Szabadkömüvesség

Szabadkőművesség a Biblia mérlegén

Régóta – nagyon régóta – foglalkoztatott, hogy: Kik a szabadkőművesek? Annyi egymásnak ellentmondó hírt hallottam, nem tudtam hova tenni ezt a kérdést. Szerettem volna utánajárni a dolgoknak, azért választottam ezt a témát.

Amikor elkezdtem a kutatást, az interneten hasonló problémába ütköztem. Legalább annyi hiteles cikk jelent meg róluk, mint „álhiteles”, vagy „holtbiztos”.

Ezért elmentem könyvtárba is, és megpróbálom részlehajlástól mentesen bemutatni ezt a mozgalmat. Munkám végén felsorolom majd a forrásokat.

Gazdasági válság idején élünk. Ezt az emberek különféle okokra vezetik vissza. Találkoztam olyanokkal, akik suttogóra fogva, közelebb hajolva hozzám – közölték: „A szabadkőművesek csinálták!”

Előadásom kezdetén szeretnék leszögezni egy tényt. A szabadkőművességről nehéz teljesen tárgyszerűen beszélni vagy írni, mivel a társaság nem nyilvános, hanem zárt közösség. Ezért nehéz a tényeket a mende-mondáktól, az ellenségeik részéről terjesztett hírektől elválasztani. A következőkben a szabadkőművességről elmondottakat több forrással egybevetettem, de így sem zárható ki teljesen a tévedés, félreértés. Ennek előrebocsátásával kezdek a téma tárgyalásába.

Mi a szabadkőművesség?

 Világszerte több millió taggal rendelkező, heterogén, számtalan formában működő mozgalom, amely – önértelmezése szerint – az erkölcsi értékek, valamint a szellem szabadságának egyetemességét vallva, a felvilágosodás hagyományait követve tevékenykedik. Tagjai ritualizált beavatási szertartásokon keresztül ismerhetik meg a szabadkőművesség kőművesmesterséghez kapcsolódó szimbólumrendszerének mélyebb jelentését.

Az ún. angol rendszerű (illetve: reguláris) szabadkőművességben egyebek mellett a tagság számára alapvető követelmény az Istenbe vetett hit. Ennek a hitnek a megnyilvánulását - azaz hogy ki mely vallás szerint hisz Istenben - a reguláris szabadkőművesség nem firtatja tagjaitól, hiszen a reguláris páholyokban vallási és politikai témák megvitatása tilos. Éppen ezért Istent a szabadkőműves ceremóniákban és szóhasználatban a Világegyetem Nagy Építőmesterének nevezik.

Az ún. francia rendszerű (avagy: irreguláris) szabadkőművességben nem követelmény az Isten-hit, mint ahogy az ebben a szisztémában dolgozó szervezetek időnként politizálnak is.

A szó eredete

A szabadkőműves (maszon, fr. maçon – ’kő faragó, kőműves’) a szabadkőműves páholyok tagjait jelölő megnevezés. A kifejezés a freemason angol szó azonos értelmű (feltehetően a német Freimaurer közvetítése révén kialakult) magyarítása, amelynek első megjelenését – még eredetileg ffremason formában –1375-re teszik, és kezdetben a céhektől független, később a céhbeli privilégiumokat élvező, nagy szaktudású kőművesmestereket értették alatta.

A szabadkőművesség története

A kezdetektől a 19. századig

A társaság eredetét illetően számos mitikus, azt az ókori világhoz kapcsoló magyarázatot ismerünk, így eredeztetik a jeruzsálemi templom építőitől (Hirám), akik bölcsességét a templomos lovagrend, a katedrális-építő céhmesterek, majd a rózsakeresztesek közvetítik a szabadkőműveseknek. Egyéb elképzelések a társaságot Mózessel, az esszénusokkal, Eukleidész és Püthagorasz filozófusokkal, az antik misztériumvallásokkal, illetve a kelta és cigány pogánysággal hozzák összefüggésbe.

Feltehetően Skóciában már a 16. században, Angliában a 17. századtól megkezdődik a szabadkőműves tevékenység, majd négy londoni páholy 1717-ben megalakítja az Angliai Nagypáholyt.

1728-ban Párizsban létrejön a Francia Nagyoriens. Később az angolt ’reguláris’,  a franciát ’irreguláris’ vagy liberális testvériség megnevezéssel illetik.

