ŐSZ-FARKAS ERNŐ

Extra 4.

Betegség és gyógyulás a Bibliában

Az utolsó tanulmányt tartja a kezében az olvasó. Bizonyára sok kérdésre választ kapott, de nagyon sokra még nem. Ha ön éppen egy diagnózist szorongat a kezében, ami valamilyen gyógyíthatatlan betegségről szól, azt kérdezheti: mit ér a prevencióról tanulni, már úgyis minden mindegy. Ha ártatlan gyermekének betegágyánál virraszt, talán azon tépelődik, miért éppen önnel történik mindez? Ha létezik egy igazságos Isten, miért vannak ártatlanul szenvedő emberek? Hogyan nézheti el a szenvedést, miközben azt álltja, hogy ő a szeretet? Éppen egy TV közvetítést néz. Betegek tucatjai gyógyulnak meg. Azon tűnődik, hogy mennyire biztonságos ilyen „csoda-szolgáltatásokat” igénybe venni? Milyen erők működnek a háttérben?

Keressük együtt a válaszokat.

Az Extra 1-es füzetben Egyiptom betegségeiről tanultunk. Azt állapítottuk meg, hogy saját életmódjuk következtében betegedtek meg. Ezzel szemben a Bibliában határozott életmód tanácsokat találunk, amelyeket azért adott Isten, hogy megvédje népét a korabeli súlyos betegségektől. A higiéniai és táplálkozási rendeletekhez ígéret is társult, amelyet Mózes II. könyve 15. fejezetében olvastunk:

„Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.”

Mindezek után azt várnánk, hogy a bibliai korok embere mindenféle betegségtől mentes életet éljen. Ezzel szemben a Biblia számos betegségről számol be.

Már az Ószövetség írói felismerik, hogy a teremtéskor biztosított állapot megszűnt. A bűn következtében megjelent a betegség és a halál. A héber gondolkozás szerint a betegség a halál érintése. Legszemléletesebben a Zsoltárok könyve 88. fejezetében olvashatunk erről.

„Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!”

„Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.” – a lelki egyensúlya felborul.

„A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.”– fizikailag meggyengül, a halál érintését érzi.

„Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok.” - a közösségtől való elszakadás tapasztalatát is átéli.

„Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el orcádat előlem?” – Istentől való elszakadás gyötrelmével küszködik

Mivel a zsoltáríró a betegséget a halál szférájának tekintette, Isten közbelépése nélkül esélytelennek látta helyzetét:

„Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!”

Az ókori közel keleti kultúrákban azt hitték, hogy az istenek, a démonok vagy maga a halál okozza a betegséget, az ellenség varázslatának következtében.

A Biblia ezzel szemben azt írja le, hogy a betegség a bűn jelenlétének következménye. Isten tökéletesnek teremtette a világot. Az ember választotta az ellenség ajánlatát, aminek következtében a föld Sátán uralma alá került. Isten elpusztíthatta volna ezt a fellázadt angyalt, ami viszont igazolta volna Sátán ellene felhozott vádjait. Azt állította, hogy Isten zsarnok, félelemből engedelmeskednek neki a teremtett lények. Ezért Isten időt adott a lázadónak, hogy kifejthesse munkáját. Jób könyvében érthetjük meg először, hogy ki okozza a betegséget, szenvedést és nyomorúságot.

„Élt Úc földjén egy Jób nevű ember, aki feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. Hét fia és három leánya született neki. Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör és ötszáz szamár volt a jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember tekintélyesebb volt minden keleti embernél.

Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. Az Úr megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az Úrnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Erre ezt mondta az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az Úrnak: Nem ok nélkül féli Jób az Istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged! Az Úr ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az Úr elől.” (Jób könyve 1. fejezet)

Ez a történet mondja el, hogy a színfalak mögött minden emberért küzdelem folyik. Sátán azzal vádolja Istent, hogy igazságtalanul plusz előnyökhöz juttatja azokat, akik az ő pártján állnak. Ezért kikéri Jóbot. Nem Isten okozza a nyomorúságot Jób életében, ő csak megengedi. Egyrészt azért, hogy bebizonyítsa: Jób nem érdekből szolgálja őt, hanem szeretetből. Másrészt azért, hogy Jóbot tovább nevelje, jellemét csiszolja, és megerősítse bizalmát.

