Ékszerek - Doug Batchelor

ÉKSZER

MENNYI A TÚL SOK?

Írta: Dough Batchelor

Mostanában nagyon izgatnak az oximoronok. Az oximoron olyan megál­lapítás vagy olyan szavak összekapcsolása, amelyek ellentmondanak egy­másnak, mint pl. "fekete fény" vagy "elég kevés". (...) Néhány oximoron sokkal komolyabb; ilyen az "elhanyagolható bűn", "ártatlan pletyka" vagy a "biztonságos házasság előtti szex".

Egy pár évvel ezelőtt, amikor egy keresztény könyvesboltban baran­goltam, szembetaláltam magam egy üveg tárolóval; amelyen ezt a felírást találtam: "keresztény ékszerek". Na még egy érdekes oximoron; gondo1tam magamban, hasonló a "keresztény rock"-hoz. Hogyan lehet az ékszer keresztény, amikor a Biblia arra szólítja fel a hívőket, hogy ne viseljék? Valójában a "keresztény ékszer" kifejezés értelmi ellentmondás.

Tudom, hogy ez a téma az elmúlt években forró vita tárgya volt, így nem célom, hogy most én is olajat öntsek a tűzre. Nem forróság, hanem vilá­gosság elérésére törekszek. Vágyom, hogy az emberek hitük és gyakorlataik mércéjét Isten Igéjében találják meg. A Szentírás tisztán szól a keresztények külső megjelenésének és a díszítésnek témájáról. Sajnálatos módon, sok egyház mégis hallgat erről.

Van aki úgy fogalmazza meg az ékszer kérdését, mint ami elhanyagol­ható. Nincs kétség afelől, hogy sokan gondolják: "Annyi probléma mellett, ami az egyházban van, miért kellene egy ilyen jelentéktelen és általánosan elfogadott dologra koncentrálnunk?" Barátaim, akkor vissza kell, hogy emlékezzünk Jézus szavaivá: ,~ ami az emberek előtt magasztos, az Isten előtt utálatos" (Lk 16:15). Gyakran megesik, hogy azok a dolgok hordozzák a mély igazságokat, amelyek á felszínről kicsinek tűnnek, és hiszem, hogy ez a kérdés éppen ilyen.

Kifinomult és nem szembeszökő a veszély, amit az ékszerviselés rej­teget. Ha egy olyan megtért keresztény vagy, aki azt keresi, hogyan tükrözhetné vissza Urát az utolsó időkben, akkor most jól figyelj oda, amikor az Írásokból keresünk érveket!

Gyümölcseikről, nem a gyökerükről!

Az evangélium ereje a bensőnkben kezd munkálkodni, emberi szem számára láthatatlanul átalakítja a szívet. Folytatásként pedig beáramlik és beszivárog az élet minden területére, így teremve meg a külső változásokat, amelyek szemmel láthatóak. Úgy, ahogyan egy növény esetében is, a mag először a föld alatt kel életre. Ha a gyökér egészséges, a növény hamarosan láthatóvá válik és a föld felett hozza meg gyümölcsét. Jézus így mondta: "az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket" (Mt 7:20).

Figyeljük meg, nem azt mondta, hogy a gyökereikről ismerjük meg őket, amelyek a föld alatt növekszenek. A gyümölcseikről, nem a gyökerükről! Ezért kaptuk azt a parancsot, hogy figyeljünk hitünknek külső, látható bizo­nyítékaira.. Amikor valaki elfogadja Krisztust Urának, akkor a Szentlélek hatással lesz rá, hogy drámai változást hozzon létre rajta. Gyakran történik változás abban, ami az ebédlőasztalon megjelenik, vagy a vacsora utáni televízió nézésben. (Lehet olyan, akit arra indít, hogy megszabaduljon a televíziótól!) A könyvespolctól a ruhásszekrényig Jézus behatol mindenhová az életben. Amikor ott van a szívben, akkor minden területre hatással van.