James Anderson 1723-ban összeállítja és kiadja a szabadkőműves alkotmányt (The Constitutions of the Free-masons), majd e munkát folytatva jelenteti meg annak újabb változatát (The New Book of Constitution of the Antient and Honourable Fraternity of Free and Accepted Masons)

1738-ban. Angliában versengés alakul ki a ’régiek’ és a ’modernek’ között, majd 1813-ban a rivális páholyok közösen megalapítják az Angliai Egyesült Nagypáholyt. Az új Nagypáholy 1815-ben módosítja az andersoni alkotmányt, beillesztve a kitételt, amely megköveteli, hogy a szabadkőművesek tegyenek hitet a Világegyetem Nagy Építőmestere (Glorious Architect of Heaven and Earth) mellett.

Az angliai Nagypáholy és a Nagyoriens közti szakadás 1877-ben következik be, amikor a Nagyoriens tagjaitól már nem kívánja meg a Világegyetem Nagy Építőmesterében való hitet, elismer női és vegyes páholyokat, valamint enyhít a politikai kérdések megvitatásának tilalmán. A két szervezet között a hivatalos kapcsolat megszakad.

Szabadkőművesség a 20. században

1929-ben az angolok kiadják a regularitás alapelveit tartalmazó dokumentumot (Basic Principles), amelyben deklarálják, hogy milyen alapon ismernek el ők nagypáholyokat - azaz mi szerint döntik el, hogy melyik szervezetet tekintik szabadkőművesnek és melyiket nem. Ennek főbb pontjai: a tagoknak valamely vallás szerint hinniük kell Isten létében; a páholyoknak csak férfiak lehetnek a tagjaik; a páholyokban vallási és politikai kérdések taglalása tilos; nem tartható fent szabadkőművesi kapcsolat olyan szervezetekkel, amelyek ezen elveket nem tekintik a magukénak.

A szabadkőművesség és a Katolikus Egyház

1738-ban XII. Kelemen pápa kibocsátja az In eminenti kezdetű bullát, amely szerint a szabadkőművesség káros, amely veszélyezteti az államrendet és a hívek lelki üdvét. Ezek miatt a pápa egyházi átokkal sújtja a szervezetet, annak tagjait. XIV. Benedek pápa az 1751-es Providias elnevezésű bullában kifejti, hogy a szabadkőművesség vallási liberalizmusával fenyegeti a katolikus vallás dogmatikai tisztaságát, és megemlíti a szabadkőműves esküszöveg és a titoktartási kötelezettség problémáját.

A Nagy Francia Forradalom időszakától a pápai hozzáállás megváltozik, VII. Piusz pápa 1814-ben kiadott Sollicitudo omnium kezdetű bullájában az egyházfő megbocsátással fordul a páholyok tagjaihoz, őket az egyházhoz való visszatérésre biztatja, ugyanakkor megtiltja a szabadkőművességhez való csatlakozást, annak tevékenységében közreműködést. Az 1846-ban trónra lépő IX Piusz pápa, nyolc vonatkozó rendelkezést bocsát ki, amelyek közül a legfontosabb a Quanta cura kezdetű bulla (1864), amely egyenesen veszedelmes eltévelyedésnek bélyegzi – többek között – a szabadkőművességet.

XIII. Leó pápa 1884-ben kiadja a Humanum genus enciklikát. Ebben a pápa a maszonokat a sátán szolgáinak bélyegzi, akik az egyház megsemmisítésére és az államhatalom megkaparintására törekednek, amelyeket ez enciklika a szabadkőműves rítus-, szimbólum-, és szervezetrenddel lát bizonyítva. Leó nevéhez még két antimaszonikus episztola fűződik, 1892-ből.

A következő évtizedeket a konszolidáció jellemzi.

XV. Benedek pápauralkodása alatt, 1917-ben adják ki az új Egyházi törvénykönyvet, amely a "a szabadkőművesek szektájába" való belépést és a szabadkőműves tevékenységet automatikus kiközösítéssel szankcionálja.

1968 – 70 között tárgyalások zajlanak, amelyeket a lichtenaui nyilatkozat zár le, amiben kinyilvánítják a szabadkőművesek függetlenségét, az emberiség sorsáért való felelősségérzetet, és hogy a szabadkőművesség nem vallás, ilyen ambíciói sincsenek. A tárgyalásokat 1979-ben megszakítják, ez azóta sem folytatódik. A viszony hűlését mutatja a német püspöki kar által közrebocsátott 1980-as nyilatkozat, ami a maszonéria és katolicizmus teljes összeegyeztethetetlenségére mutat rá, a szabadkőművességet relativizmussal vádolva.

