, akiket kevésbé látunk szeretetre méltónak, és szeretetteljesnek, szeretetünk tárgyává lesznek, ha megértjük őket. Felfedeztem, hogy az adventisták többnyire kiváló emberek, hitükben, emberekhez való viszonyukban magas színvonalon állnak. Erkölcsük, etikájuk keresztény. Természetesen nem tökéletesek – hiszen ki az aki tökéletes lenne – azonban akarják szeretni Istent, embertársaikat, és Isten helyes imádatára törekszenek.

            Az a tény, hogy szombat reggelente (délelőttönként) két órát bibliatanulmányozással és istentiszteleten töltenek el, ez az Isten és emberek iránti szeretetüket tanúsítja. Abban is kifejezésre jut ez, hogy az adventisták a legörömteljesebb adakozók közé tartoznak, és létszámarányuk szerinti legnagyobb missziós vállalkozást tartják fenn. Áldozatkészségük és lélekmentési tevékenységük mély benyomást tett rám.

            Csodálattal töltöttek el a misszióterületeken végrehajtott nagy keresztségekről szóló jelentések, amely missziótól az egyházak lassan visszavonultak. Kezdtem keresni és kutatni okát a h. n. adventisták létszámbeli növekedésének. Próbáltam megérteni azt is, hogy miért olyanok az adventisták, amilyenek. Egyik válasznak azt az élő reménységet találtam, amellyel a küszöbön álló 2. adventet, Krisztus második visszajövetelét várják. Máskülönben – szemben azzal mint azt sokan gondolják – meggyőződésük nem vált ki bennük búskomor, világtól való elidegenedést. Sokkal inkább hozzásegíti őket az emberek üdvössége iránti érdeklődéshez, szociális és orvosi segítségnyújtáshoz. Örömmel tekintenek a jövőbe, és örömmel élik jelenüket is.

Könnyen tudtam azonosítani magam igehirdetésük központi témájával, mert én is tíz éven át prédikáltam Krisztus visszajöveteléről. Még emlékszem, mikor első egyházkerületemben sokan jöttek hozzám, és megköszönték Krisztus második eljöveteléről szóló prédikációmat, mivel erről már hosszabb idő óta semmit sem hallottak. Átnéztem régi prédikációim anyagát, s azok között meglepően sokat találtam, amely Krisztus második eljövetelét tárgyalta, vagy legalábbis érintette. Mivel magam is erre a meggyőződésre jutottam, a Biblia tanulmányozása és a világban, valamint az egyházban végbemenő események láttán, így sokat foglalkoztam a témával. Krisztus visszajövetele hitem szerint sem lehet messze, így nem volt nehéz elfogadnom a Krisztus visszajöveteléről szóló adventista nézeteket.

Amikor tovább tanulmányoztam hitelveiket, a teremtés értelmezésével kapcsolatban is közös bázist fedeztem fel: mindketten úgy hisszük, hogy Isten a világot hat nap alatt teremtette. Sok konzervatív lutheránus még ma is szószerintinek tartja Isten teremtési cselekedetét. Az adventista hit még egy további aspektust nyitott meg a teremtési teológiához a teremtés visszaállításának tanával, éspedig Krisztus visszajövetele után az új ég és új föld eredeti állapotba való visszaállítását illetően. Isten, aki a Földet teremtette, végül Sátánt is, és minden gonoszt megsemmisít. A Földet tűzzel tisztítja meg, és azt eredeti állapotába visszaállítja, újjá teremti.

• “Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.” Mal.4,1-3.
• “Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak.” És.65,17.
• “És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök, és az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál + nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Jel.21,3-4.)

Már régóta világos volt előttem, hogy az egész Biblia Mózes első könyvének történeti megbízhatóságán és érvényességén nyugszik. A teremtésről beszél, a szombat beiktatásáról és az ember lázadásáról. Ez a könyv számol be Ádám bűnös engedetlenségéről is. Amennyiben ez nem lett volna valóságos esemény, úgy Krisztus áldozati halála elveszti jelentőségét.

Mózes első könyve leírásainak hitelességét elfogadnom nem volt könnyű, hiszen egyházam tanítása nem képviselte ezt a nézetet. Az Andrews egyetemen olyan embereket találtam, akik szilárd meggyőződéssel bírtak a Biblia igazságait illetően, és szoros kapcsolatban voltak Krisztussal. Újólag meggyőződést nyerhettem arról, hogy a keresztényeknek ma többre van szüksége, mint egyszerű hitre a gyermek-Jézusban. Jól megalapozott hitre van szükség. Bibliailag megalapozott hitre, ha az eltorzult kereszténység elfajult szemléletével szemben meg akarnak állni.