Ez a kereszténység egyik alapvető tanítása. Pát apostol óvta Tituszt azoktól, akik "vallják hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják... (Tit 1:16). Jakab is kristálytisztán jelenti ki, hogy az a kapcsolat, amely Jézusban gyökerezik, külső bizonyítékkal fog szolgálni: "Mondhatja vala­ki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből és én meg fogom mutatni az én cselekede­teimből az én hitemet" (Jak 2:18). Nem lehet senki keresztény a szívében anélkül, hogy az mag ne mutatkozna a külsőn.

Isten nagykövetei

Mi - az egyház - vagyunk Jézus kezei, lábai; szemei és szája, és persze fülei is ezen a világon: Krisztus teste vagyunk. A mi Untuk ezt mondta: "Amiként engem küldött vasa az Atya, én is akképpen küldelek titeket" (Jn 20:21).

Azért küldettünk a világra, hogy bemutassuk, kicsoda Jézus és milyen is Ő. A Szentlélek által az Ő képviselőivé válunk, hogy visszatükrözzük kép­mását mindenben; beszédmódunkban, munkánkban, étkezésünkben. A Szentírás 2Kor 3:18-ban mondja, hogy "mindnyájan... ugyanazon ábrázat­ra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. "

Egy pár évvel ezelőtt szégyenteljes botrányba keveredett több jól ismert észak-amerikai televíziós evangélizátor. A kereszténység ellenzői örültek, kigúnyolva az erkölcstelenséget és képmutatást, amit ezen emberek és feleségük életében megláttak. Ők azt vallották, hogy Jézus nevében beszél­nek. Ezek alatt a tragikus napok alatt a világi sajtó gyakran utalt színpom­pás ruházatukra és rikító ékszereikre, annak bizonyítékaként, hogy ők nem igazi keresztények. Ezek az ellentmondásos TV prédikátorok még egy nép­szerű zenészt is megihlettek, ami sikeres dalának megírásához vezetett, aminek címe: "Jézus viselne-e Rolex órát?" volt. Biztos vagyok benne, hogy Krisztus könnyekre fakadt, amikor keresztény vezetők nem mérték­tartó ruházatuknak köszönhetően megérdemelt célponttá váltak. Szomorú az a nap, amikor a keresztények díjat nyernek fényűző külső ékességeikért.

Gazdagságunk viselése

Most pillantsunk vissza az ékszerviselés kezdeteire. Isten alkotta a világon megtalálható aranyat, ezüstöt és értékes köveket és gyakorlati értékkel ruházta fel őket. Mivel ezeknek az anyagoknak kis mennyisége is ritka és nagyon értékes, már régen elkezdték őket pénzként használni. Egy bizonyos idő elmúltával az emberek elkezdték viselni pénzüket, hogy gazdagságuk­kal hatást gyakoroljanak másokra. Amikor valaki kiment vásárolni a piacra, hogy valami drága árut szerezzen be, akkor egyszerűen csak lehúzta gyűrű­jét vagy karkötőjét és azzal fizetett.

Miután Rebeka megitatta Ábrahám szolgájának tevéit, a Biblia elmond­ja, hogy ilyen módon kapta meg fizetségét: "És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, amelynek súlya fél siklus, és két karperecet, amelynek súlya tíz arany" (lMóz 24:22).

Amikor Izrael gyermekei elhozták ajándékaikat az Úr sátorának építésé­re, azokat az ékszereket hozták el, amelyeket az egyiptomiaktól kaptak. Ez volt számunkra a pénz. "És jövének férfiak és asszonyok együtt, mind, akit szíve indított, hozónak kapcsokat, jövének gyűrűket, karperecet, minden­féle arany eszközöket; a férfiak is, mind akik aranyból hoztak áldozatot az Úrnak" (2Móz 35:22). ,

Természetesen semmi problémánk nincs a pénzzel,.de a kérdés az, hogy szeretné-e Isten, hogy a keresztények úgy hordják, hogy mindenki lássa azt? Természetesen nem. "Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely utót. sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől" (lTim 6:10).

Mivel megkívánni bűn, miért akarnánk testvéreinket arra csábítani, hogy meg­kívánják pénzünket azzal, hogy úgy viseljük azt, hogy mindenki számára látható legyen? Mi motiválhat egy keresztényt arra, hogy' így cselekedjen?

