Az elveszett fiú
A bibliai időkben az idősebbik fiúnak az örökségből dupla rész járt, amit az apa halála után kapott meg. A fiatalabb gyermekek csak azután számíthattak örökségükre, miután bátyjuk már megkapta az ő részét.
Egy embernek volt két fia. Egy napon a fiatalabbik így szólt apjához:
- Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét.
Bár nagyon meglepődhetett az édesapa ezen a szokatlan kérésen, mégis odaadta fiának az örökséget.
A fiatalabb fiú nagyon boldog volt, hogy ilyen simán ment minden. Várt még pár napot, aztán útnak eredt. Gondolta, milyen jó, hogy van pénze, most aztán azt tehet, amit akar. Nem parancsol neki ezután senki. Egy távoli országba utazott. Minél messzebb akart lenni édesapjától, testvérétől. Ott aztán kedvére költekezett. Hamarosan barátai, barátnői lettek. Mindenki szerette, hiszen fizetett nekik, meghívta őket. Sajnos azonban nagyon gyorsan elfogyott a pénze. Döbbenten vette észre, hogy már egyetlen fillére sincs.
Éppen abban az időben nagy éhség tört arra az országra, ahol élt.
- Miért épp most kell ennek a tragédiának is jönnie, amikor nincsen pénzem? – gondolta.
- Mit tegyek? Mit tegyek?
Meghallotta, hogy van ott egy polgár, akinek disznai vannak.
- Hátha elfogadna disznópásztornak? – gondolta. Bekönyörögte hát magát ehhez a gazdához.
Naponta őrizte a disznókat, ami nem egy igazán felemelő feladat volt.
Éhezett. Fázott. Egyáltalán nem érezte ott jól magát.
- Ó bárcsak egyszer jóllakhatnék abból, amit a disznók esznek! – gondolta. De senki nem adott neki.
Egyszer, amint ott üldögélt a disznók vályújánál, elgondolkodott:
- Ó én bolond! Apám házában sok béres kap naponta kenyeret és teljes ellátást, én meg éhen halok itt. Fölkelek és hazamegyek. Megmondom apámnak, hogy vétkeztem ellene. Bocsásson meg, és vegyen fel béresei közé.
A gondolatot tett követte.
Félve, bátortalanul hazaindult. Még nem ért a szülői porta széléhez, amikor meglátta őt az apja. Eléje szaladt, magához ölelte, megcsókolta, szeretettel fogadta.
- Ó apám! Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiad legyek, mert vétkeztem ellened. Kérlek, bocsáss meg nekem!
Az apa odaszólt a szolgáknak:
- Hamar hozzátok elő a legszebb ruhát és öltöztessétek fel a fiamat. A lábára húzzatok sarut, az ujjára meg gyűrűt. Sőt, menjetek és vágjátok le a hízott borjút és készítsetek egy nagy lakomát. Mert ez az én fiam meghalt, és most feltámadott. Elveszett, és előkerült.
Nagy volt az öröm az elveszett fiú hazaérkezésén, mert nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnösön, mint az olyan emberen, aki úgy érzi, nincs szüksége megtérésre.
Lukács 15:11-32. versek alapján