Malom a bibliai időkben

A mai modern malmok már nagy ipari berendezések. Korábban víz vagy szél hajtotta őket. De milyenek voltak a bibliai időkben?

A régi korokban a gabonaszemek megőrlésére a mozsár és a malom szolgált. A legkezdetlegesebb kézi malom két lapos kőből állt. A nagyobbik, amely alul helyezkedett el, vájatokkal is el volt látva, hogy egybetartsa a magokat. A felső kő kisebb volt, és ezt huzigálták az alsó kövön oda-vissza, míg a két kő között levő gabonaszemek összezúzódtak.

Később az alsó kő szilárdan állt a földön. Egy kúp alakú vájat volt, ebbe illett a felső kő kúp alakú nyúlványa. Itt már forgatni kellett a követ, hogy a kívánt hatást elérjék. Állatok – szamár – által hajtott malom csak a későbbi időkben terjedt el.

Az őrlés az asszonyok dolga volt. De őröltettek foglyokkal, rabszolgákkal is. A kenyér tésztájához szükséges lisztet naponta őrölték – kivéve a szombati napon –a tészta elkészítése előtt. A malom zúgása, zörgése szívesen hallott hang volt, sőt örömöt jelentett. Mivel a malom létszükséglet volt, nem volt szabad zálogul venni. (5Móz 24:6)

A mindig friss kenyér az állandóan időszerű tanítás szükségletére emlékeztet.

A másik dolog, amit a régi malmok példájából meg lehet tanulni: egyszerű, mondhatni primitív eszközökkel is lehet kenyeret előállítani, amit lelkiképpen is érthetünk.

Gyürüs István