Életedet ajándékul kapod - prédikáció

„Életedet ajándékul kapod, bárhová mégy”

Lapozzuk fel a Bibliánkban Jeremiás próféta könyvét, és olvassuk közösen a 45. fejezet verseit:

„Ezt az igét mondta Jeremiás próféta Bárúknak, Nérijjá fiának, amikor leírta egy könyvbe Jeremiás beszédeit az ő diktálása nyomán, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében: Az Úr, Izráel Istene, ezt mondja rólad, Bárúk: Te így beszélsz: Jaj nekem, mert az Úr kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat! Ezt feleld neki: Így szól az Úr: Nézd csak, amit építettem, azt most lerombolom, és amit ültettem, most kigyomlálom az egész országban. És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre - így szól az Úr -, de te életedet ajándékul kapod, bárhová mégy” Jer 45:1-5.

„Az élet Isten ajándéka, én ragaszkodom hozzá.” Ezt a kijelentést egy rádió-interjúban hallottam a héten, egy olyan, halálos rákbetegségben szenvedő anyától, aki mintegy fél évvel ezelőtt veszítette el két gyermekét és férjét, kegyetlenül tragikus körülmények között. Ő pontosan tudta, hogy miről beszél, mert számára egyáltalán nem volt természetes az élet ajándéka!

Jeremiáson keresztül, Isten egy különös életszemléletre hív bennünket. A gondviselés-hit szemléletmódja ez, egy olyan szemüveg, amelyen keresztül nézve a világot, reményt és nyugalmat találunk, a legnehezebb körülmények ellenére is.

Nézzük röviden a szakasz hátterét. A 36. fejezetben arról olvasunk, hogy Jeremiás íródeákja – Bárúk – a templom egyik termében felolvasta az általa lejegyeztetett próféciákat. A válság-helyzetre tekintettel összehívott speciális alkalom volt ez (36:9). Mikeás jelentette néhány királyi főembernek a hallottakat, és azok ismét felolvastatták Bárúkkal az írást. Kikérdezték a tekercs keletkezéséről, és azt tanácsolták neki, hogy rejtőzzön el Jeremiással együtt, mert jelenteniük kell a hallottakat a királynak. A tekercs a király előtt is felolvasásra került, vagyis Jehudi csak elkezdte felolvasni, mert néhány bekezdés után, Jójákim király, a tűzbe vetette azt. Parancsot adott a próféta és Bárúk elfogására, de az Úr elrejtette őket. Később Jeremiás újra lediktálta Báruknak az elpusztított próféciákat.

A felolvasott versek, ennek a történetnek a lelki hátterét világítják meg. Bárúk nagy ívű ambíciói szétfoszlottak, nem látta értelmét a munkájának, közvetlen életveszélybe került, és ráadásul, az általa felolvasott próféciák, kegyetlen veszedelmet, és országa pusztulását jósolták. Ebben a helyzetben kellett megértenie Bárúknak, hogy az élete nem a végzet játéka, hanem a Gondviselő Isten nagyszerű tervének a része.

Gyakran beszélünk Isten tervéről, Isten szándékáról, arról, hogy mit gondol Isten, mit akar Isten, pedig őszintén be kellene vallanunk, hogy ilyenkor egy veszélyes zónába lépünk. Igazából pedig, több kérdésünk van, mint válaszunk! Jób is így gondolkodott, amíg rá nem kényszerült, hogy félretegye a mindenre-van-válaszom mentalitást. Ez vezette el oda, hogy a puszta életre úgy tudott tekinteni, mint a legnagyobb ajándékra. Valóban van minden „miért”-nek „azért”-je? Tényleg mindent tudnunk kell, hogy biztonságban éljünk? Hogyan juthatunk el oda, hogy az életünket a legnagyszerűbb ajándéknak tekintsük?

