Sáfárság

2014.02.27 12:35

 

A sáfárkodás kezdete

 

Isten legyen Isten!

 

A sáfárság azon alapszik, hogy ki az Isten!

 

A bibliai kereszténység és a pogányság között az alapvető különbség, hogy milyen az Istenről alkotott kép.

 

1. Isten a teremtő – egy alapvető elv. (1Móz 1: 1.) Ha videofilm rögzítette volna a hat nap történetét, látnánk, hogyan népesíti be Isten a földet. Nem tudjuk elképzelni, hogyan lehet örökkévaló, hisz mint emberek megszoktuk, hogy mindennek van kezdete és vége. A nukleáris kutatás némi segítséget mutat arra, hogy teremthetett a semmiből. Az anyag energiává alakítható, bizonyára Isten ennek a fordítottját tette, amikor teremtett.

 

1. Mással össze nem hasonlítható (Ésa 46:5,9). A bálványok emberi kéz alkotásai és nem képesek cselekedni, tehetetlenek. Isten aktív és gondoskodó. Senkivel sem hasonlítható össze, nincs rajta kívül több.

 

2. Transzcendens (1Kir 8:27). Olyan hatalmas, hogy az egek be nem fogadhatják. Mindenütt jelen van. Mégis képes szívünkben is jelen lenni.

 

3. Immanens – bensőségesen jelen van (1Móz 2:7). Amikor az embert teremtette, akkor alkotta az embert. Bár nem tudjuk, hogy milyen módon történt ez, de ahogy a Bibliai ezt leírja, egy bensőséges képet fest elénk. Isten kézbeveszi alkotását és életet lehel belé!

 

4. Alkotó Az egész világ tervszerűséget mutat.  A körfolyamatok, az atomok szerkezete, a különböző törvények mind mind az Alkotóról beszélnek!

 

2. Isten szuverén, szabad és autonóm

“Az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő” (Jel 1:8).

Isten nem függ senkitől és semmitől. Ellenkezőleg. Ő teremtette és tartja fenn a világot. Nincs szüksége vagyonunkra, erőnkre, ismeretünkre, se semmi másra. Ő a forrás.

 

3) Isten megváltó

 

1. Az Atya bensőségesen részt vesz – odaadta az Ő Fiát. “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, ha valaki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Istennek nemcsak a nagy engesztelő áldozat következtében szeret minket, hanem ellenkezőleg; azért hozta az áldozatot, mert szeret bennünket. Krisztus volt a közvetítő, aki által végtelen szeretetét a bűnbe süllyedt világra áraszthatta. “Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot.” Isten együtt szenvedett Fiával a Gecsemáné lelki gyötrelmeiben és a Golgota halálküzdelmeiben. Megváltónk lefizette váltságunk árát.” (Jvt 11. o.)

 

2. A Fiú emberré lett, hogy éljen és meghaljon. “Krisztus azért élt, azért szenvedett és azért halt meg, hogy bennünket megváltson. A ’fájdalmak férfia’ lett, hogy bennünket örökkévaló öröm részesévé tegyen. Isten megengedte, hogy szeretett Fia, akiben a kegyelem és az igazság teljessége lakozott, egy leírhatatlan dicsőségű világból erre a bűnöktől megromlott és megmérgezett világra jöjjön, melyet a halál és az átok homálya borít. Megengedte, hogy az Ő szerető keblét, a szent angyalok imádatát elhagyja és helyette gyalázatot, megaláztatást és gyűlöletet, sőt még halált is szenvedjen. “Békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.  Ésa 53:5.” (Jvt 10-11)

 

3. Ő visszajön (Ján 14:1-3). A megváltás akkor jut célba, amikor Jézus visszajön, és magához veszi megváltottait.

 

 

4.) Isten a szeretet (1Ján 4:7-8)

 

1. Minden cselekedete szeretetéből ered és a szereteten alapszik (Róm5:8). A legnagyobb szeretet is, amikor Fiát odaadta az emberiségért.

 

2. Szüksége van arra, hogy kifejezze magát. “A természet és a kijelentés együttesen bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk az élet, a bölcsesség és az öröm kútforrása. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, milyen nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez. A napfény és az eső, mely a földet felüdíti és felfrissíti, a hegyek, völgyek és tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek. Isten az, aki összes teremtményeinek kielégíti mindennapi szükségleteit! A zsoltáríró fenségesen fejezi ki ezt a gondolatot a következő szavakkal: “Mindenki szemei tereád vigyáznak, és Te idejében megadod nékik eledelüket. Megnyitod a Te kezedet és megelégítesz minden élőt ingyen.” Zsolt 145:15-16. (Jvt 7.o.)

