Csak az élőket sújtja

Ha megkérdezünk embereket, hogy mi a stressz, különböző válaszokat kaphatunk. A leggyakrabban így fogalmazzák meg: „feszültség”, „félelem,” fejfájás”. A felsoroltak jobbára negatív érzések. Legtöbbször a stresszt rossznak gondolják, holott a stressz önmagában még nem rossz. Semleges, mint egy kés. Lehet vele kenyeret szelni, vajat kenni, és sajnos sebet ejteni is. Így a stressz nem csupán rossz. Stressz éri Önöket az első randevún, ha lesiklanak a sípályán, ha külföldre utaznak. Ilyenkor a stresszt élvezik.

            A stressz nem az, ami éri Önöket, hanem ahogyan Önök válaszolnak. Dr. Selye János, magyar származású tudós a következő módon fogalmazta meg: „A stressz a szervezet nem specifikus válasza bármely olyan okra, ami kiváltja azt.”

Egy példa segít megvilágítani ezt a kérdést. Tegyünk ki a napra egy darab vajat és egy darab agyagot. Egy idő után a vaj megolvad és elfolyik, az agyag pedig megkeményedik. Nem a külső hatásban volt a különbség, hanem ahogy az anyagok erre válaszoltak. Így vagyunk mi is. Ugyanarra a környezeti tényezőre az egyik ember méregbe jön, a másik észre sem veszi.

Néhány példát szeretnék megemlíteni.

Ha szól a diszkózene, másként viszonyulnak hozzá azok, akik a terembe szórakozni mennek, és másként a környék lakói.

Más-más érzése van a két csapat szurkolóinak, ha gólt rúgtak a futballpályán az egyik csapat játékosai.

Ha ezt megértettük, akkor helyesen tudjuk kezelni a kérdést. A világot nem változtathatjuk meg, de önmagunkat igen.

Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy elutaztunk Budapestre, és egy előkelő szállodában kaptunk szállást. Mivel csak késő délelőtt lesz programunk, úgy tervezzük, hogy reggel sokáig alszunk. Erre reggel hat órakor valaki elkezd zongorázni a szomszéd szobában. Felkapjuk a telefont, s leszólunk a recepcióra, hogy akadályozzák meg a zongorázást. Erre a hölgy közli, hogy sajnálja, de X zongoraművész úrnak ma este koncertje lesz, és most készül, gyakorol.

Óh, milyen kiváltság, a világ legjobbjával egy szállodában lakni, s ráadásul még jegyet sem kell váltani, hogy hallhassam zenéjét!

Ugyanahhoz a dologhoz kétféleképpen viszonyulhatunk. Máshogy viszonyulunk, ha a vázát az unokánk rántotta le, és másként, ha anyósunk törte el. Pedig a kár ugyanaz. Ha egy macska találkozik egy kutyával, felborzolja a szőrét, meggörbíti a hátát, megemelkedik a vércukorszintje, a vérnyomása, és a pulzusa, felszabadulnak tartalék energiái. Ez képesíti arra, hogy elmeneküljön a kutya elől, vagy megkarmolja a meglepett kutyát, és úgy szökjön fel a fára. Az ember is két utat választhat: vagy harcba száll, vagy elmenekül.

            A stressz megmentette a macskát. Így számunkra is hasznos akár a menekülés, akár a küzdés. Elugrunk az autó elől, megnyerjük a meccset, kivágjuk magunkat a vizsgán, és sorolhatnánk tovább.

            A baj akkor kezdődne, ha a macska a nap teljes ideje alatt működésben tartaná a reakcióit. Idő előtt jobblétre szenderülne. Így van az ember is. Ha sokáig érnek bennünket támadások, „stresszek”, ez valahol jelentkezni fog az egészségünkben. Mindenkinek van sebezhető pontja, ahol a probléma kiütközik. Ilyenek lehetnek: fejfájás, gyomorpanaszok, alvászavarok, tenyérizzadás stb.

A következő alkalommal arról szólunk, hogy hogyan mondjunk „NEM”-et a stresszre.

Ne felejtsék mottónkat: „A stressz csak az élőket sújtja.”

Gyürüs István