A drágakövek értéke onnan ered, hogy , nagyon ritkák és költséges a bányászatuk. Az angyalok bizonyosan csodálkoznak, amikor azt látják, hogy ékszert veszünk fel azért, hogy értékünket és gazdagságunkat hangsú­Iyozzuk. A mennyben az aranyat arra használják, hogy járdát készítsenek belőle, a gyémántot pedig a házak falainak felépítésére. Gondoljuk végig. A menny szemszögéből az arany egyenértékű az aszfalttal, a gyémánt pedig a téglával. Milyen bolondosnak tűnhet a mennyei lények előtt, amikor aszfal­tot vagy téglát aggatunk a füleinkre és azt húzzuk ujjainkra. Nem nyílna tágra a szemünk, ha valaki a jövő héten úgy jönne be a gyülekezetbe, hogy aszfalt fülbevalót és a hozzá illő kátrány gyűrűt viselne`?

Evangelizáló munkám során találkoztam olyan őszinte emberekkel, akik valamely népszerű helyi felekezetbe jártak, aminek csak egyetlen követ­kezménye volt, hogy csalódottan távoztak, mivel a tagok között a büszkeség és magamutogatás lelkületét tapasztalták. Őszintén keresték Istent. Azzal a reménnyel léptek be a templomba, hogy otthonra lelnek a gyülekezetben, de ehelyett olyan pazarlást találtak, amivel nem tudtak versenyezni.

Mekkora örömet jelentett számomra, hogy egy olyan egyházat mutathat­tam be nekik, ahol gazdagok és szegények nem kérkednek helyzetükkel azáltal, hogy hivalkodott öltözetet és ékszereket viselnek. Örültek, hogy ott vehetnek részt az istentiszteletben, ahol nem nézik le őket, ha nem a legutol­só divat szerint öltözködnek. Remélem, hogy az egyház mindig megmarad majd ennél a bibliai igazságnál. Máskülönben túl sokat veszítenénk.

Megengedett ékszerek?

Azok, akik igazolni próbálják az ékszerviselést, általában olyan bibliai he­lyekre utalnak, ahol Isten gyermekei arany, ezüst ékszereket vagy ékköveket viseltek. Például azokban a bibliai beszámolókban, amelyekben József gyűrűt és arany láncot visel a nyakában (lMóz 41:42), amelyben Ahasvérus egy gyűrűt ad Márdokeusnak (Eszter 8:2), amelyben Saul arany karkötőt visel (2Sám 1:10), és amelyben Belsazár király bíbor köpenyt és arany lán­cot adat Dánielre (Dán 5:29).

Azén, mert valamit látunk a Bibliában - emlékezzünk erre mindig ­nem jelenti azt, hogy Isten afelett elsiklott. Az Írások egyszerűen csak hűen jegyzik le Isten népének történelmét, nem takargatva hibáikat sem. Noé, bort ivott és megrészegedett (1Móz 9:20-21). Lót teherbe ejtette mindkét lányát (1 Máz 19:30-38). Júda egy prostituálttal töltött egy éjszakát, aki ter­hes tett, és akiről utólag kiderült, hogy saját menye volt (lMóz 38:12-26).

Nem gondolhatjuk, hogy Isten elnézte ezeket az undorító történéseket, csak azért mert a Bibliában megtalálhatjuk őket. Más bibliarészek kétség nélkül állítják, hogy Isten elítéli az alkoholt, a vérfertőzést, a prostitúciót és az ékszereket, mint amelyek nem segítik elő, hogy az emberiség az Ő szándékai szerint éljen.

Az egyik történet, amelyet gyakran idéznek az ékszerviselés igazolására, a tékozló fiú története. Mivel az apa gyűrűt húzott az ujjára, így hát azt állítják, Isten akarja, hogy ékszert viseljünk. Nyilvánvaló, az előbbiekben elmondottak alapján, hogy ez a példázat nem annak kinyilatkoztatása, hogy a keresztények viseljenek-e ékszert vagy nem. Magából a szövegkörnye­zetből is kiderül, hogy milyen szándékkal és jelentősséggel adta az apa a fiúnak a gyűrűt. Sok bibliafordítás fontos magyarázatot szolgáltat azzal, hogy a gyűrűt pecsétgyűrűként jelöli meg. Ez a pontos megfelelője az ere­deti nyelvben található szónak. Egy pecsétgyűrűn a családi címer található. Arra használták, hogy hivatalos dokumentumokra a saját, egyedülálló pe­csétjüket helyezzék. Ez volt a család aláírása. A pecsétgyűrűkkel, amelyeket általában a mutatóujjon viseltek, iratokat hitelesítettek és nem díszítésként használták.

