Petting, önkielégítés

Az a tény, hogy napjainkban az önkielégítés mint probléma háttérbe szorult, megvan a maga sajátos oka. Aki ma egyértelműen „bűn”-nek mondja az önkielégítést, az esetleg nevetségessé teszi magát, vagy éppen a felháborodás viharát vonja magára. Szomorú, hogy ma már a keresztények között is egyre inkább azt hangoztatják, hogy az önkielégítés egy teljesen normális jelenség, ami nem más, mint a serdülő ifjúság „játékos átmenete” a felnőttkorba. A témáról való sajátos elhallgatás másik oka az, hogy bizonyos tanácstalanság uralkodik a kérdés feldolgozásával kapcsolatban.

Az átöröklés törvényszerűsége miatt már születésünktől fogva terhelnek bennünket bűnös és romlott vágyak és kívánságok. Ezt a terheltséget nagy mértékben meghatározza a szülők, nagyszülők..... „harmad és negyedíziglen” élete, szokása és gondolkodása. Ezért némelyik gyerek fokozottabban érzékeny a nemi izgalmakra, ami az éveinek előrehaladásával már a gondolkodását is befolyásolja és magával ragadja.

Először csak azért simogatja magát és játszik a nemi szervével, mert ez kellemes érzést ad számára. Később azonban ez már szokásává válik annyira, hogy már természetesen és rendszeresen gyakorolja. Az éretté válás folyamatában pedig egyre jobban összeköti ezt a cselekményét a másik nemről maga elé képzelt képekkel, és így tulajdonképpen kialakul a képzeletvilágának a sajátos szexuális gyakorlata. Az önkielégítés akkor kap helyet a gyerekek életében, amikor a különböző környezeti hatásokra beengednek a gondolataikba képeket a másik nemről. Ezek a képek azután arra csábítják őket, hogy eleget tegyenek az érzéseiknek, és kielégítsék szexuális vágyukat. Ezért minél inkább eluralkodik bennük a képzeletvilág képe, annál inkább keresni fogják az önkielégítés lehetőségét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy képzeletben bárkivel bármikor szexuális kapcsolatot képesek létrehozni, és kielégülni vele.

A világban uralkodó erkölcsi szemlélet normái szerint az önkielégítés a szexuális praktikák és módszerek között az erkölcsösebb változat kategóriájába tartozik, ezért a szakemberek mint egy ártatlan lehetőséget rendszeresen ajánlanak is a fiataloknak. Az ártatlansága pedig csak abból fakad, hogy az önkielégítésből senki sem fog teherbe esni, senkinek sem kell szembe nézni az abortusz problémájával, illetve a gyermekszülő nehézségeivel és megalázó helyzetével. Ez a megítélés ahhoz a pedagógiai elvhez is kapcsolódik, hogy a gyermekeinktől ne csak elvegyünk, ne csak tiltsuk őket, hanem adjunk is, illetve engedjünk is nekik valamit. Ezért a veszélyes és súlyos következményekkel járó szexuális kapcsolatok helyett szinte mentőkötélnek tekintik ezt az ártalmatlannak látszó önkielégítést.

A Biblia nézőpontjából azonban teljesen más megítélés alá kerül ez a kérdés. Isten a szexuális kapcsolatot nemcsak azért ítéli el, mert abból egy nem várt terhesség következhet, esetleg egy olyan utód, aki senkinek sem kell. Amit Isten bűnnek ítél, azt nemcsak a cselekedeteinkben ítéli el, hanem a vágyaink és a kívánságaink szintjén is. Ezért a Tízparancsolat nemcsak azt mondja ki, hogy „Ne paráználkodj!”, hanem azt is, hogy „ne kívánd” azt. Isten szerint a kívánság szintjén elkövetett szexuális cselekmény éppolyan bűnnek számít, mintha valóban elkövették volna azt. Jézus a hegyi beszédében teljesen egyértelművé tette ezt, a törvényről adott magyarázatában. „Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánság okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében” (Mt. 5,28.).

