Fülöp és az etióp pénzügyminiszter

Samáriai szolgálata idején megszólította Isten angyala Fülöpöt, hogy menjen dél felé a gázai útra.

            Fülöp engedett a felszólításnak, és elment a megadott helyre. Hamarosan arra jött egy hintó, amelyen az etióp pénzügyminiszter utazott, s közben hangosan olvasta Ézsaiás könyvét. Ez az ember fel szokott menni Jeruzsálembe az ünnepekre. Most is onnan jött, és nagy érdeklődéssel figyelte a kezében lévő tekercs szavait. Nem igazán értette. Ekkor ért mellé Fülöp, aki megkérdezte, hogy érti-e, amit olvas.

- Hát nem értem pontosan, kiről szól ez a szakasz? A prófétáról? Vagy valaki másról?

Kérte Fülöpöt, hogy üljön a szekérre, és magyarázza el azt a szakaszt, amelyet nem tudott megérteni. Az Írás, ahol a tekercs nyitva volt, arról szólt, hogy néma volt, mint bárány az őt nyírók előtt. Vajon kiről szól ez a szakasz? Ki ennek a szakasznak a főszereplője?

            Fülöp elmondta, hogy ez Jézusról szól, aki némán viselte el a fájdalmat, és a kereszthalált, hogy megválthasson bennünket. Az Ő szenvedését, türelmét és halálát írta le a próféta több mint hétszáz esztendővel azelőtt, mielőtt az bekövetkezett volna.

            A pénzügyminiszter szíve nyitottá vált, s vágyott arra, hogy az őt szerető Jézussal ő is szövetséget kössön. Éppen egy víz mellett haladtak el.

• Ímhol a víz, mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? – kérdezte Fülöptől.
• Ha teljes szívből hiszel, meglehet.

Miután vallást tett Jézusról, aki az Ő Üdvözítője, lementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte őt.

            A kincstárnok boldogan folytatta útját, mert élete legfontosabb döntését hozta meg és a legszebb nap volt a háta mögött.

(Csel.8,26-39.)