A h. n. adventista elv az abortuszról

A Boldog Élet IV. évfolyamának 5. számában „Zsóka, csak nem vagy terhes?” címmel egy vitaindító cikket közöltünk az abortusszal kapcsolatban. A beérkezett válaszok közül kettőből szeretnénk idézni, majd pedig a vita lezárásaként a H. N. Adventista Egyház álláspontját ismertetni.

Tisztelt Boldog Élet Szerkesztőség!

Nagyon helyénvalónak találtam az abortuszról szóló cikket a lap IV. évfolyama 5. számában. Különösen jó, hogy vitaindítónak lett szánva. Engem is mindig foglalkoztat a terhesség, abortusz vagy szülés problémája; már korábban is írtam erről a lapban (a III. évfolyam 3. számában; „Ezért a fiúért könyörögtem”).

Akivel valóban megtörtént az eset, az ezzel a gyakorlati problémával találja szemben magát, és arra vár választ, hogyan tegye túl magát ezen, illetve, hogyan oldja meg azt.

Olvasónk helyesli Zsóka döntését. Önmagával, a szüleivel és Mikivel való vívódását – beleképzelve magát Zsóka helyzetébe – így írja le.

„A tanulást nem  hagyhatom abba. Mindenképpen leteszem az érettségi vizsgát. Később még hasznomra lesz. Előre látom, nem lesz könnyű, ám azért sem fogom feladni. Már szinte hallom a megjegyzést, amit tesznek majd rám, a megváltozott alakomra. De előbb-utóbb abbahagyják a kritizálást, s talán elnézők lesznek néhányan a tanárok közül, így be tudom fejezni a gimnáziumot.

A szüleim szerencsére nem túl konzervatívok. Bízom abban, hogy együttéreznek majd velem. Meg kell érteniük, ő az én gyerekem és az ő unokájuk, nem tudnám mások szeretetére bízni. Bár még nem itt él közöttünk, és még semmilyen életjelt nem adott magáról, én tudom, hogy ő valaki, aki a létezésének első pillanatától fogva »titkos információátadással« örökre és kitörölhetetlenül beleírta magát a szívembe, úgy, hogy sohasem tudnám elfelejteni. Talán nem kell ezért otthonról elköltöznöm.

Mikivel nehéz beszélgetésünk lesz. Ő, a leendő ügyvéd, a legjobb képességét latba vetve igyekszik meggyőzni engem az abortusz helyességéről. De kár minden fáradságért. Meg fogom kérni arra, ha akar tenni értem valamit, keressen nekem egy jó orvost a barátai közül. Lehetőleg olyat, aki nem az abortusz mellett tör lándzsát.

A tavaszi szünetben át fogom rendezni a szobámat. Az egyetlen hely, amit meg tudok osztani a kis jövevénnyel. A pincében valahol ott a kiságy, amiben valaha én feküdtem. Az egyik hétvégén a barátnőmmel fehérre fogom festeni. Az unokatestvérem kölcsön ad egy babakocsit, hiszen már óvodába járnak a gyerekei. A nővéremre is számíthatok biztosan, gyerekruhával ő is fog segíteni.” Ny. Zs.

*

A másik levélírónk – aki hasonló helyzetben volt, mint a történetünk szereplője – elismerően ír Zsóka döntéséről.

„Elgondolkodtató volt számomra ez az írás. Úgy gondolom, a történet főszereplője teljesen szembe tudott nézni a meggondolatlan tette következményével.

Tanácsot adni sohasem könnyű, de teljesen át tudtam érezni Zsóka vívódását, küzdelmét, s becsülöm, hogy szinte az első pillanatban döntött a gyermek mellett. Én is így tettem az első gyermekem várásakor, s ezért neki is csak ezt tudom mondani. Nem könnyű szembenézni a meggondolatlan cselekvésünk következményével semmilyen helyzetben sem. Miklós reagálására, hogy az abortusz megoldja a problémát, Zsóka biztosan meg tud válaszolni, amikor a legnyugodtabb lesz, és ezt megcáfolja, mint ahogy utal is a cikk végén, hogy ez a »probléma« kettőjük gyermeke.

