Péter anyósa

Jézus egyik este Péteréknél szeretett volna megszállni. Lassan haladtak az úton, mert közben többször meg kellett állniuk. Hol egy beteg jött gyógyulásért az Úrhoz, hol lelki tanácsra volt szüksége valakinek. Végre megérkeztek. Amikor Jézus belépett Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. A máskor vidám, kedves, szorgos asszony csillogó szemekkel feküdt az ágyban. Tehetetlen volt. Pedig de szeretett volna szolgálni a vendégeknek!

Jézus szánakozó szeretettel odament hozzá, fölé hajolt, parancsolt a láznak, ami azonnal megszűnt. Gyengesége elmúlt, arca már nem volt sápadt, szemei többé nem a láztól csillogtak. Jézus kézen fogta és fölsegítette. Az asszony azonnal fölkelt, ételt készített és mosolyogva, boldogan szolgált nekik.

Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szinte az egész város az ajtó elé gyülekezett. Egyenként rájuk tette kezét, szavával kiűzte a gonosz démonokat és meggyógyította a betegeket,

Reggel aztán korán fölkelt, kiment imádkozni egy puszta helyre, hisz érezte az Atyával való szüntelen kapcsolat fontosságát.

Jézusról többször olvassuk, hogy kora reggel, szürkületkor vagy éppen este, miután minden elcsendesült, kiment egyedül egy domboldalra vagy ligetes erdőbe, hogy imában töltsön időt az Atyával. Elmondta Neki örömét, gondját, fájdalmát. Mindent megbeszélt Atyjával.

Ezekből a beszélgetésekből merített erőt napi munkájához, a gyógyításokhoz, és hogy megválaszoljon a neki feltett kérdésekre.

Gyógyításait is az Atyától kapott erő által tudta véghezvinni. Minden nap megköszönte, hogy erőt nyert. Hálásan borult le egy-egy eseménnyel teli nap végén, hogy köszönetet mondjon, és erőt kérjen a holnaphoz. Számára az ima a lélek lélegzetvétele volt.

Máté 8:14. Márk 1:30. Lukács 4:38.