Isten sehol nem ígérte meg a Bibliában, hogy az ő követőit semmilyen próba nem érheti. Mindannyian az ellenség területén élünk, ezért a bűn törvényszerűségei ugyanúgy sújthatnak, mint bárki mást. Nem Isten a felelős a szenvedés és a halál jelenlétéért.

Mindezek mellett a Biblia felhívja a figyelmet néhány törvényszerűségre:

1. Isten törvényeinek való engedetlenség és a betegség sok esetben ok-okozati összefüggésben jelenik meg. Hibás erkölcsi döntések rossz szokások kialakulásához vezethetnek, aminek betegség a következménye. Ezért a betegség sok esetben nemcsak fizikai, hanem lelki és erkölcsi probléma is.  Az ilyen esetekre ígérte Isten, hogy megőrzi népét Egyiptom betegségeitől, ha megtartja parancsolatait. Ezek az elkerülhető betegségek.
2. Nem minden betegség hozható összefüggésbe az életmóddal vagy téves erkölcsi döntésekkel. Izsák vakságát az öregség következményének nevezi a Biblia. Találunk példákat háború vagy baleset miatt kialakult betegségekről is. Mózes kódexében arról olvastunk, hogy ismerték a fertőző betegségeket is, amelyek könnyen terjedtek, ha a karantén előírásait nem tartották be szigorúan.
3. A betegséget nem tekinti átoknak vagy balszerencsének.
4. Az idős kort nem hozza feltétlenül összefüggésbe a betegségek jelenlétével. Az öregedés és a halál a bűn uralmának a következménye, de Isten azt szeretné, ha teljesülne az alábbi ígéret: „életeden át tartson erőd” (Mózes V. könyve 33. fejezet 25. vers). Ez a lehetőség arra figyelmeztet, hogy életmód okozta betegségek elkerülhetők.

Az Ószövetség (a Biblia Jézus születése előtt megírt könyvei) az alábbi betegségekről tesz említést: kelések, gyulladások, malária, magas láz, tüdővész, végbéldaganat, napszúrás, fekélyek, poklosság.

Isten egészségügyi törvényeinek megtartásával Egyiptom életmódbetegségeinek nagy részét sikerült elkerülniük, de ez nem oldotta meg végképp a betegségek jelenlétét.

Jézus tanításai teljes mértékben összhangban vannak az Ószövetség tanításaival.

Az ő korában minden betegséget büntetésnek tekintettek. A betegeket megvetették, mivel azt feltételezték, hogy titkos bűnöket követtek el, amivel magukra haragították Istent.

Jézus felhívja a figyelmet a lelki betegségek, rendezetlen bűnök és a fizikai betegségek közötti összefüggésre. Ezért sok gyógyítását a bűnök bocsánatával kezdi.

Ugyanakkor határozottan visszautasítja azt az állítást, hogy minden betegség összefügg a beteg vagy elődeinek elhibázott életmódjával. Amikor egy vakon született férfit visznek Jézus elé, a tanítványok megkérdezik, hogy ki vétkezett: ő vagy a szülei?

 Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. (János evangéliuma 9. fejezet, 3. vers)

Egy másik gyógyítási történet kapcsán Jézus Sátán kötelékének nevezi a betegséget:

Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből? (Lukács evangéliuma 13. fejezet 16. vers)

Mi a megoldás a betegségre?

1. A Biblia első számú tanácsa a megelőzés. Az egészség törvényeinek való engedelmesség (amelyeket ugyanúgy Isten törvényeinek nevez, mint az erkölcsi törvényeket) által számos betegség elkerülhető vagy a meglévő betegségek egy része visszafordítható. Jézus parancsa sokak számára teljes gyógyulást hozhat: „Eredj el, és többé ne vétkezz.” Amennyiben a betegség egy figyelmen kívül hagyott törvényszerűség következménye, az engedelmesség helyreállíthatja az egészséget.
2. A Biblia beszél természetes gyógymódokról is, mint a betegség enyhítésének vagy gyógyításának eszközeiről:

• Fekélyek kezelésekor a sebet kitisztították, olívaolajjal lágyították majd fedőkötést alkalmaztak
• Ezékiás király kelésére fügét tettek
• Máskor gileádi balzsamolajat használtak (Jordántól keletre fekvő hegyeken honos örökzöld cserjéből nyert illatos gyanta)
• Említést tesz gyógyító hatású levelekről is (Ezékiel próféta könyve 47. fejezet, 12. vers)