Mielőtt a tékoz1ó fiú elhagyta volna otthonát, megkérte apját, hogy adja ki az örökség ráeső részét. Miután megkapta pénzét és vagyonát, elhagyta otthonát és mindent eltékozolt, mivel "dobzódva élt" (Lk 15:13). Pénzéből kifogyva és nyomorogva a tékozló otthontalanná, éhessé és szakadt ruháza­túvá vált. Elkeseredésében hazaindult, abban bízott, hogy szerető atyja legalább szolgái közé visszafogadja majd. A tékozló úgy érezte, hogy többé már nem méltó arra, hogy örökösként kezeljék, mivel elpazarolta apja nehezen megtakarított vagyonának felét.

De elutasítás helyett apjától nem várt elfogadásra talál. Kicseréli a tékoz­ló rongyait egy kényelmes és tiszta köpennyel és mezítelen lábaira cipőt húz. Fia éhségét egy lakomával elégíti meg és annak a gyermeknek, aki éppen most veszítette el gazdagságát odaadja a pecsétgyűrűt, a család csekkfüzetét, szabad elérést biztosítva így a megmaradt vagyonhoz.

Miért botránkoztatnánk?

Egyik oka annak, hogy nem iszok alkoholt az, hogy hétből egy, aki iszik, alkoholistává válik. Lehet, hogy én mértékkel is tudnék inni, mégsem aka­rom, hogy rossz példám más elestét okozza, különösen egy ilyen felesleges dolog esetében, mint a részegítő ital.

Ugyanez az alapelv igaz az ékszerekre is. Mindannyian találkoztak olyan emberekkel, akik arannyal és drágakövekkel borítják el magukat, ha úgy tet­szik, ékkő alkoholisták. A legtöbben, akik értékes ékszereket viselnek, nin­csenek tisztában saját értékükkel. Úgy remélik, hogy értékesebbnek érzik majd magukat, ha drága dolgokat akasztanak magukra. Mások hiszik, hogy nem vonzóak és azt remélik, hogy megnövelhetik vélt szépségüket azáltal; hogy szép kövekkel díszítik magukat. Úgy gondolják, ha egy használ, ak1cor tíz még jobb lesz. (Csak a teljesség kedvéért, még soha nem hallottam egyetlen félt sem, amint így szól: "Hát nem gyönyörű? Nézd csak meg az ékszereit!") Biztos vagyok benne, hogy abban egyetértünk, van egy határ, amin túl az elég már nagyon elég.

Tehát felmerül a kérdés: Hol van ez a határ? Ha a nőknek lehet fülbe­valót viselni, akkor ki tilthatná meg a férfiaknak. Ha egy gyűrű elfogadható, akkor három vagy négy miért nem? Ha a gyülekezeti tagok viselhetnek ékszert, akkor az egyházi személyek miért nem? Ha egy karika a fülben elfogadható, akkor mi a probléma az orrba tett csontokkal?

Biztosan tudomást szereztünk már a testszurkálás mai hóbortjáról. Négy fülbevaló egyetlen fülben és egy az orrban, mindezek összekötve egy lánc­cal. Manapság az emberek átlyukasztják testük minden részét, viselnek ka­rikákat szemöldökükön, köldöküknél, nyelvükben és egyéb olyan helyeken, amelyeket nem említhetünk meg egy keresztény' kiadványban. Miért lenne a keresztény valaki számára a megütközés köve és állna egy ilyen divat mellé azzal, hogy ő is ékszert visel? Mindezek feleslegesek. Különösképpen azok számára, akik a Krisztussal való találkozásra készülnek.

