Képzelt riport az Újföldről
Képzelt riport az Újföldről
Szereplők: Péter a műsorvezető, János a riporter, 1. és 2. asszony, férj, feleség, Ruth, Nóé, Éva, Rebeka és István
000
Péter:
Szeretettel köszöntjük a Béke Híradó minden kedves nézőjét! A következő félórában bepillanthatunk azok életébe, akik Jézus megváltottaiként Isten országában élnek majd. Kívánjuk, hogy minden kedves nézőnk részese legyen mindannak a szépségnek és örömnek, amit Jézus készít azoknak, akik Őt szeretik.
János:
Kedves Nézőink! Szeretettel köszöntünk mindenkit az Új Jeruzsálem főutcájáról. Bármerre nézünk, tisztaságot, ragyogást és pompás színeket láthatunk. Madarak kedves éneke hallatszik a zöldellő lombok közül. Ahogy nézelődöm, egy kedves tekintetű asszony jön szembe velem. Meg is állítom, hogy szóljon arról, mi a benyomása az itt látottakról.
Békesség testvérnő!
1. Asszony:
Békesség!
János:
Szeretném, ha elmondanád, milyen volt az utad ide, e gyönyörű városba, és hogy érzed itt magad?
1. Asszony:
Ó, az út a mennyei Jeruzsálemhez csodálatosan szép volt. Napokon keresztül utaztunk a csillagtengereken át. Körülbelül félúton lehettünk, amikor hatalmas fényözön tárult szemem elé. Azelőtt ekkora fényt el sem tudtam képzelni. Az angyal, aki kísért csillagok közti utamon, kedvesen megjegyezte, hogy rövidesen megérkezünk a mennyei Jeruzsálembe, s hogy ez a csodálatos fény onnan árad.
Azt hittem, ezt a sugárzást már nem lehet fokozni, de nagy meglepetésemre a fény mindig erősebb lett. Érthetetlen volt számomra, hogy mégsem éreztem bántónak. Egyszer csak megpillantottuk ezt a gyönyörű várost. Ahogy közeledtünk, a kapuk kitárultak, s egyszerre az arany utcákon találtuk magunkat.
Azt se tudtuk, hova nézzünk hirtelen. Minden csodálatos rendről, tervszerűségről, ragyogó pompáról árulkodott.
Különleges szépségű házakat, parkokat, utcákat láthattunk. S miközben az ámulattól szólni sem tudtam, azt éreztem, hogy a Megváltó közelében vagyok.
Remegve, mégis boldogan fordultam meg, akkor megláttam Jézusomat szemtől szembe. Mély szeretettel nézett rám. Semmit sem bírtam mondani, csak hálás szívvel lábához rogytam. Óh, olyan sokat tudnék erről beszélni!!!
János:
Biztos vagyok benne, és remélem, később sok alkalmunk lesz még erről beszélgetni. Köszönöm, hogy elmondtad csodálatos élményeidet
Ének:
Jeruzsálem gyöngyökből
Jézusommal szemtől szembe
János:
Itt látok egy házaspárt, akik kisfiukkal jönnek. Békesség nektek! Mint a Béke Híradó egyik munkatársa, szeretnélek megkérdezni titeket, milyen érzéseket váltottak ki belőletek azok a dolgok, amiket itt tapasztaltatok?
Feleség:
Szavakban ki sem tudjuk fejezni azt az érzést, amit átéltünk, amikor megláttuk Jézust! Majd amikor szeretett fiunkat, akit már régen elvesztettünk, újra magunkhoz ölelhettük! El sem tudjuk mondani, mennyire vártuk ezt a viszontlátást!
Férj:
Éppen most jövünk a Sion hegy túlsó oldaláról, ahol az új házunk építésén fiunkkal együtt dolgozunk. Olyan jó tudni, hogy örökké itt lehetünk, és többé nem kell elválnunk!
János:
Köszönöm szépen! Megyek tovább, hogy másokkal is találkozhassam. Épp itt jön valaki. Meg is szólítom:
Békesség Testvérnő!
2. Asszony:
Békesség Testvérem!
János:
Szeretném megkérdezni Tőled, mitől sugárzik úgy az arcod?