Vessünk egy pillantást Jób történetére. Nem szokványos módon, mert amikor bibliai történetekről van szó, gyakran nem akarunk továbblépni a gyermekiskolában tanultakon. Ez nagyon igaz Jób történetére is. Az emberi sorsról, és az Isten tervéről alkotott közhelyeink éppen a Jób könyve alapján levont következtetéseinkből születtek. Ez törvényszerű is, ha végső válaszokat akarunk. Íme, néhány ezek közül:

• A szenvedés a bűnös földi élet következménye és velejárója. Időnként igen. De mivel ez az előfeltételezésünk, felháborodunk, ha nem így történik. Pedig sokszor nem így történik, tehát nem igaz.
• A szenvedés és az üldözés építi a jellemet. Igaz, de az önfegyelem, a jó döntések, és az engedelmes élet is ezt teszi. Nem kell elveszíteni a gyermekedet, hogy szorosabb kapcsolatod lehessen Istennel!
• Minden történésnek van oka, Isten tervének a részét képezi. De Isten kijelenti a tervét, nem pedig nekem kell magyaráznom azt. Amikor Isten tervéről kezdünk el beszélni, vagy arról, hogy mit gondol Isten, egy veszélyes zónába lépünk. Azt mondja Isten: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim” Ézs 55:8. Időnként tudjuk a dolgokat, mert Isten kijelentette, de sokkal gyakrabban, nem tudjuk, mert az Ő titka maradt.

Jób könyvének 10 %-a történet. Mintegy 80 %-a arról szól, hogy a különböző emberek mit feltételeznek Istenről. Mi Isten terve, mit tesz Isten, mit nem tesz Isten, stb. – egy szóval, okoskodás. A maradék 10 %-ban Isten kérdezi Jóbot. Ez a legértékesebb része!

Tekintsük át Isten Jóbhoz intézett kérdéseit. A 38-41. fejezetek írják le ezeket: „Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?” Jób 38:2-7.

A válasz magától értetődő, de Isten tovább kérdez. A kérdések célja, hogy Jób rájöjjön, ő csak egy ember, nem pedig Isten. Egyszerűen világossá akarják tenni, hogy milyen Isten. Nem beszél Sátánról, Jób bűneiről vagy ártatlanságáról, sőt a barátai tévedéseiről sem. Mindezt szeretnénk kihámozni, sőt, csak erre lennénk kíváncsiak! Ehelyett kijelenti önmagát Jóbnak.

Isten egyszerűen össztűz alá veszi a kérdésekkel. De olyan kérdésekkel, amelyekhez nem kell nagy fejtörés. „Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek? Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!” Jób 38:19-21. „Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani? Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt? Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön? El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet?” Jób 38:31-36. A válasz nagyon egyszerű. Karikázd be az alábbi öt lehetséges válasz közül az egyiket: „Nem tudom.” „Elképzelésem sincs.” „Nem éltem még akkor.” „Egyedül Isten.” „Az előbbiek mindegyike.” Jób veszi az üzenetet.

Isten nem fél kérdezni, a mi kérdéseink azonban gyakran értelmetlenek. C. S. Lewis írja: „Tud egy halandó olyat kérdezni, amit Isten képtelen megválaszolni? Azt gondolom, hogy nagyon könnyen. Az értelmetlen kérdéseket nem lehet megválaszolni. Hány óra van egy mérföldben? A sárga az négyszög, vagy kerek? Talán a kérdéseink fele – a teológiai és metafizikai problémáink fele – ezekhez hasonló.”

Kérdezhetünk nyugodtan Istentől, de sokkal többet megtudhatunk, ha engedjük Őt kérdezni. A nehéz körülmények idején feltesszük a kérdést, hogy „miért?” – mert szeretnénk magyarázatot kapni. Pedig nem a „miért” ismerete segít a fájdalomban, vagy a tragédia jobb elviselésében! Isten kérdései arra kényszerítették Jóbot, hogy próbáljon arra figyelni, hogy KI Isten, ahelyett, hogy azzal foglalkozna, hogy mit miért tesz. Nem tudjuk felfogni a földi élet bonyolultságát, de bízhatunk abban, Aki mindezt tökéletesen érti!

Isten kérdései két dolgot változtattak meg Jób életében. Először, tisztában lett azzal, mit tud, és mit nem. „Felelt Jób, és ezt mondta az Úrnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám” Jób 42:1-3.

A nagy küzdelem az Istennel kapcsolatos felfogásunkról szól. Sátán célja az, hogy félrevezessen abban, amit Istenről gondolunk: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” „Dehogy haltok meg!” Más szóval, „Isten hazudott nektek.” A végső hazugsága pedig ez volt: „Jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.”