Ezékiel az utolsó időkben élő emberekről beszélve figyelmeztet bennün­ket: "Ezüstjöket aZ utcákra vetik, és aranyuk szenny lesz előttök; ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre " (Ezék 7:19).

Ha ékszert kezdenék viselni, végleg megnyitnám a következetlenség gátjait és példámmal sokak elestét okoznám. Ha igazán szeretem testvé­remet, akkor miért akarnám mégis felvállalni ezt a kockázatot? Különösen

egy olyan hivalkodó és szükségtelen dolog esetében, mint az ékszerviselés. Amikor nem vagyunk biztosak, hogy milyen állást foglaljunk el egy lelki kérdésben, válasszuk a biztonságosat. Tudom, hogy az ítélet napján nem fog senkit azért kárhoztatni az Úr, mert nem viselt elég ékszert. A biztonságos tehát, ha nem viselünk egyet sem.

Egyszerűség és alázatosság

A ruházat eredeti szándéka az volt, hogy ősszüleink mezítelenségét eltakar­ja. Ádám és Éva sohasem gondolt arra, hogy aranyat és ezüstöt aggasson magára, hogy kihangsúlyozzák fügefa leveleiket! A ruházat egyszelű volt és a változó időjárástól kellett, hogy megvédje őket. Lesz majd egy nap, amikor Isten arany győzelmi koronát tesz majd az üdvözültek fejére, de még ők is le fogják venni koronáikat Isten jelenlétében (Jel 4:10-11).

Figyeljük meg mit mondott az Úr Ésaiásnak az ékszerekről és a kihívó öltözetről. "És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyak­kal járnak; szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek. Ama napon eltávolítja az Úr az ő lábaik zengő ékességét, a napocskákat és holdacskákat, A fülönfüggőket, a karpereceket és a fátyolokat. A pártákat, a lábláncokat, az öveket, a jóillattartókat és az erek­lyéket, a gyűrűket és az orrpereceket, Az ünneplő ruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket, A tükröket, a gyolcsingeket, a kötőket és a keceléket" (Ésa 3:17, 19-24). A bibliai próféciákban az asszony az egyházat jelképezi. Ebben a részben az asszonyokat (egyházakat) komolyan elítéli az Úr büszkeségükért, amely kapcsolatban van külső díszítéseikkel.

I4üve1 bűneinkkel és kísértésekkel küszködünk, nem szabadna időt fordí­tanunk a külső megjelenésünk dicsőítésére. A keresztény igazi célja nem az, hogy saját magára, hanem hogy Krisztusra hívja fel a figyelmüket. Halandó testünk csillogó ékkövekkel, ásványokkal való feldíszítése büszkeségből ered és teljesen ellenkezik Isten lelkületével és jellemével. "Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik" (Mt 23:12).

A megjelenésre való büszkeség Lucifer elbukásában és lázadásában is meghatározó tényező volt. Amikor Isten megteremtette Lucifert mint tökéletes angyalt, minden értékes követ ruházatává tett. "Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karneollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixszal, berillussal, zafirral, gránáttal és

smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranybál készültek ama napon, melyen teremtettél" (Ezék 28:13).

Sajnos Lucifer rosszul használta fel Isten ajándékait. Büszkeséggel telve. úgy döntött, hogy elég szép ahhoz, hogy Isten helyét elfoglalja az uni­verzum trónján (Ezék 28:17). A büszkeség lázadáshoz vezetett. A lázadás mennyei háborúhoz, ami végül a földi bűnt is okozta.

Amióta Ádám és Éva bűnbe esett, azóta nekünk, embereknek, ugyanaz­zal a bűnös természettel kell küzdenünk, amely a büszkeségben gyökerezik. Ezért parancsolta Isten, hogy ne viseljünk ékszert. Bűnös állapotunkban nem vagyunk ellenállóbbak a büszkeség kísértésével szemben, mint Lucifer volt.

Amikor testünk elváltozik Jézus második eljövetelekor nem leszünk többé bűnre kísérthetőek. Csak akkor fogja biztonságosnak ítélni Jézus azt, hogy egy alany koronát helyezzen fejünkre. Addig pedig helyesebb lenne követni Pál apostol tanácsát a külső megjelenéssel kapcsolatban: "Hasonla­tosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mér­tékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, Hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel" (lTim 2:9-10).

