Jézus gyermeksége

2014.01.08 15:28

Jézus gyermeksége

Lukács 2: 41-52.

            Jézus földi életének első tanítója Názáretben Mária volt. Tőle tanulta meg a szép történeteket és énekeket. Megtanulta a munka becsületét. József szorgalmas segítője volt. Megbízható, kedves gyermek.

Szeretett emberek között lenni, hallgatni történeteiket, de néha csendre, magányra vágyott. Ilyenkor kiment a domboldalra vagy az erdőbe. Hallgatta a madarak énekét, gyönyörködött a virágok szépségében és hálaének szállt fel szívéből a Mindenség Urához.

            Szánta a szegényeket, az elesetteket, és ahol csak tudott, segített. Meghallgatta őket, beszélgetett velük. Mindenki örült, ha találkozhatott vele, mert bár gyermek volt, kedvességével, sok embert felüdített.

            Napról napra nőtt, fizikailag is, lelkileg is, és Isten és emberek előtti bölcsesség, kedvesség jellemezte.

            12 éves volt, amikor a húsvéti ünnepre ő is felment szüleivel Jeruzsálembe. Szíve túlcsordult az örömtől. Hálás volt a lehetőségért, a tavaszi napsütésért, a barátokért, akikkel útközben beszélgethetett. Kíváncsian figyelte a templomban történő eseményeket. Mélyen átérezte az áldozati bárány szerepét. Igen, hogy a nép szabad legyen, egy báránynak kellett meghalnia.

A bárány vette magára a nép bűneit. Komolyan elgondolkodott a látott szertartáson.

            A papok és írástudók a templom különböző csarnokaiban a köréjük gyűlt embereknek magyarázták a szertartás részeit. Felolvastak az ószövetségi iratokból és tanították őket. Egyszer csak Jézus is egy ilyen csoportban találta magát. Mély átérzéssel figyelt és hallgatta a papok magyarázatait. Aztán kérdéseket tett föl. Újabb és újabb kérdéseket. (Bár születésével teljesen letette isteni természetét, azonban kérdései alapján átvillant istensége.) A papok csodálkoztak kérdésein, meglepődtek logikus tiszta gondolkodásán.

Eközben szülei már messzire jártak Jeruzsálemtől. Nyugodtak voltak, mert azt gondolták, hogy az útitársak, rokonok közt van, majd csak előkerül. Mivel nem találták, aggódni kezdtek. Kérdezősködésükre senki nem tudott válaszolni.

Háromnapi keresés után megtalálták ott, ahol három nappal azelőtt hagyták. A templom csarnokában, a tanítók között ült, és beszélgetett velük.

Amikor szülei kifejezték aggodalmukat, Jézus tisztelettudóan, de határozottan válaszolt.

 „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében. „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”