Doug első prédikációja

Az adventista egyháznál az tetszett a legjobban, hogy hitelvei értelmesek és gyakorlatiasak. A nyakkendő viselésére mégsem találtam értelmes magyarázatot. A nyakkendő nem tartja a nadrágomat, mint ahogyan a szíj, s emellett még fojtogat is. Azt pedig ne is említsem, hogy tudni kell, a megadott nyakkendő illik-e az öltönyhöz?

Így tartottam meg az első prédikációmat a gyülekezetben: nyakkendő nélkül. Habár szörnyen lámpalázas voltam, azt hiszem a hívők mégis nyertek némi áldást az üzenetből. Mielőtt azonban elhagytam volna a gyülekezetet, az egyik „szent” így szólt hozzám:

• Doug, tegyél nyakkendőt, amikor prédikálsz.
• Minek? – kérdeztem tőle.
• Ugyan már, nincs szüksége nyakkendőre ahhoz, hogy prédikálhasson – szólt bele valaki.
• Amikor Isten elé járulunk, mégiscsak több tiszteletet kell tanúsítanunk – mondta a „szent”.
• És hol írja a Bibliában, hogy emiatt nyakkendőt kell kötni? – kérdezte másvalaki.

Az előcsarnok csakhamar zsongott a vitatkozóktól, akik nem tudták eldönteni, kell-e a szószéken nyakkendőt viselni, vagy sem? A következő szombatra gyülekezetem szeretett hívei között teljesen megoszlott a vélemény a nyakkendőviselés ügyében. Önző büszkeségem lobbantotta fel a tüzet…

Forrás: Doug Batchelor: Hogyan kell túlélni a halott gyülekezetben, 36.