Persze, senkit sem lehet erőltetni, és nem is szabad, de a következményt mérlegelve, egy jó lelki beállítottságú egyén életében az abortusz sokkal súlyosabb nyomokat hagy, mint az, ha megszülné a gyermekét. S ne feledjük azt se, hogy egy gyermek élete Isten egyik legnagyobb ajándéka.

Én személy szerint hiszem, soha nem bánom, s nem bántam, hogy fiatalon, olyan körülmények között, mint Zsóka, megszültem az első gyermekemet, s ezt tanácsolom Zsókának is. Az életünkben semmi sincs véletlenül. Az Istenbe vetett bizalommal tekintsen előre, tartsa meg a gyermekét, s Isten mindig vele lesz.”

G-né, négy gyermek boldog édesanyja

Az alábbi dokumentumot több éven át tartó előkészítő tárgyalássorozat után fogadta el a H. N. Adventista Egyház világszervezete az 1992. évi ülésén. A dokumentum lelkipásztori jellegű tanácsot tartalmaz az adventista hivők számára, s egyszersmind irányelvül szolgál az adventista kórházaknak és egészségügyi intézményeknek is. (A szerkesztő)

Napjainkban számos társaság kerül szembe az abortusz erkölcsösségének kérdésével. (1) Az ilyen konfliktus nem hagyta érintetlenül azt a keresztény tömeget sem, amelynek tagjai felelősséget éreznek a születés előtti életért, de egyszersmind meg akarják őrizni a nők személyes szabadságát is. Az irányelv szükséges volta nyilvánvaló, hiszen az egyház arra törekszik, hogy kövesse a Szentírást, erkölcsi vezetést adjon a tagjainak, úgy, hogy megőrizze az egyén szabadságát. A h. n. adventisták úgy viszonyulnak az abortuszhoz, hogy ezzel is kifejezzék a hitüket Istenben, az élet teremtőjében és fenntartójában, valamint a keresztény ember felelősségében és szabadságában. Bár van eltérés az egyes kérdések megítélésében az abortusz körül a hetedik napot ünneplő adventisták között is, ezzel a dokumentummal mégis kísérletet teszünk arra, hogy irányt mutassunk, és megfogalmazzuk az alapelvünket e kérdésben. Ez az irányelv olyan széles bibliai alapon nyugszik, amelyet a dokumentum végén ismertetünk. (2)

1. A születés előtti élet Isten csodálatos ajándéka. Istennek az emberi életre vonatkozó terve hangsúlyozza az Isten képére teremtett emberi élet szentségét, és megköveteli a meg nem született ember élete iránti tiszteletet. Ugyanakkor az is igaz, hogy az élettel kapcsolatos döntésünket kénytelenek vagyunk az elbukott világ összefüggésében meghozni. Az abortusz soha nem tekinthető olyan cselekedetnek, amelynek erkölcsi kihatása elenyésző. Ezért a meg nem született ember életét nem szabad gondatlanul megsemmisíteni! Abortuszt csak a legkomolyabb indok megléténél szabad végrehajtani!

2. Az abortusz a bukott állapotunk egyik tragikus dilemmája. Az egyháznak jóindulatú segítséget kell nyújtania azok részére, akik szembekerültek az abortusszal kapcsolatos személyes döntéssel. Az ítélkezés nem méltó azokhoz, akik elfogadták az evangéliumot. A keresztények hivatása, hogy szenvedő, gondoskodó közösséggé legyenek, és segítsenek azokon, akik a mérlegelés és a döntés válságába kerültek.