3. A fizikai betegségek gyógyításában nagy szerepet tulajdonít a mentális okok megszüntetésének (lásd Extra 3-as füzet)
4. Az orvosok szerepét is fontosnak tartja a Biblia. Az Ószövetségben ötször találunk említést munkájukról. Az Újszövetség idején nő a jelentőségük, különösen Lukács, az egyik evangélium írójának jelenléte kapcsán, aki orvos volt. Jézus kijelentése is arra enged következtetni, hogy a betegeknek szükségük van orvosra. „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Máté evangéliuma 9. fejezet 12. vers). Pál leveleiben pedig arra találunk utalást, hogy ha egy betegségre létezik egy ismert és bevált terápia, akkor azt kell alkalmazni. Timótheus, Pál egyik fiatal munkatársa gyomorbetegségben szenvedett, akinek szőlőlét ajánl. Hippokratész írásaiból tudjuk, hogy abban az időben az olívaolaj és szőlőlé keverékét gyógyszerként alkalmazták. A hívő ember sem cserélheti fel az orvosi beavatkozást az imádsággal, bár ez utóbbit soha nem hanyagolhatja el.
5. Mindezekben és mindezek mellett a gyógyítás igazi és egyetlen forrását így határozza meg a Biblia: „Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.”. Isten az élet forrása, és ő képes működtetni a gyógyulás törvényszerűségeit akár az életmód vagy bármilyen más terápia által. Ugyanakkor a csoda (számunkra ismeretlen törvényszerűségek) eszközét is használhatja.

Jézus gyógyító csodái

Az evangéliumok leírásából az derül ki, hogy Jézus több időt töltött gyógyítással, mint tanítással.

Ezekkel a csodákkal:

• Kifejezte szeretetét, együttérzését a szenvedő emberiség iránt. Az Atya Isten jellemét nyilatkoztatta ki általuk
• Bizonyította mennyei származását, messiási küldetését
• Megerősítette követőinek Isten végső helyreállító munkájába vetett hitüket
• Bizonyította, hogy Isten Fiának van hatalma a bűnöket megbocsátani

Mi jellemezte Jézus gyógyításait?

• Természetfelettiek voltak. Sokan megpróbálták természetes okokkal megmagyarázni a gyógyításokat, de a legtöbb esetben lehetetlen a módszerben keresni a megoldást. Néha Jézus csak szólt és a beteg meggyógyult. Más esetben a beteg nem is volt jelen, amikor meggyógyítja.
• Jézus mindig különböző módszereket használt, hogy ne az eszközöknek tulajdonítsák a gyógyító erőt. Néha megérintette a beteget, máskor csak szólt, vagy sárral kente be a beteg testrészét. Olyan esetről is olvasunk, amikor maga a beteg kezdeményezi a módszert (a nőgyógyászati betegségben szenvedő asszony megérinti Jézus ruháját).
• Jézus csodái nyilvánosak voltak, a legtöbb esetben tömegek előtt hajtotta végre, ellenségei és kritikusai előtt, akik elismerték a gyógyulások tényét.
• Azonnal gyógyított és az eredmény is azonnali volt.
• A gyógyulás teljes volt. Péter anyósa lázasan fekszik. Jézus meggyógyítja, és azonnal elkezd szolgálni. Egyből egészséges, nincs lábadozás.
• Mindenkit meggyógyított, aki hozzá ment (Lukács evangéliuma 9. fejezet, 11. vers)
• Szervi betegségeket gyógyított (béna végtagok, vakság, agyvérzés, stb)
• Halottakat is támasztott (Lázár és még két fiatal feltámasztásáról adnak hírt az evangéliumok)

A Biblia beszámol arról is, hogy Jézus az apostolokat (tanítványait) is felhatalmazta gyógyításokra. Ezek is jelek voltak, amellyel hitelt adtak Jézus feltámadásáról szóló üzenetnek. Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk ezekről a csodákról. Majdnem ugyanazokat a jellemzőket találjuk meg itt is, mint Jézus csodáinál, azzal a különbséggel, hogy bizonyos korlátokról is olvashatunk. Pál, aki sok csodát hajtott végre, magát nem tudja meggyógyítani. Hiába imádkozik gyógyulásért, azt a választ kapja, hogy „elég néked az én kegyelmem”. Mások is, az apostolok környezetében, az első keresztények közül betegek maradnak. Mindezzel Isten azt hangsúlyozta, hogy az emberi eszközök csak közvetítői az isteni jeleknek, nem személyükben van az erő. A gyógyítások nem arra szolgáltak, hogy végleg megoldják a betegség problémáját. Jelek voltak, amelyek megalapozták az evangélium terjedését.

