2014.01.02 14:27

Rakott bimbóskel

 

Hozzávalók:

1 csésze tisztított kelbimbó

1 csésze főtt (vagy konzerv) bab

1 csésze apróra vágott gomba (vagy konzerv)

1 csésze főtt kukorica (vagy egy dobozos)

1 fej vöröshagyma

Kevés olaj

Pirospaprika, só, 1 kk. majoránna és egy kk. „sült csirke fűszersó”

25 dkg száraztészta

2 bögre főtt rizs

 

A száraztésztát kifőzzük, és félretesszük.

A rizst elkészítjük és félretesszük

A hagymát kevés olajon vízzel megdinszteljük, rátesszünk a pirospaprikát, a kelbimbót, babot, gombát és kukoricát – és egy pörköltet készítünk.

Egy jénai tál aljára tesszük a főtt rizs felét, erre a pörkölt felét, erre a kifőtt tésztát, erre a pörkölt másik felét, végül a rizs másik felét. A tetejét meglocsolhatjuk olvasztott vajjal, reszelhetünk rá egy kevés sajtot, vagy elkeverhetünk egy evőkanálnyi reszelt sajtot egy pohár kefirben, és azt tesszük a tetejére. Sütőben átsütjük, amíg a teteje kicsit barnás nem lesz.

 

Bimbóskel krémleves

 

Hozzávalók:

1 csésze tisztított bimbóskel

1 csésze apróra vágott krumpli

1 sárgarépa

Só vagy ételízesítő, kefir vagy tejszín

 

A kefir vagy tejszín kivételével a hozzávalókat feltesszük egy lábasba és puhára főzzük. Utána turmixgépben összeturmixoljuk a kefirrel és annyi tejet adunk hozzá, amennyivel a sűrűségét beállítjuk. Apróra vágott zeller zölddel díszítve tálaljuk.

 

Bimbóskel finomfőzelék

 

Hozzávalók:

1 csésze bimbóskel

1 csésze apróra vágott sárgarépa

1 csésze apróra vágott krumpli,

1 kisebb karalábé

Fél csésze petrezselyemgyökér apróra vágva

2 kk. Vegeta

 

A hozzávalókat együtt puhára főzzük.

Elkészíthetjük habarva is vagy rántva.

Ha habarjuk, 1 csésze 12%-os tejfölhöz 2-3 evőkanál lisztet simára elkeverünk, beletesszük a főzelékbe és egy kis tejjel beállítjuk a sűrűségét.

Vagy készíthetünk egy rántást, két-három evőkanál liszttel, olajon megpirítva, de ehhez tegyünk 2-3 cikk áttört fokhagymát és 2 kk. pirospaprikát. Ezzel behabarva készíthetjük el a finomfőzeléket.

 

Bimbóskel pástétom

 

Hozzávalók:

1 csésze tisztított kelbimbó

1 csésze főtt (vagy konzerv) bab

1 csésze apróra vágott gomba (vagy konzerv)

1 csésze főtt kukorica (vagy egy dobozos)

1 fej vöröshagyma

Kevés olaj

Pirospaprika, só, 1 kk. majoránna és egy kk. „sült csirke fűszersó”

10 dkg Rama margarin vagy 0,5 d tökmagolaj

 

A hagymát kevés olajon vízzel megdinszteljük, rátesszünk a pirospaprikát, a kelbimbót, babot, gombát és kukoricát – és egy pörköltet készítünk a fűszerekkel együtt.

Ha kihűlt, turmixgépbe tesszük és teszünk bele 10 dkg Rama margarint vagy 0,5 deci tökmagolajat és az egészet simára turmixoljuk.

 

Kenyérre kenve, zöldpaprikával vagy hagymával nagyon finom!

 

 

Bundás bimbóskel

 

Hozzávalók:

1 csésze bimbóskel

2 tojás, liszt víz, só.

 

A bimbóskelt egy kicsit megpároljuk sós vízben, leszűrjük. A liszttel, tojással, sóval sűrű palacsintatésztát készítünk, megforgatjuk benne a bimbóskelt és megsütjük, mint a palacsintát. Egytálételként vagy reggelire nagyon finom.

 

Bimbóskel főzelék

 

Ugyanúgy készül, mint a kelkáposzta főzelék, csak kelkáposzta helyett kettévágott kis bimbóskeleket használunk.

 

Bimbóskel pirított zsemlemorzsában

 

1 csésze bimbóskelt kevés sós vízben megpárolunk és leszűrjük. 4-5 evőkanál zsemlemorzsát kevés olajon megpirítunk. Ebben megforgatjuk a bimbóskelt. Jénai tálba tesszük és egy kis tejföllel meglocsoljuk. Finom egytálétel

 

Frankfurti leves

 

Itt is használhatunk bimbóskelt kelkáposzta helyett

 

 

