Kinek a hasznára?

Kinek a hasznára?

Az 1Kor 12. fejezetében Pál elmagyarázza, mire jók és mik is tulajdonképpen a lelki ajándékok. Az eredeti szöveg szerint ezek ún. meg nem érdemelt adományok (a charisma eredeti jelentése ez!), amelyet nem magunk tanulunk meg, nem mi szerzünk be, nem mi alakítunk ki, hanem az Isten cselekszi (energón) bennünk. Maga a lelki ajándékok beazonosítása sokszor vitás, mivel gyakran összekeverjük a képességekkel, tanult dolgokkal, amikhez semmi közük (talán meglepődünk, de nincs olyan, hogy az éneklés, a zenélés lelki ajándéka). Ezek olyan égi, érdemtelenül kapott adományok, amelyeknek égi céljuk van, égi dolgokat lehet velük építeni. A másik érdekes dolog pedig a 7. vers, amely szerint ezek haszonra adattak. A legtöbb fordítás – és ezzel a legtöbb ember – úgy adja vissza, mint ami hasznára van az illetőnek, aki kapta. Az eredeti szöveg azonban nem erről szól. A sympheron szó ugyanis a közös hasznot jelenti. Vagyis a lelki ajándékok a közösség együttes hasznára vannak, nem (csak) az egyén hasznára. Ha figyelmesen elolvassuk a 12. fejezetet, Pál végig arról beszél, hogy minden különbség ellenére egy a forrása ezeknek a lelki ajándékoknak, és mindig a közösség erősítésére adattak. A lelki ajándékok lényege tehát az égi jelleg és a közös épülés (e kettő együtt). Talán legjobban az újfordítás adja vissza a szöveg eredeti jelentését („azért adatik, hogy használjon vele”, mármint másoknak, a közösségnek. Na, igen, égi dolgokat nem lehet földi eszközökkel építeni, csak égiekkel, ott pedig a win-win helyzet az alapvető.