14. Vegán oroszlányok

Vegán oroszlánok

A király rájött, hogy egy álnok terv részese lett. Próbált kibújni alóla, de a tiszttartók nem tágítottak. Emlékeztették, hogy a médek és perzsák törvénye nem vonható vissza. Bárhogy próbálkozott, sehogy sem tudott kimenekülni a csapdából. Így végül engedett a nyomásnak és elrendelte, hogy Dánielt dobják az oroszlánok közé.

A király nem érezte jól magát. Nem evett, nem hallgatott zenét, nagyon kellemetlen érzései voltak. Már hajnalban felöltözött és kiment az oroszlánveremhez. Messziről kiáltott:

-          Dániel! A te Istened meg tudott-e szabadítani téged azoktól a vadállatoktól ott lent?

-          Király, örökké élj! – volt a válasz.

-          Az én Istenem angyalt küldött és ő befogta az oroszlánok száját, így nem árthattak nekem, mert ártatlan vagyok, és ellened sem követtem el semmit királyom!

Az uralkodó nagyon megörült. Amikor Dánielt kihúzták a veremből, semmi sérülést, de még egy karcolást sem találtak rajta. Dániel tehát kiszabadult, de még nincs vége a történetnek. Azokat az embereket, akik bevádolták őt, a király az oroszlánok közé dobatta. Az oroszlánok nem böjtöltek tovább.

Az uralkodót úgy megindították ezek az események, hogy írt egy levelet, amiben tudtára adta alattvalóinak, „hogy a Teremtő az egyedül élő Isten, és Ő örökre megmarad!” (Dániel 6:26.)

Dániel Istene így ismertté vált az egész birodalomban. Az ellene intézett támadás jóra fordult.

Legyen bizalmunk, hogy Isten tartja kezében a dolgokat és a legnehezebb helyzetekre is van nála megoldás.