Ha nehéz az iskolatáska

  Ha szeptember, akkor iskola. Egy hosszú időszak az ember életében, ami életünk jelentős hányadát felöleli. Ezért sem közömbös, hogy milyen érzésekkel indul gyermekünk az iskola felé.

Más-más módon segíthetünk az iskolásoknak, akik nemcsak karakterre, hanem életkorra is különbözők.

Néhány általános tanács.

Legyen gyermekünk biztos abban, hogy iránta való szeretetünk nem az iskolai teljesítménye függvénye. Ő mindig a család szeretett és hazavárt tagja. Ezzel segíthetünk, hogy ne görcsöljön, ami nem csupán rossz érzés, de az eredményekre is hátrányos.

Tartsunk szoros kapcsolatot az iskolával, különösen a kezdeti időszakban és az esetleges krízisek idején. Ha együttműködünk a pedagógussal, megelőzhetjük a kudarcokat. Soha ne kritizáljuk a gyermek előtt az iskolát, tankönyveket, tanárokat. Miért vegye komolyan őket, ha azt hallotta tőlünk, hogy nem jók, sőt…

Folyamatosan érdeklődjünk, hogy mi történt az iskolában, hogy érezte magát. Eredményeit ismerjük el.

Meghatározó, hogy milyen iskolát választottunk. Ne a divat, vagy a karrierista elképzelésünk, hanem csemeténk karaktere legyen az irányadó.

Bizonyára ismert dolog, hogy érzékelés alapján három csoportba sorolhatók az emberek:

• vizuális (aki látás után tanul)
• audio (aki azt jegyzi meg, amit hall)
• kinetikus (akinek meg kell tapasztalnia a dolgokat)

Segíthetünk nekik ezek alapján. Rajzzal, képekkel a vizuálisnak. Az anyag hangos felolvasásával, annak aki hallás után tanul. Kísérletezés, a dolgok megtapasztalása segítheti a kinetikust.

Egy példával illusztrálnám. Amikor gyermekeink még kicsik voltak, a kislányunkat sehogy sem tudtuk megtanítani cseresznyét enni. Mindig lenyelte a magot is. Elmondtuk, majd megmutattuk neki, hogy mi hogy csináljuk. Vagy mindent lenyelt, vagy mindent kiköpött. Fiunk, aki alig volt idősebb nála, egy darabig szemlélte kínlódásunkat. Megevett egy cseresznyét, a magot kivette a szájából és húga szájába tette. Anikó szemén látszott, hogy kigyúlt a fény. Tapasztalnia kellett, hogy tanuljon.

A segítőkészség önmagában nem elég. Egyeztessünk az iskolával, mert néha más kifejezéseket, más gondolatmenetet használnak, mint ahogy mi tanultuk. A kétféle magyarázat zavart okozhat.

Nem minden gyerek-különösen, ahogy nő-igényli a közvetlen segítséget. Jó azonban ha a közelükben vagyunk. S legyenek biztosak abban, ha elakadnak, készségesen segítünk. Ne utasítsuk el őket ilyen kifejezésekkel: Kérdezd meg apádat! Ne zavarj! Az iskolában nem mondták el? Úgy látom nem figyeltél!

Ha  nem tudunk az anyaggal lépést tartani, gondoskodjunk olyan személyről aki helyettesít bennünket.

Akad néhány buktató. Ilyen az ha túlterheljük a gyereket. Nagyon széles a skálája annak hogy ki mit bír el. Ismerek olyan felnőttet, aki kitűnően zongorázik keresett szinkrontolmács és orvosi diplomája van .Mégsem kelti azt a benyomást , hogy nem volt gyermekkora. Ő bírta a terhelést. Valószínű, hogy ezt kevesen tudják követni, ezért igyekezzünk reálisan felmérni a képességeket, s menet közben is korrigálhatunk.

Csapda lehet a kedvenc tantárgy. Mivel szereti és sikere van képes még akkor is ezt tanulni, amikor már kívülről fújja, ami persze a többi kárára megy.

A tanulást nagymértékben zavarhatja a látás, hallás, problémája. Ha felmerül a  gyanúja ezek valamelyikének vizsgáltassuk ki orvossal.

Külön lelki küzdelmet jelent, ha  gyermekünket speciális tantervű (kisegítő) iskolába kell adni. Ne féljünk ettől a lépéstől, hisz a gyermek megfelelő segítséget kap hogy az iskola ne gyötrelmes szenvedés legyen, hanem  sikere legyen.

Ha gyermekünk érdektelen  a tanulással szemben, akkor alaposan körbe kell járni ezt a kérdést. Jó megtudni, hogy milyen a viszonya a tanárhoz, hogy jön ki a társaival, nincs-e egészségi problémája. Ha itt gondok vannak, előbb ezeket kell orvosolni.

Ezután foghatjuk  az érdektelenséget a szorgalom hiányára. Ebben az esetben motiváljuk a tanulót jutalmazással. Ne az eredményt, hanem az erőfeszítést díjazzuk.

Semmiképp se tartsunk olyan lelki fröccsöket, amelyeket mi sem szerettünk és nem volt ránk jó hatással. Ha szükséges forduljunk szakemberhez.

Ha ezek ellenére sem mennének úgy a dolgok, ahogy azt megálmodtuk, ne felejtsük: nemcsak a diplomásoké a világ. Kiskunfélegyházán volt egy autószerelőnk. Mindig őt vettük igénybe ha autónk gyengélkedett. Kiderült, hogy végzett jogász. De jobban érezte magát overálban édesapja műhelyében, mint a bírói pulpituson.

A boldogság nem iskolai végzettség, vagy beosztás függvénye.

Mivel ez a cikk a Boldog Élet számára készül, néhány egészséges életmóddal kapcsolatos tanács, ami segít a tanulásban.

Megfelelő reggeli elfogyasztása után indítsuk őket az iskolába.

Fogyasszanak elegendő vizet.

Szellőztessük ki a tantermet és fejeket.

A mozgás felpezsdíti a vérkeringést.

Aludjanak eleget. Iskola után tartsanak szünetet a tanulásban.

Ami nem rajtunk múlik tegyük  Isten kezébe.

Befejezésül egy igaz történet. Béla felvételizett a főiskolára, ahová fel is vették. Az első félév szorgalmi időszaka eltelt, s jött a vizsgaidőszak. Egymás után beszedett három elégtelent. Erre összecsomagolt, hogy befejezi főiskolai pályafutását. Mivel messze lakott az egyik nagybátyjánál szállt meg. A nagybácsinak gyanús volt a nagy csomag. Kiszedte Bélából, hogy mi a helyzet Bátorította, hogy menjen vissza, mert még ki lehet javítani a jegyeit. Igaza lett. Béla gépüzemvezető volt, amikor elmondta ezt a történetet.

Gyürüs István