„Amíg a szív bűnös indulatokat és gondolatokat ápol, – ha mégoly titkos is – addig ott a bűn az úr, s a lélek még az ellenségeskedés keserűségeinek és a gonoszság kötelékének a foglya. Aki az erkölcstelen jelenetekben gyönyörködik és elnéző a bűnös gondolatokkal és érzéki pillantásokkal szemben, az a nyilvános bűnök gyalázatos voltában és szívettépő nyomorában felismerheti annak a gonoszságnak igazi lényegét, amely szívében fészkel. Nem a kísértés, mely által az ember az átkos bűnt elkövette, okozta a nyilvánvaló bűnt, hanem csak napfényre hozta azt, ami régóta a szívében élt, titkon és elrejtve.” (G.H.B. 63,1.)

Isten határozottan kér az Igén keresztül: „Szeretteim, kérlek titeket..... tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek” (I. Pét. 2,11.). Máshelyen Pál apostol még azt mondja: „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban” (Róm. 6,12.). Isten szerint tehát nem természetes az, ha emberek gátlás nélkül elégítik ki a testi vágyaikat. Az önkielégítés érzékisége az önuralomnak egyfajta hiányára figyelmeztet. Az ilyen ember hasonló ahhoz a gépkocsihoz, ami száguld a lejtőn lefelé, mert elromlott a féke. Amikor az önkielégítés szokássá válik, akkor egy idő után már uralkodni kezd az ember felett, és rabszolgájává teszi. Az ilyen embernek egyre jobban eltompul a józan erkölcsi érzéke, ezért egyre inkább kész mindenféle tisztátalan tevékenységre.

Az önkielégítés teljesen én-központú cselekvés és egyre inkább egocentrikus magatartást hoz létre. Az önkielégítést élvező emberek a legnagyobb közellenségnek tekintik azt, aki akadályt jelent az erkölcstelen cselekvésének gyakorlásában. Mindig feszültséget támaszt, amikor az „emberek magukat szeretők”-ké válnak, és „inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (II. Tim. 3,2. 4.) lesznek.

Az önkielégítés a szexualitással való visszaélés, mert az ember csak a saját gyönyörűségére gondol. Ezért az önkielégítés után nem marad vissza megelégedés, hanem egy mély levertség és üresség, és sok esetben még a rossz lelkiismeret. Ez  egy olyan nemi tevékenység, ami kizárja a szeretet lehetőségét, és ezért is bűn. Megerősíti az emberben azt a hajlamot, hogy önmagáért éljen, ahelyett, hogy a szexuális ösztönt olyan ajándéknak tekintené, amellyel annak javát szolgálhatja, akit Isten neki ajándékozott házastársul. A szexuális vágyat ugyanis Isten két emberért adta, hogy a házasság kötelékében egyesülve ez a vágy kiteljesedjen az egymás iránti szeretet bensőséges és intim közösségében.

Kivonatos idézetek Ellen White könyvéből

„A tiszta erkölcsi élethez vezető út”

„Anyák! Ezen testi, lelki és erkölcsi züllésnek a fő oka a titkos bűn, ami a szenvedélyeket felébreszti, izgatja a képzeletet, majd paráznaságra és házasságtörésre vezet. Ez a bűn lerombolja a testet és hajlamossá teszi mindenféle betegségre. Avagy megengedhetjük-e gyermekeinknek, hogy az önmegsemmisítés útján haladjanak?.... A titkos bűn minden magasztos célnak, őszinte törekvésnek és az akaratnak egy jó és erősen vallásos jellem kifejlesztésének a lerombolója.” (10. old)

„Tegyen az Úr egy változást, hogy gyermekeink, akik oly kedvesek nekünk, hallgassák meg a figyelmeztető szavakat és válasszák, amíg nem késő a tisztaság és szentség útját.” (11. old)