 

3. A teremtés tanúsítja az Ő szeretetét. “Isten a szeretet. Ezt hirdeti minden virág és minden sarjadó fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a törékeny virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a léget, az erdő magas fái, üde zöld, dús lombozatukkal -, mind, mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye."”(Jvt 8. o.)

 

4. Az önzetlen szeretet Tőle van és megőrzi a sáfárt a törvényeskedés veszélyétől.

 

 

5.) Isten mindeneknek tulajdonosa (Zsolt 24:1-2). A teremtés jogán, hisz Ő teremtett mindent. A földet, a tengert, a folyókat, a föld lakosait. Övéi az állatok, a növények és a föld mélyében levő kincsek is.

 

 

6.) Isten személyes – meghittségben az emberrel – megszentelő. Ján 12:45. Aki engem lát, Azt látja, Aki küldött engem. “Élete az önmegtagadás és a mások iránti gondos, aggódó szeretet élete volt. Szemében minden lélek becses volt. Miközben isteni fenségét és méltóságát állandóan megőrizte, mégis mindig a leggyengédebb szeretettel hajolt le Isten családjáénak minden egyes tagjához. Minden emberben veszendő lelket látott, akinek megmentését küldetésének tekintette.” Jvt 10.o.

 

 

Okok az emberiség megmentésére

 

1. Hogy Isten szeretetének tárgya legyen. Hogy kifejezze az Ő szeretetét, Istennek szüksége volt egy másik személyre.

 

2. Hogy Isten szeretetének hordozója legyen. Isten felajánlja a lehetőséget, hogy a sáfárságon keresztül barátságba kerüljünk vele – megosztott vezetés, irányítás (1Móz 1:26-29).

 

 

 

3. Hogy Isten szeretetét kinyilvánítsa (Sof 3:17).

 

4.)       Hogy Isten szeretetét és igazságát igazolja.

 

 

Dinamikus tanítványság

 

Ésa 8:20.

Probléma a normálissal

 

Hogyan állapíthatjuk meg, hogy ki a normális keresztény? Mit tegyünk vizsgálódás tárgyává? Milyen mérhető paraméterei vannak?

Ha a tanítvány jellemzőit akarjuk meghatározni a Szentíráshoz kell fordulnunk.

Milyen hibákat követhetünk el?

 

1. Megengedhetjük a kultúrának, hogy alakítsa és újra definiálja a kereszténységet. Pl. viselkedés, szabadidő eltöltés, öltözködés, stb.

 

2. Elfogadjuk az átlagosat, vagy a középszerűt. Nem a Biblia tanítása az arany középút. Sok esetben érezzük úgy, hogyha jobbak vagyunk a szomszédainknál, ha nem teszünk úgy, mint néhány a gyülekezet élete szélére sodródott személy, akkor már megfelelünk.

Átlag-keresztény nem létezik. Csak keresztény és nem-keresztény van. Mindenki egy önálló, Istennel szövetségi viszonyban álló személy, aki Isten úgy szeret, ahogy van.

Az átlag veszélyes dolog. Egy férfi 40 éves korában van élete teljében. Ha veszünk egy 10 éves unokát és a 70 éves nagypapát, akkor számítás szerint ők az átlagot prezentálnák, de egyik sem mondható igazán férfinak. Így az átlag-keresztény nem keresztény.

        

3. Az értékek, normák és szokások fokozatos lepusztulását tapasztalhatjuk. Néhány éve a vidéki Magyarországon szenzációszámba ment a válás. Ma már a gyülekezetben sem meglepő. (Sajnos!) Néhány éve szégyen volt, ha korán érkezett a baba, ma sajnos a gyülekezeti tagoknál is előfordul ilyen. Ami a nyugati társadalomban ma jelen van és az ottani gyülekezetekben is, az néhány év múlva nálunk is megjelenik. A világ az informatika révén egyre homogénebbé válik, az értékek pedig fokozatosan lepusztulnak.

 

4. Irreálisnak tartjuk a bibliai örökséget. A hegyi beszéd és a Biblia más tanításai úgy tűnnek, hogy nem erre a világra, nem ezek közé a körülmények közé valók. Az előző pontban említett házassági hűség, a gyermekek viszonya a szülőkhöz, a bibliai tanítás a megbocsátásról, a munkáról, a becsületességről utópiának tűnnek. Isten nem változik és tanítása sem.

