Háborús karácsony

Háborús karácsony

Karácsonyeste volt. A francia futóárkok telve voltak kimerült emberekkel. Könnyű hópelyhek szálldostak. Minden csendes és nyugodt volt. Hirtelen egy ember felugrott és felkiáltott: „Teljes készültség! Nemsokára kezdjük!” Az emberek felálltak. Nem panaszkodtak, de néhányan visszaemlékeztek más karácsony estékre, amikor otthon voltak szeretteikkel a legnagyobb békében és boldogságban. Elért hozzájuk a parancs, hogy már csak öt perc van hátra. A francia hazafiak hiába próbáltak megfeledkezni otthonaikról és szeretteikről. Megmarkolták puskáikat és vártak a parancsra. Azután megtörtént. Az éjszaka nyugodtságát fériak hangja törte meg, akik németül énekeltek. Minden francia feszültté vált. Az ének egyre hangosabb lett. Üzenete, mely minden nyelven megindító, telve volt vígasszal a megviselt és kimerült katonák számára: Csendes éj, szent éj, minden nyugodt, minden világos; Nézd a szűzanyát és Gyermekét! Szent kisgyermek, oly gyenge és szelíd, aludj mennyei békességben, aludj mennyei békességben. Itt-ott a katonák leeresztették fegyvereiket, és remegő ajkakkal ismerték fel az éneket. Azután kiadták a parancsot: "Támadás! Vive la France!" Egy ember sem indult el. Csak halk zokogás volt a válasz. A parancsnok elámult. Felkészült, hogy mégegyszer kiadja a parancsot, de megtorpant; az ének hangjai az ő füléhez is elértek. Leeresztette kardját, és vékony, halk hangon megszólalt: „Jól van, nincs támadás ma éjszaka. Énekeljünk mi is!” Ebben a korban, az atomkor hiábavaló küzdelmei közepette, a mi Megváltónk kérleli azokat, akiknek szíve bezárult békés és jót akaró üzenete előtt. Szeretetüket és szolgálatukat kéri. Szelíd Lelke segítségével megpróbálja rábírni őket, hogy elfogadják Őt Megváltójuknak. Azután, amint válaszolnak hívására és elfogadják őt, örömmel csatlakozhatnak a dicsőítő szózathoz: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jó akarat!” Luk 2:14

John Walter Halliday, Signs of the Times, 1955. december 20.