2. Asszony:
Azért vagyok végtelenül boldog, mert épp most találkoztam egy régi ismerősömmel, akit hosszú idő óta nem láttam. Szegény sok-sok évig bénán feküdt a Tassi szeretetotthonunkban, és most, amikor meglátott, megismert és boldogan futott felém, hogy átölelhessük egymást. Ezután egy rég elhunyt családtagunkat pillanthattam meg, akit arról ismertünk, hogy legkedvesebb tanulmányi köre Krisztus példázatai voltak. Az Úr Jézusba vetett hittel halt meg. Hát ezekért vagyok ilyen boldog!
János:
Köszönöm, hogy megosztottad velünk személyes élményeidet!
Most visszakapcsolunk a stúdióba.
Péter!
Péter:
Köszönöm János! Kedves Nézőink, most az Élet fájától jelentkezik munkatársunk Ruth.
Ruth:
Köszönöm Péter! Azt kell mondanom, hogy ilyen nagy sokaságot még soha életemben nem láttam. Akik ilyen szeretetben, összhangban, és békességben éltek volna egymással, mint ezek az emberek.
Emlékszem, hogy az újjáteremtés előtt a földi híradók állandóan háborúkról, földrengésekről, borzalmakról adtak jelentéseket. Itt eddig boldogságban, békében és örömben élünk.
A szentek mind nagyon boldogok. Köszöntik mindazokat, akiket a földön elveszítettek, s most itt viszontláthatnak. Nem győznek örülni az új meg új találkozásoknak.
Aztán ismerkednek másokkal, és boldogan osztják meg velük tapasztalataikat. A szentek nagyon szeretnek összegyűlni az Élet Fája mellett.
Nem messze tőlem egy kisebb csoport énekszámokat gyakorol, biztosan a szombat reggeli áhítatra készülnek. Látható, mekkora örömmel próbálgatják új hangszereiket. És milyen érdekes, hogy hamis hangot egyáltalán nem hallani!
Mint ismeretes, az Élet Fája itt, az Élet Folyójának partján van. Ahogy tovább sétálok a folyóparton, élénken beszélgető csoporttal találkozom. Megtudom tőlük, hogy a következő napokban látogatást tehetnek más bolygókon. Nagyon kíváncsiak rá, hogy milyenek azok a lények, akik a próbában nem buktak el úgy, ahogy Ádám és Éva elbukott. Bevallom, én is nagyon szeretnék egy ilyen kiránduláson részt venni, ha lehet, minél előbb.
Nagyon érdekel, hogyan látták ők a bűnös földön folyó életet, milyen érzés volt látni azt a sok nyomort, éhséget, szenvedést, amit Sátán okozott a bűnnel. Ha erre gondolok, csak dicsérni tudom Királyunkat, aki megváltott minket.
Most visszaadom a szót a stúdiónak.
Péter:
Köszönöm Ruth a beszámolódat. Én is szeretnék kicsit később lemenni a folyóhoz, mert még sok ismerőssel nem beszélgettem, csak távolról láttam, hogy Isten kegyelméből ők is itt vannak.
A következőkben időjárás-jelentést, majd táplálkozási tájékoztatót, végül pedig az állatvilágról szóló tudósítást fogunk hallani.
Nóé:
Köszönöm szépen Péter! Az előrelátható időjárás a következő örök életre nagyon szép. Eső nincs kilátásban, a harmat rendszeres. A légkört a Jézustól kiinduló sugarak ragyogják be. Az égbolt gyönyörű, tiszta kék színben tündököl, és kellemes szellő susog körülöttünk. Itt-ott hófehér bárányfelhő díszíti a szép eget.
Most átadom a szót munkatársamnak, Évának, aki a jó eledel lehetőségéről tájékoztat bennünket.
Éva:
Itt vagyok Nóé, köszönöm!
Arról szeretnék beszélni, amiért én különösen hálás vagyok szent Királyunknak. Újra megköszönöm, hogy személyesen énértem is meghalt, s így újra jogom lehet az Élet Fájához. Valamikor régen már ettem ennek a fának a gyümölcséből, s nem tudom elmondani azt a fájdalmat, amit átéltem azért, hogy engedetlenségemmel megbántottam Teremtőnket, és hogy elveszítettük az Édent!