 

5. Másokhoz mérjük magunkat. Ha nem a bibliai elvek vezetnek, akkor másokhoz mérjük magunkat. Ezt tették a zsidók is.

 

A bibliai tények vizsgálata

 

1. Vajon feltétel nélkül szeret-e minket Isten? Ha feltesszük ezt a kérdést, általában igennel válaszolunk. Mégis kiderül, hogy más a gyakorlat. A gyerekeknek azt mondjuk, hogy akkor szeretjük, ha szót fogad, ha rendesen viselkedik, ha jól tanul, stb. S életünk is mintha azt tükrözné, hogy szeretnénk valahogyan kiérdemelni Isten szeretetét. Úgy gondoljuk, hogyha jobbak vagyunk, ha megteszünk bizonyos dolgokat, akkor Isten jobban szeret bennünket. Isten feltétel nélkül szeret!!!

 

2. Lehetséges, hogy valaki egy kicsit legyen keresztény? Egy kicsit lehet vallásosnak lenni. Egy kicsit bele lehet kóstolni a gyülekezeti életbe. Kereszténynek lenni mást jelent; szövetséges viszonyban lenni Jézussal. Krisztusé lenni. Nos, lehet-e valaki kicsit a feleségünk? Vagy a feleségünk vagy nem. Lehet-e valaki egy kicsit a gyermekünk? Vagy a gyermekünk vagy nem. Így vagy Krisztusé vagyunk vagy nem. Nincs más lehetőség!

 

3. Hogyan lát bennünket Isten?

 

1. Olyannak, mint Krisztust. Nem csupán a vizsgálati ítéletben, hanem attól kezdve, hogy elfogadtuk a megváltás ajándékát.
2. Szentnek. Mert ahogy az előző pontból látszik, nem bennünket lát, hanem Jézust, Aki szent, szeplőtlen és tiszta.

 

4. Lehet-e a kereszténynek világi élete? Az életfolytatás meghatározója az irány, ahova tartunk. A világ Istentől, a keresztény Istenhez tart. Egyszerre nem lehet két irányban haladni. Vagy-vagy. Így a kereszténynek nem lehet világi élete. Nem szolgálhatunk két úrnak.

 

5. A bibliai kereszténység jellemzői

 

1. Életerős
2. Krisztus áll a központban
3. Elkötelezett – 100%-ig
4. Szenvedélyes
5. Átalakító
6. Gyümölcsöző
7. Békeszerető, békés
8. Szerető és elfogadó

 

6. Isten követeivé tesz bennünket. Társai vagyunk. (Ján 13:16.)

 

 

A tanítványság szó fogalma:

 

A tanítvány olyan valaki:

 

• Aki mesterével jár; az együtt járás bensőséges kapcsolatot jelent:

-    ima

• elmélkedés
• odafigyelés

• Tőle tanul; nem csupán ismereteket, hanem magatartást, viselkedést, bánásmódot, stb.
• Engedelmességben él vele; nem lázad, elfogadja vezetőjének az élet minden helyzetében.
• Azért, hogy olyan legyen, mint a mester. Nem mérheti máshoz magát, csak Hozzá.

 

A tanítványság leírása az előzőekből:

 

• Szenvedélyesen szereti Jézus Krisztust
• Bensőséges kapcsolatot tart fenn Vele a mindennapi áhítatokon keresztül
• Életének minden területébe bevonja Jézust
• Minden döntésében Krisztus álla az első helyen
• Aktívan megosztja másokkal Krisztust

 

A tanítvány nem képes önálló keresztény életvitelre. Jézus parancsa, hogy tegyük az embereket tanítvánnyá és kereszteljük meg őket. (Mt 28: 19)

 

Sáfársági területek

1Kor 4:1-5.

 

Krisztus követője – Isten sáfára

Isten titkai – a megváltási terv

 

Sáfár = ügyintéző: HŰSÉGESNEK KELL LENNI!

Ezt nem emberek ítélik meg. Az emberi ítélőképesség tökéletlen és kijátszható. Istennek kell számot adnunk!

 

Mi az, amivel el kell számolnunk?

 

1. Értelmi képességek

 

Jobb eszköz Isten kezében – ne önmagunkért, a szolgálat jobb ellátásáért csiszoljuk.

 

Biblia – a legjobb eszköz az elme fejlesztése, csiszolása céljára.

 

Értelmi képességek nem helyettesítik erkölcsi hiányosságainkat.

