Halk hang

Halk, szelíd hang

„Az ÚR ezt mondta. Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, a palástjával eltakarta az arcát…” (1Kir 19:11-12)

„Nem az isteni hatalmának óriási megmutatkozásával, hanem halk és szelíd hangon akarta Isten kinyilatkoztatni önmagát szolgája előtt. Meg akarta tanítani Illést arra, hogy nem mindig a leglátványosabb munkával lehet a legeredményesebben véghez vinni szándékát. Miközben Illés várt az Úr kinyilatkoztatására, zengett az orkán, villámok cikáztak, pusztító tűz söpört el mellette; de Isten ezekben nem volt jelen. Azután halk hangot hallott a próféta, és betakarta a fejét az Úr jelenlétében. Nem volt már ingerült. Szelíden és legyőzötten állt ott. Most már tudta, hogy ha csendesen bízik, és állhatatosan Istenre hagyatkozik, a szükség idején mindig segítségre talál.

Isten igazságának nem mindig a legcsiszoltabb formában való feltárása győzi meg és téríti meg az embereket. Nem az ékes vagy a logikus beszéd érinti a szívüket, hanem a Szentlélek szelíd befolyása, amely csendben, de biztosan alakítja és építi a jellemet. Isten Lelkének halk és szelíd hangja meg tudja változtatni a szívünket.” (Ellen G. White: Próféták és királyok)

Előfordult már bizonyára veled is, hogy nagy dolgokat tettél Istennel, Istenért! Micsoda öröm! Ilyenkor pár centivel a föld fölött jár az ember. Azonban ez a ritkább eset! Isten néha megjelenik orkánban, szélviharban, mindent elsöprő erővel. De a legtöbbször halk, szelíd hangon szól.

Ne tedd ezt! Indulj már! Szólj neki! Imádkozz érte! Menj el hozzá! Írj neki levelet!

Folytassam?

Szoktad hallani?

És a válaszod?