„A gyerekek, akik az érettkor beállta előtt gyakorolják az önkielégítést, a természeti törvényekkel való eme visszaélésnek büntetését, ama kritikus időben fogják megfizetni. Sokan a korai halálnak lesznek áldozatai, míg mások, akik elég erős szervezettel bírnak, nehéz megpróbáltatásokon esnek át. Ha ezen rettenetes szokást a tizenötödik évtől kezdve folytatólagosan űzik, akkor a szervezet a vele szemben elkövetett visszaélés miatt, amit el kellett volna szenvednie, megtorlással fog válaszolni és a természeti törvények megsértésének következményei, különösen a 30 és 35 év körül mutatkoznak a különböző betegségek megnyilatkozásában: úgymint máj, tüdő megbetegedés, ideg összeomlás, reuma, hátgerinc, vese bántalmak és rákszerű rosszindulatú daganatok menynyilvánulásában. A szervezetben a természet finom gépezeteinek egyike felmondja a szolgálatot, aminek következtében a többi részekre nagy feladat hárul, a természetnek tökéletes rendszerében zavart okoz, aminek gyakori következménye egy hirtelen összeroppanás, halálesettel.” (18. old)

„Szükséges gyermekeinket oktatni az önmegtagadás gyakorlására és azon tényre, hogy az életnek legnagyobb küzdelme a saját én ellen van, a szenvedélyek megzabolázásában és a lelki és erkölcsi képességek alárendelésében.” (19. old)

„Higgadtan, a legnagyobb rokonszenvvel és sajnálat érzetével kell hogy közeledjetek a ti tévelygő gyermekeitekhez, és híven kell megmagyarázni a testük romlásának biztos végbemenetelét, ha továbbra is a megkezdett úton fognak haladni. Továbbá, ha a testi és szellemi képességük meggyengül, az maga után vonja az erkölcsi lezüllést is, s ily módon nemcsak maguk ellen, hanem Isten ellen is vétkeznek. A lehetőség szerint fel kell ébreszteni bennük azt a tudást, hogy az az Isten, aki ellen vétkeztek, egy szent Isten, és hogy a szívek ezen nagy vizsgálójának nem tetszenek az ő útjaik, és hogy Ő előtte nincs semmi rejtett dolog.” (21. old)

„Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek: és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, melyek az Istenéi.’ (I. Kor. 6,19-20.).

Szükség, hogy gyermekeiteket bátorítsátok, miszerint az irgalmas Isten elfogadja a bűnbánó szívét és az ő törekvésüket, hogy minden lelki és testi tisztátalanságtól megszabaduljanak, meg fogja áldani. Amikor az ellenség látja, hogy a gyermekek lelke felett elveszíti az uralmat, akkor nagyon fogja őket kísérteni és rávenni őket, hogy ezen varázslatos bűnt folytassák. Nekik azonban határozottan, ellene kell szegülniük Sátán kísértésének az állatias szenvedélyek és ösztönök kielégítésében, mert ezáltal Isten ellen vétkeznek. Tartózkodjanak a tiltott helyektől, ahol az ellenség megkísértve őket, hatalmat nyerne felettük. Ha ők Istenhez fohászkodnak tiszta gondolatokért és finom érzésekért, Ő meg fogja hallgatni őket és kérésüket meg fogja adni. Isten nem hagyja el őket egyedül, hogy bűneikben elvesszenek. Ő a gyengéknek és erőteleneknek segíteni akar, ha azok hitben bizalommal hozzá folyamodnak. Mindazok, akik a titkos kielégítések bűnös szokásának hódoltak, és még a testi és lelki erejüket prédálták, nem tudtak a természeti törvények áthágásának következményeitől megszabadulni. Az egyedüli mentségük, úgy erre, mint a jövő életre az ő reformálásukban rejlik. Minden lépés az eltávolodásban reménytelenebbé teszi az üdvösséget. Mindazok, akik ezt a rossz szokást elhagyják, ne csüggedjenek el, ha mindjárt nem is mutatkozik gyökeres változás. Ha a természeti törvények nem voltak túlságosan megsértve, a javulás be fog következni, ha nem is mindjárt szemmelláthatóan. Egyesek annyira megrongálták a szervezetüket, hogy soha többé nem fognak teljesen kigyógyulni. Az ilyeneknek élethossziglan kell aratniok az elvetett magok gyümölcsét.” (22. old)