2. Beszéd

 

Jobb érthetőség – jó kiejtés, hanglejtés. A beszéd szavai. A beszédnek szerepe van a családi életben és minden emberi kapcsolatunkban. Szokjuk meg, hogy kellemes hangon, jó stílusban, kedves és udvarias szavakkal beszéljünk! A szívélyes, barátságos szavakat úgy szívja magába a lélek, mint a föld a harmatot és az esőt. (Krp. 231.) 

 

Dorgálás szavai.

 

Szókincs (csúnya, illetlen szavak).

Beszéljünk Jézusról erővel! 

3.)A befolyás 

 

“Minden embert a reá jellemző légkör vesz körül. Ezt a légkört megtöltheti a hit és a bátorság éltető ereje, és balzsamossá teheti a szeretet jóillata. De lehet terhes és fagyos is az elégedetlenség és önzés mélabújától és mérgezett valamilyen halálos bűn szennyétől.

A bennünket körülvevő légkör tudatosan vagy öntudatlanul kihat minden emberre, akivel érintkezünk.” (Krp. 234.)

A magunk erejéből nem tudunk jóra befolyásolni másokat. Minden tervünket bízzuk mennyei Atyánkra! 

4.)Az idő 

“Időnk Istené. Minden pillanat az övé, és legünnepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő dicsőségére használjuk. Egyetlen Tőle kapott talentummal sem fog szigorúbban elszámoltatni, mint az időnkkel.” Krp. 236. 

Komoly időben élünk.

Az elmulasztott percek soha nem jönnek vissza.

Pénz nem váltja ki munkánkat.

Hiábavaló beszélgetés.

TV.

Lustálkodás, alvás.

Jó időbeosztás.

Percek jó kihasználása. 

5.)Az egészség

Ezen múlik értelmi és fizikai képességeink hatékonysága.

A test, az elme és a lélek kölcsönhatásban van.

Lerövidíthetjük azt az időt, melyet Isten szolgálatában töltünk, de magunk látjuk kárát.

Rossz szokások lerontják egészségünket.

Törődjünk többet egészségünkkel. Egészségünknek is sáfárai vagyunk. 

 

6.)Az erő (testi képességek).

 

“Nemcsak teljes szívünkkel, értelmünkkel és lelkünkkel kell szeretnünk Istent, hanem minden erőnkkel is!” (Krp. 241.)

 

Bésaléel példája. Istentől van ez a képességünk is.

 

A hétköznapi munka és a vallás nem két különálló dolog.

Bibliai példák:

·József 

·Dániel 

·Sámson 

 

7.)A pénz 

"“Isten nem azért ad pénzt, hogy magunknak szerezzünk vele megbecsülést és dicsőséget, hanem azért, hogy hűséges sáfárokként Isten felmagasztaltatására és megdicsőítésére használjuk fel. Egyesek azt gondolják, hogy anyagi javaiknak csak egy része az Úré. Miután ezt az egy részt félretették vallási és jótékony célokra, a maradékot sajátjuknak tartják, amelyet felhasználhatnak úgy, ahogy nekik tetszik. Nincs igazuk. Minden, amink van az Úré, és számot kell adnunk neki arról, hogy miként használtuk fel. Mindenegyes fillér felhasználása tanúsítja, hogy szeretjük-e Istent mindenek felett és felebarátainkat, mint magunkat, vagy sem.” (Krp. 243.) 

 

Tized + egynegyed része a tizednek adományként.

A többi pénzzel is körültekintően kell bánni.

Ne halmozzunk fel kincseket!

8.)Kedvesség és jóindulat 

Kedvesség, jóindulat, nagylelkűség, lelki érzékenység; értékes talentumok. Örülnek a kapott talentumoknak, de nem használják. Akikben nincsenek meg ezek, azokat megvetéssel lenézik. Szeretetünket ne csak néhányan élvezzék!

 

A tized

 

Mindenünk, amink van, és amik vagyunk, az Úré. Isten a gazdánk, mi fiai és leányai vagyunk.

“Értelmünk, szívünk, akaratunk és szeretetünk Istené; a pénz, ami átmegy a kezünkön, az Úré. Minden jó, amit kapunk és élvezünk, Isten jóságából fakad” (RH 1896. dec. 8.).

 

A mi tartozásunk tehát felmérhetetlen. Luk 16:5.

 

Mindenünket Istentől kaptunk. Isten letekint ránk az égből, és azt mondja; minden az enyém. A vadak a mezőkön, az erdei madarak, az arany, az ezüst. Enyém az erő, amivel a munkát elvégezhetjük. Isten elvárja tőlünk, hogy egy kis részt mindenünkből Néki szenteljünk. Ez a kis rész, a tized és az áldozatok, az egészhez képest, valóban kis rész. Hűségünk jeleként, hogy elfogadjuk életünk felett Isten irányítását, ezért neki adjuk javaink egy részét.