Rossz "befektetés"

A kereszténynek hűen kell sáfárkodnia a javakkal, amelyeket Isten gond­jaira bízott. Van, aki olyan drágakövet visel, amelyet eladva egy egész gyülekezetet lehetne megépíteni egy missziós területen. A pénzünket arra kel­lene költenünk, hogy az evangéliumot a gyakorlatban hatékonyan hirdessék. Az Úr azt kérdezi: "Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben " (Ésa 55:2). Lásd még Mt 6:19-21: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön. hol a rozs­da és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. "

Kétségtelen, hogy kirívó példákat is találunk. Olyan gyülekezeti tagokat (esetleg gyülekezeteket), ahol a pénzt szükségtelen hivalkodásra költik. Megvallom, már én is beleestem ebbe a bűnbe, de egy következetlenség nem menti a másikat. Isten pénzét nem szabad csillogó gyémántokra, aramura vagy éppen olcsó divatékszerekre költeni. Minden ékszer elolvad, amikor Jézus eljön és én inkább nem szeretnék egyet sem viselni, amikor ez bekövetkezik.

A Biblia bolondságnak nevezi az ilyen  „befektetést" Jak 5:3-ban: Az egyetlen érték, ami a mennybe beléphet, az átalakult ember.

Apró bálványok

Amikor az ékszerviseléssel kapcsolatos bibliai alapelveket elmondom, ritkán hallok panaszkodni újonnan megtérteket. Inkább azok duzzognak és vitatkoznak, akik már évek óta a gyülekezet tagjai: "Ugyan, olyan apróság ez!" A válaszom mindig ez: "Ha ez olyan apróság, akkor miért teszed le olyan nehezen?" Egy kis arany vagy ezüst nagy bálvánnyá nőhet.

Talán a legmegrázóbb élménye az izraelitáknak ezzel kapcsolatban az aranyborjú esete volt. A Biblia feljegyzése szerint: "És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek; fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok énhozzám. Leszédé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleikről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakító azt vésőel; igy csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom földéről" (2Móz 32:2-4).

Amikor Izrael gyemnekei körbeadták az adományos kosarat, akkor ele­gendő aranyuk volt ahhoz, hogy egy kis aranyborjút készítsenek. Attól félek, ha ma adnánk körbe a kosarat azok között, akik Isten Igéjének köve­tőinek vallják magukat, akkor elég arany lenne, hogy egy egész nagy arany bölényt készítsünk!

Az aranyborjú eset után Isten megparancsolta a népnek, hogy vegyék le ékszereiket, máskülönben elpusztulnak. "Megmondotta vala az Úr Mózes­nek: Mondd meg az Izráel fainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempil­lantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek, Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled. És lerak ták magokról az Izráel fiai az ő ékességeket, a Hóreb hegyétől fogva" (2Móz 33:5-6).

Jól figyeljük meg, hogy hasonló figyelmeztetést küld Isten az utolsó napokban élő népének is: "Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondoknak és denevéreknek" (Ésa 2:20).

Alkalomhoz illően öltözve

Volt olyan idő, amikor Isten elnézte az ékszerviselést és egyéb gonosz cse­lekedeteket, mint pl. a rabszolgaság és a többnejűség. Nem azért persze, mert egyetértett mindezen gyakorlatokkal, hanem mert népének akkor nagyobb problémákkal kellett megküzdenie.

ApCsel 17:30-31 elmondja, hogy miért. "E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek. mindenkinek min­denütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az áltat, hogy feltámasztá őt halottaiból. "

Jézus eljövetele előtti napokban élünk, amikor majd az egyház meg lesz ítélve. "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik" (1Pt 4:17).

Az ítélet folyamatának illusztrálásaként Isten a nagy engesztelési napot adta népének. A zsidó év hetedik hónapjának tizedik napjára esett és egy olyan komoly nap volt, amelyen az Úr megszentelte és megítélte Izraelt. Felkészülésként a nép alapos önvizsgálatot tartott. Bűnbánó, bűnvalló, és alázatos lelkülettel voltak telve. "Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül " (3Móz 23:28-29).