3. Az egyháznak, mint segítőkész közösségnek, gyakorlati formában kell kimutatnia az emberek élete iránti elkötelezettségét. Ez a forma foglalja magába az alábbiakat.

a) A családi kapcsolat megerősítését;

b) mindkét nem nevelését, a szexualitás keresztényi elvének megtanítását;

c) a férfi és a nő felelősségének hangsúlyozását a családtervezésben;

d) annak hangsúlyozását, hogy a keresztény elvvel össze nem egyeztethető magatartás következménye mindkét felet terheli;

e) biztonságos légkör megteremtését, amelyben az abortusszal összefüggő erkölcsi kérdéseket folyamatosan meg lehet beszélni;

f) azoknak a nőknek a támogatását és segítését, akik úgy döntenek, hogy megszülik a válságos helyzetben fogant gyermeküket;

g) az apák bátorítását és ösztönzését, hogy vállaljanak felelősséget a gyermekük neveléséért.

Az egyház kötelessége az is, hogy a segítségével enyhítse azokat a társadalmi, gazdasági és lélektani tényezőket, amelyek abortuszhoz vezetnek, valamint az is, hogy gyógyítóan gondozza azokat, akik az abortusszal kapcsolatos döntés következményétől szenvednek.

4. Az egyház nem tevékenykedhet úgy, mintha az egyének lelkiismerete volna, de biztosítania kell bizonyos erkölcsi irányelvet. Az egyház nem támogatja az abortuszt, mint a születésszabályozás eszközét, és nem helyesli azt sem, ha csupán kényelmi célból követik el. Elismerjük azonban, hogy vannak helyzetek, amikor a terhes nő mérlegelheti az abortusz kérdését. Ezek a helyzetek a következők. A terhes anya életét és egészségét veszélyeztető körülmény, a magzatban megállapított vele születendő fogyatékosság, valamint az erőszakos nemi közösülésből és a vérfertőzésből eredő terhesség. A terhesség megszakításával kapcsolatos végső döntést, megfelelő tanácsadás után, a terhes nőre kell bízni. Segítenünk kell őt megfelelő ismerettel, bibliai irányelvvel; és szüksége van a Szentlélek vezetésére is. Végül az ilyen jellegű döntést az egészséges családi légkörben lehet a legjobban meghozni.

5. A keresztények elismerik, hogy mindenekelőtt Istennek tartoznak felelősséggel. Ugyanakkor keresik az összhangot a személyi szabadságuk gyakorlása és a gyülekezet, valamint a szélesebb társadalom iránti felelősség között. A döntésükben elsősorban a Szentírást és Isten törvényét veszik alapul, és ezt követi a társadalmi norma. Ezért elutasítunk minden olyan intézkedést, ami a nőt akár arra kényszeríti, hogy megszakítsa a terhességét, akár arra, hogy megtartsa a terhességét.

6. Az egyházi intézményeknek segíteni kell kidolgozniuk a saját szabályzatukat, úgy, hogy az összhangban legyen ezzel az állásfoglalással. Azokat a személyeket, akik vallási vagy lelkiismereti okból ellenzik az abortuszt, nem szabad arra kényszeríteni, hogy részt vegyenek annak végrehajtásában.

7. Az egyház tagjait bátorítani kell, hogy a Szentírás fényében folyamatosan mérlegeljék az abortusz kérdésével kapcsolatos felelősségüket.

Jegyzetek

1. E dokumentum szerint abortusznak minősül minden olyan cselekmény, ami a már megállapított terhesség megszakítására irányul. Nem foglalkozunk azokkal a fogamzásgátlási módszerekkel, amelyek a terhesség megelőzését szolgálják.

2. Ez az irányelv a Szentírás széles körű tanulmányozásán alapszik. A kutatás témája „Alapelv az emberi élet keresztény szemléletéről” volt.

