Sárika

Egy közepesen nagy vállalatnál dolgozott középvezetőként. Már több évtizede volt ugyanannál a cégnél. Barátságos, kedves, egyszerű ember, akinek mindig volt ideje meghallgatni a másikat, tanácsot adott, s mivel jó keresztény volt, imában Isten elé vitte a nehéz ügyeket. Ellensége nem volt, legfeljebb egyik-másik ember kevésbé szerette a vallásos nézete miatt.

Sajnos, Sárikát is elérte „a kór”; megtámadta a szervezetét.

Beteg lett. Az első időben rengeteg telefon (ő is flottás volt), személyes megkeresés, bátorítás érkezett. Ez erőt adott neki a mindennapokhoz. Reménykedve nézett a holnapok elé, hisz tudta, sokan imádkoznak érte, vagy „szorítanak” neki.

Azonban a betegsége nem javult. Egy ideig stagnált, aztán kissé rosszabbra fordult.

Végül már napi 10 liternyi (!) vizet szivattyúztak le a hasából.

Érdekes módon, nem ez bántotta. Megbékélt a sorsával, tudta, hogy elérkezett a vég, lassan, tudatosan készült a nagy útra. Ami igazán bántotta, hogy az a rengeteg barát, munkatárs, akit meghallgatott, akinek segített – szóval, a sok ismerőse és barátja –, enyhén szólva, „lekopott”. Először még egy-egy rövid üzenet a családtagoktól, ha éppen találkozott valaki velük, aztán már az is elfogyott. Másfél év alatt tökéletesen elfelejtették. Már senki nem látogatta meg, nem hívta telefonon. ELFELEJTETTÉK!

Tegnap volt a temetése.

Rengetegen voltak.

Egy hatalmas koszorú különösen felhívta magára a figyelmet. Jól láthatóan ráírva: „Fájó szívvel búcsúznak a munkatársaid.” És annyi szál virág, ahány éves volt.

Elgondolkodtam. Ha a koszorú helyett hetente egyszer meglátogatta volna valamelyik munkatársa, vagy az árán telefonáltak volna neki, az együttérzésükről, szeretetükről biztosítva…

Aztán végiggondoltam a saját ismerőseimet, barátaimat, vajon nem estem-e én is ebbe a hibába, hogy elfelejtek, leírok valakit, mert már nincs belőle hasznom, nincs rá időm…

Gondolkodj el, amíg nem késő. Vedd számba az ismerőseidet! Hívd fel őket, írj nekik!

Mert „a mással jót tevő ember meggazdagszik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.”(A példabeszédek könyve)