Ha Sátán kicsavarja, amit Istenről gondolsz, akkor megnehezíti az iránta való szeretetedet. Ha viszont gyanakvóvá tud tenni azzal kapcsolatban, amit nem tudsz, akkor teljesen megakadályozza, hogy bízzál a Teremtődben. Minden a felfogásunkon és az előfeltételezéseinken múlik. Abban pedig nagyot tévedhetünk.

Egy asszony vett egy zacskó teasüteményt és leült, a reptéri váróban. A csomagjait a mellette lévő üres székre helyezte. A túlsó széken egy férfi ült, és egy pohár kávét szürcsölve, újságot olvasott. Rámosolygott a hölgyre és tovább olvasott. A hölgy kinyitotta a süteményes zacskót a széken, és elkezdte eszegetni. Láthatóan megdöbbent, és zavarba jött, amikor a túloldalon ülő férfi vette a bátorságot, és belenyúlt a süteményes zacskójába, és ő is el kezdte enni. A hölgy nem akart jelenetet csapni, de azt gondolta magában, hogy ez a goromba fráter eszi a süteményemet! A férfi tovább evett, és amikor ürülni kezdett a zacskó, a hölgy kikapott jó néhányat a maga számára. De végig azon töprengett, hogyan képes ez az ember ennyire arcátlanul áthágni a korrekt társadalmi viselkedést? Ahogy a férfi az utolsó darabért nyúlt, az asszony megkapta a zacskót, és magának vette ki azt. A férfi udvariasan mosolygott, megitta a kávéját és tovább olvasta az újságot. A hölgy mindaddig nem tért napirendre a sütemény-tolvaj pofátlanságán, amíg ki nem nyitotta a táskáját. Hiszen megdöbbenve látta, hogy a süteménye érintetlenül ott van a táskájában!

Jóbnak rá kellett jönnie, hogy a feltételezései és a valóság időnkét két különböző dolog. Kiderült, hogy mégis van miért bűnbánatot gyakorolnia!           

Egy másik változás is történt Jóbban, és ez még fontosabb. Tévedhetetlenül látjuk a dráma végén, hogy Jóbnak egy egészen más kapcsolata lett a Mindenhatóval. A szeretet és a hűség kapcsolata. Azt mondja: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” Jób 42:5. Jób új módon ismeri meg Istent. Korábban az áhítatai mechanikusak voltak, de most már személyessé és érzelmileg is gazdaggá váltak. Korábban hangzatos magyarázatokat tudott adni Isten viselkedéséről, arról, hogy mit gondol Isten, mit akar Isten, mit tesz Isten, stb., de ezek nem voltak hihetőek. Most viszont, a tragédiákon keresztül, valóságos személyes tapasztalatokat szerzett, és így volt miről beszélnie.

Ezt a különös tapasztalatot ajánlotta fel Isten Bárúknak is. Az addigi személyes tapasztalatai, és a leírt próféciák alapján, csak azt mondhatta: nem találok nyugalmat. De Isten egy különös magaslatra akarta elvezetni: „életedet ajándékul kapod, bárhová mégy.” Amikor Bárúk elindult és átélte mindazt, ami abban a lázadó világban elkerülhetetlen volt, megtanulta az életét a legszebb ajándéknak tekinteni. Megláthatta, hogy nem csak ő szomorú és csalódott a világ miatt, hanem mekkora lehet Isten szomorúsága!

Ahogy a hetek egymás után peregnek le az életünkben, soha nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk. Egyet azonban mi is megtanulhatunk: Az életet ajándéknak felfogni, szemlélni! Ez a világ egyre inkább nem olyan, mint amilyennek gyermekkorunkban megálmodtuk. Egyetlen menedékünk, hogy tisztábban megismerjük életünk egyedüli jogos Urát. Letesszük a gőgös filozofálásunkat Isten tervéről, szándékáról és gondolatairól, és elkezdünk bízni Benne. Ezt az ajánlatot kapta Jób is, Bárúk is. Nincs nagyobb nyugalom, és nincs nagyobb öröm, mint ilyen szemlélettel élni az életünket! Ezt választottam, és ezt ajánlom nektek is!

       Ámen.

Szilvási András