Ki hallgatná ma Kossuthot?

Történelmi feljegyzések szerint Kossuth kiváló képességű szónok volt. Sikerült megszólítania a nemzetet. Ha ma menne el a Parlamentbe, zavarbaejtő helyzetbe kerülne. Nem kapna annyi időt, amennyi beszédeinek kifejtéséhez kellene, másrészt kifütyülnék, mivel azt a nyelvet nem beszélik, noha a maga idejében nagyon értékes és színvonalas volt. Ma csak a nyelvészeknek, kutatóknak, néhány megszállottnak csemege, de az átlag ember nem törődik vele. Ma stílust kellene váltania.

Miért mondtam el ezeket? Azt látom, hogy sok felesleges dolog gátolja az embereket, hogy Jézushoz jöjjenek. Amiknek segítenie kellene, sokszor gátjai. Ilyen a nyelv is. Kint az utcán úgy beszélünk, ahogy megértenek minket. Ha bemegyünk a gyülekezetbe, főleg ha imádkozunk vagy Igét hirdetünk, a vendégeinknek szinkrontolmácsra van szüksége, hogy megértsen bennünket.

Vagy egy vallási nyelvészeti klub vagyunk vagy pedig egy olyan nép, amely minden embert meg akar szólítani, mert ez a küldetésünk.

Aki eljutott idáig az olvasásban, és még nem lett túlságosan elfogult velem szemben, tegye meg a következőt: Üljön be egyszer úgy a gyülekezetbe, és úgy hallgassa az ott elhangzottakat, hogy gondolja bele magát Jézus nélkül élő szomszédja helyébe. Talál olyan mondatokat, amiből csak a névelőket és a kötőszavakat érti meg.

Ha Kínába szeretnék menni misszióútra, akkor nekem kell megtanulnom kínaiul és nem azoknak magyarul.

Ha mai magyar embert akarok megközelíteni, nekem kell magyarul és nem „adventistául” megszólalnom.

Gyürüs István