Áldás

Az áldás többnyire azt jelenti számunkra, hogy valami jó történik velünk. Olyat nem nagyon hallani, hogy a rossz esemény után valaki hálát az az áldásért, helyette inkább értetlenül állunk, nézve az égre, hogy miért történt mindez. Pedig a Bibliában az áldás nem mindig “jó”, vagy legalábbis nem feltétlenül a mi szájízünk szerint történő dolog. Egészen odáig, hogy még a halál, vagyis az igazak halála is lehet áldás. Ézsaiás 57:1-2 például ezt mondja: “Az igaz elvész, és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak, és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz. Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.” Az egyik lehetséges magyarázat a nehéz dolgok, rossz életesemények áldásként való magyarázatára tehát, hogy Isten az ún. legnagyobb áldásnak rendel alá minden egyéb, az életben történő eseményt. A legnagyobb áldás pedig az örök élet. Ennek fényében időnként még az igazak látszólag érthetetlen halála is lehet áldás, amit persze leginkább majd csak visszatekintve érthetünk meg. Ez is bizonyítja, hogy “Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok…” (Ésa 55:8).