Világító eszközek

Ma végtelenül egyszerű fénybe borítani otthonunkat. Felkattintjuk a villanykapcsolót, s máris világosság van.

A bibliai időben más eszközöket használtak világításra. A legősibb a fáklya, amely több, olajjal, vagy szurokkal átitatott és összekötözött fadarabból állt. Ezt használták sok esetben a terek, utcák megvilágítására, háborúban, az éjszakai ütközetekben. Jézus elfogói is fáklyákkal voltak felszerelkezve. A sátoros ünnepen az első és a második ünnepnap közé eső éjszaka fáklya-táncot jártak a résztvevők.

Másik világítóeszközünk, amit megemlítünk, a mécses. Házban, és sátorban használták, olaj szolgált egy kanóc segítségével világító eszközül. A mécses anyagában és formájában jelentős változásokon ment keresztül. Formáját tekintve először teljesen nyitott lapos tálka volt, melynek egyik oldalát kissé becsípték. Ide került a bél. Későbbre már talpa lett, és zárt volt, csupán két nyílással. Az egyik lyuk az olaj betöltésére szolgált, a másik csőrszerű nyílás a kanóc helye volt. Az első mécsesek agyagból, későbbiek fémből (bronzból) készültek. A díszítés is elterjedt a hellénkor idején. A rómaiak idején készítettek először felakasztható lámpákat.

Ezek az egyszerű eszközök hosszú évszázadokon keresztül szolgálták az embert, függetlenül a kialakításuktól. Ha csupán díszítés nélküli cserépmécses vagy, akkor is világíthatsz.

Gyürüs István