Igazi szabadság

Bajor László: Az igazi szabadság!

Szabadság! Hányan haltak meg érted,

kik nem bírták a láncokat!

Véresen hulltak vissza a porba,

víva zsarnoki sáncokat.

Az élet sem volt számukra drága,

meghaltak inkább szabadon;

családi fészkük ment sokszor rája

s lett otthonukká a vadon,

de nem hajtották fejüket gyáván

a zsarnok igája alá.

Azt hitték,

hogy majd szabaddá válván

nagy álmuk teljesül talán.

El sohsem érték álmaik célját,

habár a vér folyt, mint az ár.

Mert az áldozat

Mindég kicsiny volt!

Nagyobb kellett, mint a halál!

A dús vetésből nem lett aratás,

az élet elhalt nyomtalan.

A vágy maradt meg és a pusztulás

s az álom bujdos hontalan.

Nem vért kell adni s nem életet,

nem vagyont, békét, álmokat;

nem csendes otthont,

ábrándképeket,

hanem a bűnös jármokat.

Az átkos bűn, az egyetlen járom,

mely megfoszt, megcsal, rabul ejt:

mely mérgez, gyilkol,

bitófát ácsol

és mindörökre elveszejt!

A bűn bilincsét

törjed szét testvér!

S szabad leszesz, mint a madár!

E harc minden áldozatot megér

s győzelmesebb, mint a halál.

Csak bűneidtől igyekezzél hát

megszabadulni. Ez a fő!

S szabaddá leszel. Ez a szabadság!

Ez az élet, a jövő!

Az örök élet, hol korlát nincsen,

hol nincsen többé szolgaság.

Jézusom által

már most is kincsem

e lélekvágyta szabadság!