Az 1983-tól, jelenleg is hatályos Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) már nem nevesíti a szabadkőműveseket, pusztán megállapítja: „Aki belép olyan társulásba, mely az egyház ellen mesterkedik, megfelelő büntetéssel büntetendő; aki pedig ilyen társulást előmozdít vagy vezet, egyházi tilalommal büntetendő.” A Joseph Ratzinger bíboros, prefektus (jelenleg a pápai trónon, XVI. Benedek néven) által vezetett Hittani Kongregáció 1983-ban kiadja a – később II. János Pál pápa által jóváhagyott – Nyilatkozat a szabadkőműves társaságokról c. állásfoglalást (Quaesitum est), amely tilalmazza a katolikusok szabadkőműves tevékenységét, és az irat szerint a szabadkőműves katolikusok nem vehetnek részt az eucharisztia vételében, a szentáldozásban.

A szabadkőművesség története Magyarországon

Az első szabadkőműves-páholy a korabeli Magyarországon, Brassóban alakult meg, 1749-ben. Ezt gyorsan követte a többi. A páholyok többnyire latin vagy német nyelven, illetőleg német vagy lengyel fennhatóság alatt működtek. Ebben az időben a bécsi páholyokban is dolgoztak magyarok. Különös jelentősége van a  Mária Terézia udvarában szolgáló testőríróknak, így például Barcsay Ábrahámnak, Orczy Lőrincnek, vagy Báróczi Sándornak, aki nevéhez fűződik az első nagyobb terjedelmű magyar szabadkőműves nyelvemlék. Ugyancsak Bécsben szabadkőműveskedett Born Ignác magyar származású természettudós, akiről minden valószínűség szerint Mozart a Varázsfuvola Sarastro nagymesterét mintázta. De nem szűkölködtek a magyarországi páholyok sem jelentős személyiségekben, elegendő csak – a teljesség igénye nélkül – Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Ráday Gedeon, Széchenyi Ferenc vagy Kármán József nevét megemlíteni.

II. József igyekezett a szabadkőművességet a maga szolgálatába állítani, ennek megfelelően rendeletekkel szabályozta működését. 1795-ben azonban I. Ferenc császár egész birodalmában, így Magyarországon is betiltotta a szabadkőművességet. Az 1848-as forradalom nyomán kialakuló szabadabb légkörben Thoma Mihály Ágoston összegyűjtötte a Pesten élő szabadkőműveseket, és megalapította a "Kossuth Lajos, a dicső fény hajnalához" páholyt, melybe Kossuth Lajos is kérte felvételét. A kezdeményezés elhalt az osztrák csapatok bevonulása nyomán.

1861-ben, egyelőre illegálisan, magyar nyelven dolgozó szabadkőműves-páholy alakult Pesten. A Szent István páholy néhány hónap után megszűnt, ám léte jelentős lökést jelentett a magyarországi szabadkőművesség újraindítása felé.

Mintegy fél évvel a Kiegyezést szentesítő törvények kihirdetése után, 1868 februárjában a belügyminiszter engedélyt adott szabadkőműves-páholyok alapítására Magyarországon. (Ezzel egy időben viszont Ausztriában nem kapott zöld utat a szabadkőművesség, ott továbbra is érvényben maradt az 1795-ös betiltás, úgyhogy az osztrák szabadkőművesek átjártak Magyarországra. Ennek oka az a sajátos osztrák belügyi rendelet volt, amely lehetővé tette, hogy a civil szervezeteket a hatóságok bármikor átvizsgálhassák, részt vehessen üléseiken, és belenézhessenek az irataikba. Ebbe az osztrák szabadkőművesek - a szabadkőművesség jellegéből adódóan - nem egyezhettek bele.) Közülük az első, az „Egység a hazában” nevű páholy 1869-ben megkapta az Angol Nagypáholy elismerését. Innentől fogva egymás után jöttek létre az angol, illetve a francia orientációjú magyarországi páholyok, ezek egyesüléséből alakult meg először 1870-ben az angolszász rendszerhez tartozó János rendi Nagypáholy, egy évre rá pedig a francia rendszerű Magyar Nagyoriens.

