Pál és Barnabás

Korábban már szó volt Pál és Barnabás közös munkájáról.

Munkálkodásuk kezdetén csatlakozott hozzájuk János Márk is. Így, hármasban végezték az Úr szolgálatát.

Ám a missziómunka sok nehézséggel, lemondással és megpróbáltatással járt. János Márk kedvező körülmények között szívesen és jó eredménnyel dolgozott volna, de a nehéz körülmények meghátrálásra késztették. Márkot elfogta a félelem és a csüggedés. Nem tudta a kereszthordozás terheit elviselni. Ezért visszament Jeruzsálembe.

            Pál és Barnabás különbözőképpen ítélte meg a helyzetet.

Pál szigorúan és nagyon kedvezőtlenül vélekedett Márk magatartásáról. Úgy látta, hogy nem méltó a munkára.

Ezzel szemben Barnabás sokkal kedvezőbben, megértőbben látta Márkot. Úgy gondolta, hogy a fiatalember tapasztalatlanságával magyarázható, hogy megfutamodott. Nem akarta, hogy a jó képességű Márk feladja Krisztus szolgálatát. Tudta, hogy Isten segítségével használható és alkalmas szolgává válik. Fáradozása eredménnyel zárult. Barnabás bölcs vezetése mellett értékes munkássá fejlődött.

            Később Pál is megbékült Márkkal. Halála előtt így ír róla: “Nekem alkalmas a szolgálatra.” (2Tim 4:11.)

            A Márkról való különböző vélemény hozta magával, hogy Pál és Barnabás útja elvált. Pál Silással, Barnabás Márkkal dolgozott együtt. Mivel a dolgot jó lelkületben végezték el, az evangélium ügye előnyös helyzetbe jutott, mert így két csoport alakult, akik az Úr szolgálatára szánták életüket.