Bevezetés

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” (Ján 17:3) Az örök élet ígérete Krisztusban van, de mivel az ember halandó, az emberek szembesülnek az élet és a halál nehéz kérdésével. Az alábbi elv a teljes emberre – testre, lélekre, szellemre –, mint oszthatatlan egészre vonatkozik (1Móz 2:7; 1Thess 5:23).

Az élet Isten értékes ajándéka

1. Isten a teljes élet forrása, adományozója és fenntartója (Apcsel 17:25, 28; Jób 33:4; 1Móz 1:30; 2:7; Zsolt 36:9; Ján 1:3-4).

2. Az ember élete egyedi érték, mivel az embert – ha bukott is – Isten a képére teremtette (1Móz 1:27; Róma 3:23; 1Ján 2:2; 3:2; Ján 1:29).

3. Isten az emberi életet nem az emberi teljesítmény alapján értékeli, hanem azért, mert az ember Isten teremtménye, és a Megváltó szeretetének tárgya (Róma 5:6, 8; Eféz 2:2-6; 1Tim 1:5; Tit 3:4-5; Máté 5:43-48; Eféz 2:4-9; Ján 1:3; Ján 10:10).

Az élet válaszunk Isten ajándékára

4. Bármilyen értékes is, az élet az egyetlen és végső kérdés. Az Isten imádása és az Ő elvének követése ügyében vállalt önfeláldozás értéke megelőzheti az élet értékét (Jel 12:11; 1Kor 13).

5. Isten megköveteli az élet védelmét, és felelőssé teszi az emberiséget az élet elpusztításáért (2Móz 20:13; Jel 21:8; 2Móz 23:7; 5Móz 24:16; Péld 6:16-17; Jel 7:3-4; Mik 6:7; 1Móz 9:5-6).

6. Isten különös érdeklődést tanúsít a gyengék, a védtelenek és az elnyomottak iránt (Zsolt 82:3-4; Jak 1:27; Mik 6:8; 1Móz 6:5-6).

7. A keresztényi szeretet (agapé) azt jelenti, hogy áldozatos módon odaszenteljük az életünket mások életének megváltoztatására. A szeretet magában foglalja a személyiség méltóságának tiszteletét, és nem teszi lehetővé, hogy leigázzunk egy személyt azért, mert ki kellene elégítenie egy másik személy romlott kívánságát (Máté 16:21; Fil 2:1-11; 1Ján 3:16; 4:8-11; Máté 22:39; Ján 18:22-23; 13:34).

8. A hivők közösségének gyakorlati és segítségnyújtási formában kell bizonyítaniuk a keresztényi szeretetet. Isten azt akarja, hogy meggyógyítsuk a megtörteket (Gal 6:1-2; 1Ján 3:17-18; Máté 1:23; Fil 2:1-11; Ján 8:2-11; Róma 8:1-14; Máté 7:1-2; 12:20; Ésa 40:42; 62:2-4).

Az élet alapján jogunk és felelősségünk dönteni

9. Isten megadja a választás szabadságát akkor is, ha ez tragikus visszaéléshez vezethet. Mivel nem akart erőszakot venni az emberek akaratán, a Fia életét kellett feláldoznia. Ezért azt szeretné, ha a szabadságunkat az Ő akaratával összhangban gyakorolnánk, és ez lesz az ítélet végső mértéke (5Móz 30:19-20; 1Móz 3; 1Pét 2:24; Róma 3:5-6; 6:1-2; Gal 5:13).

10. Isten mindnyájunktól erkölcsi döntést vár, és azt, hogy a választásunknál kutassuk az Írásokat, és a döntésünket a bibliai alapelv alapján hozzuk meg (Ján 5:39; Apcsel 17:11).

11. Az emberi életről szóló döntést akkor tudjuk a legjobban meghozni, ha egészséges családi közösségben élünk, és élvezzük a gyülekezet támogatását (2Móz 20:12; Eféz 5:6).

12. Az emberi döntésnél mindig Isten akaratát kell keresnünk (Róma 12:2; Eféz 6:6; Luk 22:42).