Megegyezett nézetem az adventista felfogással az ember természetét illetően is. Már hosszú idő óta meggyőződtem arról, hogy Isten gondoskodása kiterjed az egész emberre, testére-lelkére-szellemére egyaránt. A h. n. adventisták közösségében ilyen irányú meggyőződést láttam a gyakorlatban megvalósulni. A keresztény hit nem filozófia, hanem egy életstílus, életforma. Ha egy ember Krisztust elismeri urának, akkor komolyan fogja venni a felelősséget testéért is. Minden káros dolgot kerülni fog. Pld. a dohányt, alkoholt, káros élvezeti cikkeket. A keresztény a Krisztusban való hitéből adódóan gondoskodik testéről. Pál ezt írja:

• “Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, és a ti egész valótok, mind testetek, mind lelketek, feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig.” Thess.I.5,23.

Azon meggyőződés alapján, hogy a test megszentelése egy része Isten akaratának, és hogy Isten az embert tökéletességre akarja juttatni, a hívő készséges lesz a Szentlélek segítségével mindenről lemondani, ami káros lehet a testére.

Isten szava ezt mondja:

• “Kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, mint jó dolga van lelkednek.” Jn.III.2.

Kereszténynek lenni tehát azt is jelenti, hogy Istennek az egész emberről való gondoskodását komolyan kell venni, és egészséges életmód megéléséért kell fáradozni. Mivel Isten szabad akarattal ajándékozott meg bennünket, Ő nem kényszerit, csupán ismerettel ajándékoz meg minket. A kijelentés által igazságot és isteni vezetést közvetít számunkra. Azután nekünk kell választani. Ha az Ő terve mellett döntünk, Lelkének erejét adja nekünk. Sok évvel ezelőtt hittem és prédikáltam, hogy Isten az Ő népét napjainkban egy különleges életmódra hívta el, amely a mi Hozzá való viszonyunknak megfelel, és növekvő lelkesedéssel láttam, hogy a hetednapos adventisták közössége pontosan ezen fáradozik. Minél több közös vonást ismertem fel ezen közösség és saját meggyőződésem között, annál kevésbé éreztem magam idegennek az egyetemen: annál inkább új megvilágításban láttam feleségemet és nagyobb megértést tanúsítottam iránta. Most már úgy látom, hogy döntését nem egy baráti kapcsolat alapján hozta meg, hanem ő saját vallási meggyőződését követte, mivel annak igaz voltáról meggyőződött. Én, és sokan mások is, bűnös és botrányos módon hamisan ítéltük meg és ítéltük el. A közöttünk lévő válaszfal kezdett leomlani. Ismét kezdtük egymást megérteni, s többé nem idegenkedtünk egymástól.

            Az elkövetkező időkben kezdtem megismerni az adventista gyülekezetnek adott feladat jelentőségét is. Ők képviselik ezt a különleges életformát, amelyre - meggyőződésem szerint - a világnak szüksége van. Az emberiségnek adott üzenet különböző összetevői tartalmazzák a megoldást minden lelki, szellemi és testi szükségletre. Ezek a főbb szempontok a következők:

1. A Biblia Isten szava. Még azokban az időkben is, amikor a Bibliában mint Isten szavában megingott a bizalom, és tagadják íróinak ihletett voltát.
2. A személyes üdvösség bizonyossága. Akkor is, amikor a kereszténység figyelme főként szociális területekre irányul.
3. Isten törvényének jelentősége (különösen a Tízparancsolat). A törvénytelenség idejében is, amikor az ember számára adott isteni terveket és célokat többnyire semmibe veszik a kereszténységen belül és kívül egyaránt.
4. A próféciákban való hit. Annak ellenére, hogy a legtöbb ember azon a véleményen van, hogy Isten soha nem szólt, és a jövőt csak kísérteties bizonytalansággal nézik.
5. Krisztus főpapi szolgálatának igénybevétele. Elfogadni Isten naponkénti gondoskodását olyan időben, amikor csaknem mindenki azon a véleményen van, hogy senki sem törődik vele.
6. A szombatnak mint nyugalomnapnak figyelembe vétele. Olyan időben, amikor a materializmus, a nihilizmus a legtöbb vallási intézményt szétrombolta.
7. Az egészséges élet fontosságának hangsúlyozása. A kicsapongások, az egészséget pusztító szenvedélyek elterjedésének idején.
8. Krisztus visszajövetelének várása és hirdetése. Abban a korban, amikor az emberek egy humanista optimizmus rabjaiként élnek, s ennek következtében az ember maga akar úrrá lenni minden megoldásra váró probléma felett. A másik szélsőséges álláspont szerint pedig a teljes pesszimizmussal, reménytelenséggel, kétségbeeséssel találkozhatunk.

Minél inkább belemélyedtem ebbe e hitbe, annál több igazságot hoztam felszínre. Noha teljesen biblikusak tanításaik, mégis sokat elásott belőlük az évszázados hagyomány. Luther és a többi reformátor a XVI. században kiásott néhányat, másokat azonban csak a tizenkilencedik században kellett újra felfedezni, és meglétére figyelmeztetni a kereszténységet.

            1970 decemberében és 1971 első hónapjaiban, szilárd meggyőződésemmé lett, hogy Isten a h. n. adventistákat kiválasztotta, hogy eszközei legyenek a mai vallási megújulásnak.

Ismét eljött a döntés ideje számomra.

(Folytatása következik)