Általában a főpap ékszerekkel kirakott mellényt és értékes ruhákat viselt a menny dicsőségének jelképeként, de a nagy engesztelési napon egyszerű, fehér len ruhára cserélte azt. Ez az egyszerű ruházat az, amit felülmúlhat­nánk, de csak egyszerűségében, mivel a nagy engesztelési nap prófétai beteljesedésének idejében élünk. Ugyanúgy, ahogy Izrael egész táborának meg kellett tisztítani és ki kellett cserélni ruházatát az ítélet napján, ugyan­úgy nekünk is - akik az ítélet órájában élünk, közvetlenül Jézus második eljövetele előtt - meg kell tisztítanunk szívünket és el kell különülnünk minden pogány befolyástól.

Más bibliai példák is szemléltetik, hogyan cseréltek öltözetet azok, akik az Istennel való találkozásra készültek. Példának itt van lMóz 35:1-4: "Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Bérkelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsau előtt futsz vala. Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valónak: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltö­zeteiteket. És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik válok valónak, és füleikből a függőket, és e1ásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekkem mellett vala. "

Két fontos tanulságot vonhatunk le a történetből. Először is, figyeljük meg, hogy az idegen istenek és az ékszerek egy kategóriába kerültek és együtt lettek eltemetve. A pogány istentisztelet és az ékszerviselés mindig szorosan összekapcsolódtak. Jákóbnak és háza népének, hogy Istennel kö­zösségben lehessenek, el kellett vessék az ilyen befolyást. Ezért rendelte Isten Jákóbnak, hagy ne csak ideiglenesen távolítsák el azokat, hanem vég­legesen legyenek eltemetve.

Másodjára, a Béthel kifejezés "Isten háza". Ma az ítélet idejében élünk és a Mindenhatóval való találkozásra készülünk, ami az Ő mennyei házában történik majd meg. Nincs itt az ideje annak, hogy halandó külsőnket díszít­sük. Mielőtt odamennénk, Isten szeretné, ha elválnánk e világ dolgaitól, amelyek megrontanák kapcsolatunkat. "Annakokáért menjetek ki közölök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én ma­gamhoz fogadlak titeket" (2Kor 6:17).

Isten temploma vagyunk

Az ősi világ legszebb építménye a Salamon király által épített templom volt. Kívülről értékes, hófehér márvánnyal volt borítva. Az érdekes az, hogy az arany a templom belsejében volt. A Biblia azt mondja, hogy ez egy jó minta az élő templomok számára is. "Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való. Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatat­lanságával, ami igen becses az Isten előtt" (1Pt 3:3-4). Mint Salamon régi templomában, a mi aranyunknak is belül kell lennie.

Barátom, tested Isten képmására lett megalkotva. Ha azzal próbálnánk megjelenésünkön javítani, hogy füleinkbe vagy orrunkba lyukakat színunk, hogy onnan élettelen ásványok lógjanak ki, akkor az olyan, mintha Salamon templomának tökéletes szépségén próbálnánk javítani azzal, ha egy utcai bandának megengednénk, hogy bemenjen az egyik márvány udvarba és fal­firkákkal fejezze ki magát. " Vagy mi egyezése Isten templomának bálvá­nyokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten Mondotta:

Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, é.s sík én népem lesznek" (2Kor 6:16).

Úgy hiszem, hogy az angyalok elfordítják arcukat és sírnak amikor azok, akik kereszténynek vallják magukat átszúrják, megsebzik, felláncolják és tetoválják testüket a divat és. hóbort isteneinek szóló áldozatként. Isten csak ennyit mond népének: "...és a testükbe vágásokat ne vágjanak. Szentek legyenek Istenöknek... " (3Móz 21:5-6). Ha Isten azt mondja, nem szabad testűnket megvágni, mi sugallja mégis nekünk, hogy a fülek átlyukasztása megengedhető.

"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytók ti" (IKor 3:16, 17). Röviden, ne lyuggassuk ki a felbecsülhetetlen értékű márványt. A mi testünknek szentnek kell lennie, nem lyukakkal telinek.