Ő azután megtetézve áldásaival, visszaadja azt nekünk.

 

“Az Úr nekünk adta a menny legdrágább kincsét, Jézust. Vele együtt nekünk adott mindent, hogy bővölködjünk. A föld termése, a gazdag aratás, az arany és ezüstkincsek – mind az ő ajándékai. Házat, mezőt, táplálékot, ruhát helyezett az ember tulajdonába; és arra kér, ismerjük el, hogy Ő mindenek adója. Ezért minden javaidból fenntartok magamnak egy tizedet – mondja -, az adományokon és áldoznivalókon kívül; ezeket tárházamba kell behozni. Így gondoskodott Isten arról, hogy az evangélium munkája haladjon előre” (RH 1902. febr. 4.).

 

Matematikai számításokkal lehetetlen fölmérni azokat az áldásokat, melyeket Istentől kapunk. Az erőt, az egészséget és azt a hatalmas áldozatot, amit Isten Jézus Krisztus áldozatában adott nekünk.

 

Tizedrendszer

 

Ádám – áldozatot mutatott be

A pátriárkák – rendszeres hálaáldozatot hoztak

Ábrahám – tizedet fizetett Melkisédeknek, a magasságos Isten papjának

Jákób megígérte az Úrnak, ha szerencsésen visszatér, mindenből, amit ad neki az Úr, tizedet ad.

 

“A tizedrendszert Isten rendelte el, és a legrégibb időktől fogva gyakorolták” (DA 616.).

 

A tized ma is érvényben van

 

“Isten sajátjaként formál jogot minden jövedelmünk tizedére, és Isten szemében kimerítjük a lopás bűnét, ha a tizedet visszatartjuk. Isten terve szerint ez szolgálja a lelkészkar fenntartását, amire Pál is utalt, amikor mondta; Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. Később így ír Timótheusnak;  Méltó a munkás a maga jutalmára. (1Tim 5:18.)” AA. 336.

 

Az Úr igényt tart javainkra

 

* A tized az Úré

* Célja a mű előrehaladása

* Hogy a prédikátorok vihessék és megnyithassák az igét

 

“Isten jövedelmünk egy tizedében határozta meg azt az összeget, amit elvár tőlünk” (3T 394).

 

“Ábrahámhoz hasonlóan tizedet kell fizetnünk mindenből, amink van, és mindenből, amit kapunk. A pontos tized az Úr része. Ha azt visszatartjuk, megraboljuk Istent” (MS 159. 1899.).

 

“Isten az ember javára gondolta el az adakozási rendszert; az ember hajlamos az önzésre és arra, hogy elzárkózzék, amikor nagylelkűnek kellene lennie. Isten igényt tart arra, hogy adományokat adjunk meghatározott alkalmakkor – mégpedig rendszeresen, hogy az adakozás szokásunkká legyen és a jótékonyságot keresztény kötelességünknek tartsuk.

 

Isten jövedelmünk egytizedében határozta meg azt az összeget, amit elvár tőlünk. A lelkiismeret és bőkezűség is szerepet játszik; az embernek szabadságában áll a tizedrendszeren belül saját megítélésére támaszkodni. Bár a tized lelkiismereti kérdés, de Isten olyan világosan tárta elénk a vele kapcsolatos elgondolást, hogy azt mindenki alkalmazni tudja. Azonban kényszernek helye nincs” (3T 393-394.).

 

Ne legyünk szűkmarkúak, amikor Isten művére adakozunk. Az áldást annak mértéke szerint kapjuk, amilyen hűségesek vagyunk az Úrhoz.

 

Izrael népe tanítást kapott, hogy egy ún. második tizedet is hozzon be az Úr tárházába. Ezáltal elősegítették a vallásos összejöveteleket, ellátták a szegényeket. Gyakorolták a szeretetszolgálatot és a vendéglátást.

 

Ha az az ember, akire Isten nagy vagyont bízott, szereti és féli Istent, akkor nem tartja tehernek, hogy Isten követelménye szerint eleget tegyen lelkiismerete szavának. Gazdagnak és szegénynek egyaránt nagy a kísértése, hogy önző és fösvény legyen, és hogy ne adja meg az Úrnak azt, ami az Övé.

 

Isten segítsen megtapasztalnunk az adakozás örömét, az önzetlen, szeretetteljes szolgálat melegségét és erejét.

 

Elhangzott a sáfársági konferencián