1886-ban a világon máig egyedülálló módon a két különböző orientációhoz, illetve Nagypáholyhoz tartozó magyar páholyok az ekkor létrejött „Magyarországi Symbolikus Nagypáholy” égisze alatt egyesültek. Innentől 1919-ig datálhatjuk a magyar szabadkőművesség virágkorát. Ebben az időben közel száz páholyban mintegy 11 ezer szabadkőműves dolgozott, közöttük olyanok, mint Ady Endre, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezső, Pulszky Ferenc, Benedek Elek, Kresz Géza, Heltai Jenő, Bláthy Ottó Titusz és sokan mások. A szabadkőművesség érezhető súllyal jelen volt a dualizmus-kori Magyarország társadalmában, és ez nem csupán az akkoriban szabadkőművesi közreműködéssel létrejött jótékonysági intézmények nagy számában mérhető, hanem jelentős hatást gyakorolt a kor szellemi miliőjére is.

A Tanácsköztársaság betiltotta a szabadkőművességet Magyarországon, és ez nem változott a Horthy-korszakban sem.

1945-ben a hatóságok újra engedélyezték a szabadkőműves-páholyok működését, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy azonban ezúttal csak öt évig működött: Benedek Marcell nagymester minden igyekezete és diplomáciai képessége ellenére, mivel az államszocializmussal nem férhetett össze a szabadkőművesség gondolati szabadsága, 1950-ben megint betiltás következett. Ez így maradt 1989-ig, amikor is a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újraindulásakor az angolszász rendszerhez csatlakozott, egyúttal reguláris nagypáhollyá vált. Az 1992-ben létrejött Magyar Nagyoriens ugyanakkor a francia rendszerhez csatlakozott, angol szempontból tehát irregulárisnak számít.

A szabadkőművesség elvei és célkitűzései

A szabadkőművesség alapelveit alkotmányi szinten rögzítik. Az egyéb alapelvek bázisát az erkölcsi törvény megtartásának követelménye, 'kötelme' képezi, amely a reguláris (angol eredetű) testvériségben a Világegyetem Nagy Építőmesterében való hit előírásával párosul, szemben az irreguláris vagy liberális (francia eredetű) irányzattal, amely az utóbbit nem követeli meg.

A szabadkőművesség azonosul a felvilágosodás célkitűzéseivel, vallja a szellem, a vallás, a politikai, nézetek szabadságát, és a páholytagok vagyoni és társadalmi helyzetétől független egyenlőségét a szervezeten belül. A szabadkőműves program szerint a szervezet tagjai tevékenységük során a magasabb szellemi-erkölcsi értékek közvetítésével, a felvilágosodás és humanizmus hagyományainak fenntartásával és terjesztésével, munkájuk révén tevékenyen alakíthatják a társadalmi folyamatokat, amelyért felelősséggel tartoznak. A páholyok kötelessége a jótékonysági tevékenység, amely mind a külvilág felé, mind a szervezeten belül megnyilvánul. A szabadkőműves iratok ezeken túl rögzítik a hazaszeretet, a titoktartás, az erkölcsileg megfelelő életvitel, a testvériség és tolerancia és követelményét, és tilalmazzák a politikai illetve vallási kérdések páholyon belüli megvitatását.

Forrás: Wikipédia – Szabad Enciklopédia Az eddig leírt részt összevetettem a következő irodalommal:

Várad Folyóirat 5. lapszám, 

W. L. Wilmshurst; A szabadkőművesség filozófiája,

Abafi Lajos; A szabadkőművesség története Magyarországon,

Kiszely Gábor; A szabadkőművesség História, Titkok, Szertartások

A szabadkőművesség elvei a Biblia mérlegén

Amikor nekiálltam, hogy ezt a szakaszt megszövegezzem, először az első, James Anderson által megírt Alkotmányt vettem alapul. Időközben változtattam ezen, mivel ez többször is módosult az idők folyamán. Nem etikus a mai szövetséget olyan dolgokért kritizálni, amit időközben kijavítottak.

Összevetésem kezdetén szeretném elmondani, hogy nem kívánom minősíteni, vagy bántani a szervezet tagjait, csupán összehasonlítani elveiket a Biblia kijelentéseivel. Csak a deklarált elvekre térek ki.