Az ékszerviselés étlen szóló bibliai alapelvek mindig áldására voltak Isten ügyének. Mindezek felszabadítják a hívőket. Isten népének több marad, amit az evangélium hirdetésére vagy a szenvedők szükségének eny­hítésére fordíthatják. A bizonytalanság érzésétől is megszabadulnak. A fér­fiaknak nem kell már aggódniuk többet, hogy a gyűrű, amelyet fele­ségüknek vagy barátnőjüknek adtak, elég nagy-e és elég hatásos szociális demonstráció volt-e. A nőknek nem kell egy parányi érzelmi energiát sem befektetni abba, hogy ékszelűket mással összehasonlítsák. Az isteni alap­elvek mindig felmérhetetlen áldást jelentettek, ezért kell megtartanunk őket.

Az első benyomás számít!

Jelenések könyve 12. és 17. fejezetében két szimbolikus nőalakot látunk megjelenni. Azt a két vallásos erőt jelképezik. amelyek az egyháztör­ténelem folyamán mindig konfliktusban voltak. Bár egyikőjük sem szólal meg, de tudjuk, hogy melyik az igaz és melyik a hamis. Honnan? Az elsőd­leges módja a bibliai beazonosításának, hogy leírja mit viselnek. Jelenések 12:1 szerint: "És láttaték nagy jel az égben: egy asszony aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő féjében tizenkét csillagból korona. " Az első asszony, aki Isten egyházát jelképezi, természetes fény be öltözik. Isten egyháza tiszta, meg nem fertőztetett; amelyet Ő alkotott.

Ezzel ellentétben, a második asszony, amely a hitehagyó egyházat jelképezi, ékszerekkel díszített és drága ruhákba öltözött. Szépsége külső és

mesterséges. Jel 17:4 mondja: " Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával. " Mindezek egyértelműen a gonosz megjelenéssel hoz­hatók kapcsolatba. Nekünk pedig az az utasítás adatott, hogy "mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!" (IThess 5:22). Jézus maga paran­csolta: " Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, é.s dicsőitsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5:16). Isten lgéje elmondja nekünk, hogy hagyjuk belső fényünket ragyogni (nem a külső ékszereket), hogy mások meglássák cselekedeteinket (nem gazdagsá­gunkat) és Istent dicsőítsék (nem pedig minket).

Jegygyűrű?

Lelet, hogy valaki azt kérdezi, "mi a helyzet a jegygyűrűkkel?" Röviden és egyszerűen, a jegygyűrű viselését sehol sem támogatja a Szentírás. A Biblia nem mondja, hogy bizonyos gyűrűket nem kellene viselni és másokat igen. Egyszerűen mondva a gyűrűk beletartoznak az ékszerek és ruházati díszí­tések hosszú listájába.

A jegygyűrű viselése határozottan olyan hagyomány, amely a pogány­ságból ered, de azóta sok egyház magába foglalta és "megkeresztelte". John Henry Newman bíboros rámutat, hogy a jegygyűrű más pogány szoká­sokkal együtt, egyházának befolyására átjárta az egész kereszténységet. "A templomok használata, és azoknak bizonyos szentekről való elnevezése, és azok feldíszítése faágakkal egyes alkalmakon; a tömjén, a lámpások, a gyertyák; felajánlások a betegségből való felgyógyuláskor; a szentelt víz; a búcsú; a szent napok és időszakok, a naptárak, a körmenetek, a mezők meg­áldása; a szent öltözékek, a tonzúra, a jegygyűrű, a kelet felé fordulás és később a szónok... mind pogány eredetűek és elfogadásukkal az egyház meg­szentelte őket" (John Hen Newman, An Essay on the Development of Christian Doctrine. London, Longmans, Green Company 1906. Pp: 372-373).

Persze mára a jegygyűrű hagyománya annyira mélyen beivódott szoká­saink közé, hogy nehéz anélkül, de ha Isten őszinte keresői tanulmányozzák ezt a kérdést, meggyőződnek, hogy minden ékszert e1 kellene távolítsanak. Isten megadja nekik azt a kegyelmet, ami által Őt és nem a hagyományokat követik majd. "És monda nékik.' Az Isten parancsolatját szépen félre teszi­tek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg" (Mk 7:9).