Most újra látom azokat a csodálatos gyümölcsfákat, növényeket, amelyek termése annyira ízletes, egészséges, s azonnal fogyasztható. Szeretettel ajánlom minden megváltott testvéremnek, bátran kóstolja meg, fogyasszon belőle.
Tudom, a szentek közül sokan kertészkedtek a bukott földön, de ott sok szomorúság érte őket munkájuk hiábavalósága miatt, mert a bűn átka érezhető volt minden szaktudás és szorgalmas munka ellenére is. Itt, az Új Földön azonban élvezet és öröm a kertészkedés. Nem kell verejtékezni, nincs tövis, nincs gaz, nincs kártevő, nincs jégeső, ami megsemmisíti a termést. Nem kell szörnyű mérgekkel permetezni, nem kell a fagytól félteni a rügyeket. Örüljetek bátran mindennek! S ne felejtsétek el, hogy az Élet Fája minden hónapban terem!
Most továbbadom a szót, hogy az állatokról is halljunk valamit!
Rebeka:
Köszönöm Éva!
Nemcsak a növények, a gyümölcsfák élete más itt, hanem az állatok is nagyon különböznek azoktól, amiket a régi földön megismertünk. Amióta itt vagyok, nem tudok betelni azzal a csodával, hogy az állatok milyen szerlídek. Szinte hihetetlen, hogy a ragadozó állatoktól nem kell félni. Megsimogathatjuk azokat a madarakat, amelyek a régi földön már közeledésünkre elröpültek, s hogy mindenütt azt látjuk, hogy a kisgyerekek minden félelem nélkül játszanak ezzel a sokféle állattal. Jólesik, hogy ők sem félnek tőlünk, nem szaladnak el előlünk, és úgy néznek ránk, mintha értenék a szavunkat.
Milyen szép is Isten teremtett világa! Minden műve tökéletes!
Péter:
Köszönjük szépen!
Még egy dologról kívánunk röviden beszámolni, ami különleges élmény volt mindnyájunknak. S ez az Új Földön töltött első szombat volt. Hallgassuk meg Istvánt!
István:
Ó Igen Péter! Ez valóban nagyon gyönyörű volt! Minden eddigi örömöt fölülmúlt ez a szombat. A Békesség Városában laktunk, mégis egész különös nyugalom és meghittség fogott el minket, ahogy a szombat órái közeledtek. Szinte tapintható volt a csönd, a béke az egész mindenségben. Félretettük foglalatosságainkat, s tele voltunk várakozással. Hirtelen megpillantottuk Jézust, aki átszegzett kezét nyújtotta felénk. Leborultunk előtte, koronánkat lábához tettük, s énekbe kezdtünk. Igazi hálával, boldogsággal volt tele a Bárány éneke, ami a megváltottak ajkáról felcsendült. Mózes baritonja különösen szépen hangzott.
Szombat reggel a Sion hegyén gyűltünk össze istentiszteletre, ahol maga a békesség Istene hirdette az igét. A megváltás mélységes titkairól beszélt. Olyan dolgokat mondott el, amire korábban nem is gondoltunk. Délben egy szépen megterített hosszú-hosszú asztalhoz ültünk le ebédelni, s ott maga Jézus szolgált nekünk.
Ebéd után a folyóhoz sétáltunk, ahol régi hithősökkel találkoztunk, s beszélgettünk velük. Ott volt Illés, József, Eszter, Józsué, Pál és még sokan mások. Gyönyörű volt a szombat befejezése is, amikor Megváltónk köré gyűlve újra csak énekben fejeztük ki hálánkat, szeretetünket.
De most visszakapcsolunk Péterhez.
Péter:
Köszönöm István, nekem is ilyen öröm volt a szombat, mint ahogyan a te szavaidból éreztem.
Kedves nézőink! Nagyon örülünk, hogy beszámolhattunk annak a régen várt ígéretnek a beteljesedéséről, hogy „az Isten sátora az emberekkel lesz…” Most láthatjuk és hallhatjuk mindazt, amit Isten megígért azoknak, akik szeretik Őt, s akik örökre a Megváltóval lesznek. Dicsőség mindezért Istennek!