• Az erkölcsi törvény megtartásának kötelme az egyik alapelv. Hogy mit értenek erkölcsi törvény alatt, számomra nem derült ki teljesen. Valószínűnek tartom, hogy az Alkotmány egyik szakasza, ami 25 pontból áll, aminek „Ősi kötelmek” a címe.
• A Biblia az erkölcsi törvény alatt a Bibliát, ezen belül a Tízparancsolatot tartja erkölcsi törvénynek. (2Mózes 20:1-17.). Az Újszövetség szemszögéből Jézus Hegyibeszédét tekintik (Máté 5-7 fejezet) a kereszténység „Alkotmányának”, mint az erkölcsi élet alapját. Erről a szabadkőműves alkotmányban nem esik szó.
• A Világegyetem Nagy Építőmesterében való hit.

Elsőre jól hangzik, és mondhatnánk, hogy nevezhetjük így is Istent. Csakhogy baj van ezzel, mert a név tulajdonságokat hordoz. A Biblia Istene több, mint Teremtő (amit vélhetően a szabadkőműves meghatározás takar) Amikor Mózes megkérdezi Istentől, hogy mi a neve, Ő így felel: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok” 2Mózes 3:14.     Ez a név Isten örökkévalóságát fejezi ki.

Az Isten természetét, jellemét és tulajdonságait bemutató neveinek fontosságát ebből a parancsból láthatjuk: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd…” (2Mózes 20) Dávid így énekelt: „…éneklek a Felséges Úr nevének” (Zsoltár 7:18.) „Dicsérjétek az Úrnak nevét, mert az Ő neve dicső egyedül” (Zsoltár 148:13.) „Szent és rettenetes az Ő neve” (Zsoltár 111:9.)

A Biblia Istene több mint Teremtő!

„A héber Él és Elóhim (Isten) nevek isteni hatalmát mutatják be. Erősnek, hatalmasnak, a teremtés Istenének mondják (1Mózes 1:1; 2Móz 20:2; Dán 9:4). Az Eljón (Magasságos) és az Él Eljón (Magasságos Isten) fenséges voltára irányítja a figyelmet (1Mózes 14:18-20; Ésa 14:14). Az Adonáj (Úr) mindenható uralkodóként mutatja be Istent (Ésa 6:1; Zsolt 35:23). Ezek a nevek Isten fenséges voltát és természetfölötti jellemét hangsúlyozzák.

Más nevei arra világítanak rá, hogy Isten kész kapcsolatba lépni népével. A Saddáj (Mindenható) és Él Saddáj (Mindenható Isten) elénk állítja a Mindenható Istent, az áldás és a vigasztalás forrását (2Móz 6:3; Zsolt 91:1). A Jahve név,3 amit ÚR-nak fordítanak, Isten szövetségi hűségét és kegyelmét hangsúlyozza (2Móz 15:2-3; Hós 12:5-6). 2Móz 3:14-ben Jahve így mutatja be magát: "VAGYOK AKI VAGYOK" vagy "leszek aki leszek", utalva ezzel népéhez fűződő változatlan kapcsolatára. Alkalmanként Isten még bensőségesebb névvel mutatta be magát, úgy, mint "Atya" (5Mózes 32:6; Ézsaiás 63:16; Jeremiás 31:9; Malakiás 2:10), Izraelt pedig "elsőszülött fiamnak" nevezi (2Móz 4:22; vö. 5Móz 32:19).

Az Atya kivételével Isten újszövetségi nevei az ószövetségiekkel azonos értelmet hordoznak. Az Újszövetségben Jézus azért használta az Atya megszólítást, hogy szoros és személyes kapcsolatba hozzon bennünket Istennel (Máté 6:9; Márk 14:36; vö. Róma 8:15; Galata 4:6).”                             (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei 27-28- oldal)

Természetesen ez a liberális (francia eredetű) szabadkőművességre nem vonatkozik.