Internetről

Kelbimbó - bimbóskel

Az őszi hónapokban kerül piacra a kelbimbó, vagy hivatalosabb  nevén a bimbóskel.
Elnevezése így is, úgy is találó, hiszen formáját és ízét tekintve olyan, mint egy aprócska kelkáposzta, ámbár amennyivel kisebb, íze annyival lágyabb és rostozata finomabb óriás rokonánál.
A Földközi-tenger mellékéről származó növény a XVIII. sz. közepén vált ismertté Európában. Leginkább Belgiumban honosodott meg, egyes leírások éppen ezért Belgiumot jelölik származási helyéül. Népszerűsége hazánkban is fokozatosan növekszik. A hűtőipar jóvoltából - mivel tisztítása igen időigényes - a közétkeztetésben is jól felhasználható.
A bimbóskel, bár a káposztafélék családjába tartozik, mégis egészen más. Magasra nőtt, félig fás száron  teremnek a diónyi káposzták. Leszedni ősszel, az első fagyok után célszerű, mert ha megcsípi a dér, még ízletesebb. Enyhébb teleken egész télen is kinn maradhat. Ez az a főzelékféle, amit a hó alól is szüretelhetünk. Az apróbb rügyek zsengébbek és kisebb a tisztítási veszteségük, a nagyobbaknak a külső leveleit célszerű eltávolítani.
A bimbóskel tápértéke az összes káposztafélék között a legmagasabb. 7 % szénhidrát, 4,5 % fehérje (inkomplett) tartalma mellett, C-vitaminból  100 g a napi szükséglet másfélszeresét tartalmazza. Ennek jelentőségét az is növeli, hogy novemberben, decemberben  szedhető, amikor nincs nagyon más friss zöldségfélénk. Karotin, E-vitamin és 1,4 g élelmirost-tartalma - hasonlóan a többi zöldség- és főzelékfélékhez - a daganatos betegségek kockázatának csökkentésében játszik szerepet. A fentieken túl nem elhanyagolható a B1-, B2-, kálium- és vastartalma sem. A bimbóskelt, a felhasználástól függően, szemnagyság szerint célszerű válogatni,  hiszen  az ételek különböző csoportjaiba önállóan, de más nyersanyagokkal kombinálva rendkívül változatosan készíthetjük el.
Jellemző fűszere a köménymag és a majoránna, amelyek kitűnően ellensúlyozzák a bimbóskel kesernyés, enyhén csípős ízét, de az étel jellegétől függően más fűszerek is jól kiegészítik, pl.: szerecsendió, bors, csombor.
 

Gaálné Labát Katalin

HáziPatika

Kelbimbó: egy egészséges ajánlat télre

A játékkonyha miniatűr káposztafejecskéihez hasonlító, sok kis gömböcske meglepően gazdag tápanyagokban, vitaminokban. Érdemes megismerkedni vele!

 

 

 

Ismerjük meg! ,Kelbimbó vagy bimbóskel (a név tulajdonképpen nem is fontos), a Földközi-tenger mellékéről származó növényt a források szerint Belgiumban nemesítették a XIII. században, de Európa-szerte csak fél évezreddel később, a XVIII. században terjedt el. A káposztafélékkel rokon: a keresztesvirágúak családjába tartozik. A fás karószáron a levelek alatt körben teremnek a rügyszerű, dió nagyságú kis gömbök, ezeket fogyasztjuk. A kelbimbó színe, íze a kelkáposztáéra emlékeztet, de íze annál is lágyabb, a rostjai is finomabbak. Ennek a zöldségfélének a jelentőségét változatos felhasználhatósága, remek íze mellett az adja, hogy november-decemberben, akár enyhébb fagyban, hó alól is "szüretelhetjük", vagyis akkor jutunk gazdag vitamintartalmú friss zöldségféléhez, amikor már semmi más nem szedhető a kertben. Miért jó? A káposztafélék általában is nagyon értékes táplálékaink, de a bimbóskel ezek közül is kiemelkedik gazdag tápértékével. Százgrammnyi konyhakész kelbimbó energiatartalma 36 kcal, 4,5 százalék fehérjét, 85 százalék vizet és 4,4 százalék ballasztanyagot tartalmaz. Vitamin és ásványi anyag tartalma jelentős: C-vitaminból a napi szükséglet másfélszeresét, (112 mg-ot) fedezi, ezen kívül B-vitaminok, K-vitamin, béta-karotin, valamint kálium, kalcium, magnézium, foszfor, nátrium, vas, kén, króm, gazdag forrása. Gyulladáscsökkentő, antioxidáns, rákmegelőző, immunrendszert erősítő, emésztést serkentő hatást tulajdonítanak neki elsősorban, de magas ásványi anyag- és vitamintartalma miatt más jótékony hatása is van. Hogyan fogyasszuk? Főzve, párolva sokféleképpen elkészíthető. Levesbe, főzelékként, köretként, rakott ételként, önállóan és más zöldségfélékkel együtt is ajánlható. Gasztronómiai szakemberek szerint a fűszerek közül a köménymag, a szerecsendió és a majoránna illik elsősorban hozzá. Arra kell vigyázni, hogy ne főzzük túl, nehogy elveszítse vitamin- és ásványi anyagtartalmát. Tippek, tanácsok Ha saját termésű kelbimbóról van szó, legjobb sokáig a száron hagyni, hiszen enyhébb teleket akár át is vészel és mindig friss szedésűt fogyaszthatunk. Ha piacon vásároljuk, figyelni kell arra, hogy élénk zöld színű, foltmentes bimbók legyenek. Az apróbb bimbók zsengébbek, kisebb a tisztítási veszteségük, a nagyobbakról a külső leveleket le kell szedni. Érdekességek A középkori Belgiumban kevés volt a megművelhető földterület, így olyan növényeket próbáltak nemesíteni és termeszteni, amelyek kis területen viszonylag sok termést adnak a növekvő lakosság ellátásra.