Ott

Hát nem mindegy? Miért éppen OTT?

Mert valószínű, hogy ha máshova megy, ott nem találta volna meg a holló. Ja, hogy miről is beszélek? Hát Illésről meg a hollóról. Emlékszel? Illés megjövendöli Akhábnak, a gonosz izráeli királynak, hogy most három és fél évig nem lesz eső. Aztán az Úr parancsára elmegy egy kis patakhoz, a Kerithez (ne keresd a térképen, mert olyan kicsi, nem találod meg), ott lesátoroz. A patakból iszik, és hollók hoznak neki napról napra élelmet. Nem tudom, rá mertem volna-e bízni magamat egy ilyen abszolút bizonytalanra. Ráadásul, az aszály miatt néhány nap múlva kiszárad a patak. Na, ugye, mit mondtam! Erre Isten megint megszólítja a hűséges szolgáját, hogy most meg keljen fel, és induljon Sareptába, mert van ott egy szegény özvegyasszony, aki majd gondoskodik róla. De Uram, ugye azért ezt nem gondoltad teljesen komolyan? Egy özvegyasszony? Akinek nincs férje? Sem munkahely, sem biztos háttér? Hát erre kíváncsi vagyok! És Illés elindul, „Te tudod, Uram!”

A történet így folytatódik.

„Akkor így szólt hozzá az Úr. »Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad.« Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta. »Hozz nekem egy kevés vizet valamilyen edényben, hadd igyam!« Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és ezt mondta. »Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal!« De az asszony így felelt. »A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk.«” (A királyok első könyve, 17:8-12)

Szép kis kilátás, nem mondom!

Lehet, hogy Isten a te életedben is megenged abszolút lehetetlen állapotot. Érthetetlen dolgokat. Mi lenne, ha csak egyetlenegyszer mindenféle rákérdezés és hitetlenkedés nélkül el mernéd engedni, rá mernéd bízni magadat?

Egy történet szerint – ami akár meg is történhetett volna –, egy ember egy hegy kiálló sziklájáról a mélységbe zuhant, és estében elkapott egy faágat, amibe erősen kapaszkodott. Az ereje fogyott. Kétségbeesetten felkiáltott. „Uram, csak most még ez egyszer segíts! Könyörgök, segíts rajtam!” Az Úr hangja hallatszott. „Engedd el a faágat!” „Hát, azt már nem, Uram! Mit képzelsz? Azt akarod, hogy meghaljak?” És nem engedte el. Ott kapaszkodott a faágba egy méterre a talaj fölött...

Gondolkodj el, nem rólad szól véletlenül ez a történet?

Hidd el, az Úr OTT van! Merj végre bízni benne!