• A szabadkőműves mozgalom a felvilágosodás eszméit vallja. A felvilágosodás ’istene’ a szellem, a gondolkodás, a ráció. Nem mintha a Biblia tagadná a gondolkodást, de nem engedi, hogy bármi elfoglalja Isten helyét. „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”  2Mózes 20:2-3.
• A felvilágosodás középpontjában az emberi gondolkozás, az EMBER áll, míg a bibliai világkép középpontjában: Jézus!
• Vallásszabadsága a következő jellemzője a szabadkőművességnek. A Biblia szemszögéből nézve az ember elidegeníthetetlen joga, hogy élhessen ezzel a szabadsággal. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a Biblia nem pluralista szemléletű. Csak két út van; az élet vagy a halál útja. (5Mózes 30:19.)
• A páholytagok vagyoni és társadalmi helyzetétől független egyenlőséget élveznek a szervezeten belül. Ez a mondat akkor lenne igaz, ha az utolsó két szó nem lenne benne. Ha összegyűlnek a páholy tagok, akkor teljes testvériség, egyenlőség, ha kimennek a teremből, visszaállnak a különbségek. A Biblia szerint Isten „az egész nemzetséget egy vérből teremtette.” (Apcsel 17:26.) Tehát testvérek és egyenlők vagyunk.
• Többé-kevésbé megegyezik a Biblia szemléletével, hogy az egyes tagok a „só” szerepét kívánják betölteni a világban és fontosnak érzik a jótékonysági tevékenységet.
• A zárt működés és a titoktartás amiről nem derül ki pontosan, hogy mire terjed ki, misztikussá és titokzatossá teszi a szabadkőművességet.. Ezzel szemben a Biblia a nyíltságot, a nyilvánosságot tanítja. Jézus a következőket mondja: „Felelt néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam.”  (János 18:20-21.)

Ahogy a bevezetőben említettem, ez sok gondot okoz a mozgalomnak.

• Míg a Biblia nem tesz különbséget férfi és nő, zsidó és pogány, szolga és szabad között, addig a szabadkőműves mozgalomban végig találkozhatunk negatív diszkriminációval.

• A szabadkőművesség a 18. század hátterén alakult ki. Erre az időre az emberek csalódtak a vallásban, az eszmékben és mintegy ’vallás pótlékként’ lépett fel. Ez adta népszerűségét. Amit az erejét vesztett vallás nem tudott megtenni, azt várták a szabadkőművességtől.
• Akárhogy vesszük, a szabadkőművesség a misztikussága ellenére sem vallás, vagy ha az akar lenni, nem a Biblia szerinti hit, amely megmutatja a bűnös ember számára a megváltás útját.

-    Egyik veszélynek – a Biblia szemszögéből nézve – ezt látom.

-   Rendelkezik néhány olyan jellemzővel, ami a vallásnak is jellemzője: erkölcs, jótékonyság, misztikum… Ezért az emberek biztonságban érezhetik magukat, mert „jó” helyen vannak. Ezt érezték a zsidók is, mégsem voltak jó helyen. (János 8: 36, 42.)

• A szimbólumok megértésével, tanulmányozásával akarnak növekedni, fejlődni. A Bibliában nem a szimbólumokat kell tanulmányozni, hogy nagyobb ismerethez jussunk, hanem azokat az eseményeket, lelki folyamatokat, amikre a szimbólumok emlékeztetnek. A szimbólumnak nincs értéke, hanem csak annak, amit takar. Pl.: keresztség, úrvacsora, kereszt.

A keresztségnek nincs értéke, ha nem jár megtéréssel, csupán kifejezi, hogy aki    megkeresztelkedik:

• Meghalt a bűnnek
• Feltámadt egy új életre
• Megtisztult bűneiből
• Hisz Jézus halálában és feltámadásában
• Szövetséget kötött Jézussal
• Jézus követőjévé, bizonyságtevőjévé vált

A keresztség egy emlékoszlop, hogy a megfogható dolgok visszaemlékeztessenek a lélekben lezajlott folyamatokra, megtapasztalásokra.

Összefoglalva. A szabadkőművesség nehezen mérhető a Biblia mérlegén, mivel nem találtam sok kapcsolódási pontot a mozgalom tételei és a Biblia tanításai között. Inkább egy olyan filozófiai irányzatnak látom, amely valamilyen szinten hatást gyakorol a közéletre, kultúrára és a társadalomra. Az, hogy ez a hatás mennyiben pozitív, ill. negatív, egy ilyen rövid tanulmányban nem lehet részrehajlástól mentesen kiértékelni.

Ha a Szentírás lesz életünk zsinórmértéke, és hozzá szabjuk életünket, akkor nehezebben tévedünk el az élet útvesztőiben!

Gyürüs Istvánné

2010. október 19.