Az apostoli kor után is lehetnek természetfeletti gyógyulások?

Jakab apostol levelében (5. fejezet) azt tanácsolja, hogy ha valaki beteg, imádkozzanak érte hittestvérei, mert a közös könyörgésnek nagy ereje van.

Bár Isten mindig meghallgatja az őszinte imádságot, mégsem garantálja minden esetben, hogy gyógyítással válaszol.

„Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (Pál 2. levele a korinthusiaknak 12. fejezet, 7-9. versek)

Pál esete nem személyes kudarc vagy valamilyen büntetés volt. Néhány sorral tovább arról ír, hogy ő Isten csodáinak közvetítője:

„Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek.” Még ez a különleges küldetés sem mentesít a betegségektől.

A Zsidókhoz írott levél 11. fejezete felsorolja a hit hőseit, akikről elmondja, hogy sokat szenvedtek, némelyikük pedig mártírhalált halt.

A hit nem garantálja a szabadulást és a gyógyítást. Nem mentesít az élet nehézségeitől. Sőt Jézus azt mondja: „e világon nyomorúságotok lesz” (János evangéliuma 14. fejezet. 33. vers), de hozzá teszi, hogy ne féljünk, mert ő megerősít, velünk lesz a világ végezetéig.

Azt is megígéri, hogy minden nehézséget be tud építeni az ő tervébe és a javunkra tudja fordítani.

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Pál apostol rómaiakhoz írt levele 8. fejezet, 28. vers)

Mi a helyzet a mai csodagyógyításokkal?

A mai csodákra építő mozgalmak, a Szentlélek jelenlétének bizonyítékaként használják ezeket a jelenségeket. A gyógyítások sajátosságai lényegesen különböznek a bibliai példáktól:

• Mindig azonos módszert alkalmaznak, amelynek következtében a betegek remegni kezdenek majd a földre esnek
• A gyógyítás feltétele a gyógyító személyében való hit
• Mindig meghatározott helyen és időben zajlanak. Ritkán hagyják el ellenőrzött környezetüket. Nem látjuk őket kórházakban, lepratelepen, AIDS-sek között.
• Nem gyógyítanak meg mindenféle betegséget
• Az összejövetelekről sokan távoznak betegen
• Sikeresen gyógyítják a pszichés eredetű betegségeket, amelyek jól kezelhetők az idegrendszer manipulációjával (szuggeszció vagy hipnózis módszerével). Szervi betegségeknél ezek a módszerek nem működnek. Ilyen esetekben is lehetnek átmeneti sikerek, ami gyakorlatilag a tünetek megszüntetését jelenti, de a beteg valójában megmarad. Ez még veszélyesebb eset, mivel a beteg elveszíti a betegségtudatát, visszautasítja az életmentő orvosi beavatkozást, esetleg nem tud felkészülni a halálra, hamis illúziót táplál az utolsó percig. 

Mielőtt ilyen módon szeretne valaki meggyógyulni, érdemes végiggondolnia az alábbi bibliai szempontokat:

1. A csodák nem csalhatatlan jelei az igazságnak. Az ellenség is képes természetfeletti jelenségeket produkálni.
2. Az eredményeket meg kell vizsgálni: mit eredményez a gyógyítás hosszú távon a beteg életében; Istent emeli fel a gyógyítás vagy a gyógyító személyét; ösztönöz-e a bűnbánatra vagy az életmód megváltoztatására; milyen a gyógyító élete?
3. Milyen tanításokat képvisel, aki Isten nevében gyógyít? Hamisság igazolására Isten nem adja a hatalmát.
4. Hogy viszonyul az orvostudományhoz? Jézus csodái nem teszik feleslegessé az orvoslást.
5. Ha kétes a gyógyítás forrása, a mögötte álló hatalom, akkor a Jézus tanácsa a következő: „ne higgyétek, ne menjetek”. Jobb Isten kezében betegen de megbékélve élni, mint az ellenség rabságában a gyógyulás illúziójában vergődni.

Az istenhívő ember reménysége nem abban van, hogy bármi áron meggyógyulhat, hanem a jövő ígéretében:

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”. (Pál 2. levele a korinthusiakhoz, 4. fejezet, 16-18. versek)

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: ’Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.’ A trónuson ülő ezt mondta: ’Íme, újjáteremtek mindent’. És így szólt: ’Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!’” (Jelenések könyve 21. fejezet, 3-5. versek)