Papirusz

Ha ezt a szót halljuk, valószínű, hogy az ókori tekercsek jutnak eszünkbe.

A „papirusz” szó egyiptomi eredetű, görög szó. A papirusz nád (Cyperus papyrus) az ókorban a Nílus és mellékfolyói mentén nőtt. Kedvező körülmények között 4,5 m-es méretet is elért. Sokféleképpen hasznosították. Szárából fonalat fontak, kosarat és csónakot készítettek. Húsos gyökerét megették. Ma már kevés helyen terem a papirusznád. Előfordul a Kék- és Fehér Nílus mentén, valamint a Jordán völgyében.

Ami miatt most szólunk róla, az, hogy papiruszt készítettek belőle. Ez a nád szivacsos beléből készült. Hosszában felhasogatták, és egymás mellé fektették ezeket a darabokat. Utána egy réteg nádbelet az előző rétegre keresztbe fektettek. Mindenféle ragasztóanyag mellőzésével összesajtolták és megszárították. Máris alkalmas volt arra, hogy írjanak, vagy rajzoljanak rá. Ezeket a lapokat egymás mellé ragasztották, így alakult ki a tekercs. A leghosszabb tekercs, amit találtak, elérte a 40 métert.

Nedves, párás klíma esetén a papirusz hamarosan tönkremegy. Száraz, meleg időjárás mellett akár évezredekig is megmarad.

A viszonylag egyszerű és törékeny anyagot az általa hordozott üzenet tette értékessé.

Úgy vélem, van lelki mondanivalója!

Gyürüs István