Szántok
2014.03.05 18:48
Szántok
Előre megyek a barázdák nyomán:
Nyomomban jő a kétség és a bú,
De mégsem vagyok soha szomorú
S nem kételkedem a zökkenők során.
Barázdát rovok, más barázdák mellé:
Egyik évet, a másik év után.
Ugarom szántom, s bevégzem talán,
Úgy, mint más, ki ezt a helyemben tenné.
De én nem nézek már sohase’ hátra!
Nem érdekel a múlt, csak a jövő.
Nem bánt a kétség, sem más cselszövő.
Rátettem kezem az ekeszarvára!
Bajor László
Bármily kis dolgot tegyünk is Istenért, nem tudjuk, hol fog az végződni és milyen hatással lesz Isten dicsőségére!
|