„Mindazok, akik hajlamosak a testi kívánságok kielégítésére, nem lehetnek keresztények. Az ő vallomásuk nem játszik szerepet, ha az még olyan nagy is. Az ő foglalkozásuknak, örömüknek, szórakozásuknak stb. nemeseknek kell lenni.” (23-24. old)

„Az egyedüli remény a szabadulásra azok részére, akik ezen szenvedélyben sínylődnek és egészségükre, valamint megmentésükre még valamit adnak az, hogy ezen pusztító szokást egyszer s mindenkorra hagyják el.” (26. old)

„Mindazok, akik megszeplősítik testüket, nem örvendezhetnek Isten tetszésének mindaddig, amíg őszinte bűnbánatot, egy tökéletes reformot és istenfélelmében való megszentelődést nem visznek véghez.” (26. old)

„Azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, szükséges, hogy minden eljárásukban, sőt gondolataikban is nemesek legyenek, szem előtt tartva állandóan azt a tényt, hogy az örökkévalóságra készülnek, és hogy mindazok, akik üdvözülni akarnak, minden szeplő, sömörgőzés, vagy valami afféle nélkül kell találtatniok.” (27. old)

„Mélyen lettem érintve, midőn láttam azon állatias szenvedélyek hatalmas befolyását, amelyek férfiakat és nőket uralnak, akik különben jó modorral és intelligenciával bírnak. Ezeknek képességük lett volna arra, hogy egy jó munkára alkalmazzák őket, hogy hatalmas befolyást gyakoroljanak a jóra, ha nem volnának az alacsony szenvedélyeknek rabjai. Rettentően meg lett rendítve bizalmam az emberi lényekben. Meg lett nekem mutatva, hogy látszólag jó magaviseletű személyek, kik nem engedtek meg maguknak tiltott szabadságot az ellenkező nemmel szemben, de vétkessé teszik magukat a titkos szenvedélyek gyakorlásában; életüknek majdnem minden napján engednek Sátán kísértéseinek. Ezen borzalmas bűntől még a konferenciák legünnepélyesebb idejében sem tartóztatták meg magukat. Hallgatták az ítéletről szóló legünnepélyesebb és leghathatósabb beszédeket és úgy látszott , hogy Isten ítélőszéke elé vannak hozva, amely félelemmel és rettegéssel tölti el őket; és mégis egy óra sem telik el, és ismét hagyják magukat vonzani kedvenc és varázsló bűnök gyakorlásához, beszennyezvén saját testüket. Ők ezen pusztító bűnnek a rabjai, és megfosztottaknak látszanak lenni attól az erőtől, amely a szenvedélyes hajlamaikat legyőzné.” (38-39. old)

„Mit is mondhatnék, hogy fölrázzam népünket? Közlöm veletek, hogy jó néhány igehirdetőnk, akik pedig emberek elé állnak fejtegetni a Szentírást, maguk is tisztátalanok. Romlott a szívük és szennyes a kezük..... Az Úr keze nem rövidült meg, hogy ne tudna megmenteni, füle nem süket, hogy ne hallana; bűneink azonban távolra taszítottak tőle. A gyülekezet megromlott a tagjai miatt, akik beszennyezik a testüket és tisztátalanná teszik a lelküket.” (Test. 5. 78-79.)

a pettingről

A petting biblikus megítélése szintén lényegesen eltér az általánosan elfogadott normától és a szakemberek véleményétől.

A nemi vágyak éppúgy Isten ajándékai bennünk, mint az, hogy élvezettel tudunk elfogyasztani egy finom őszibarackot vagy éppen egy tányér töltött káposztát. A vágy és az élvezet tehát egy természetes dolog az életünkben. A kielégítés módja és körülménye azonban már különböző megítélés alá eshet. Bármennyire kívánom ugyanis az őszibarackot, nem fogok átmászni a szomszéd kerítésén csak azért, hogy az ott meglátott szép gyümölcsöt levegyem és élvezettel elfogyasszam. Élete folyamán mindenki megtanulja, hogy az ilyen irányú kívánságaink kielégítésének más útja és módja van. Amíg viszont ez a lehetőség nem áll a rendelkezésemre, addig önuralmat gyakorlok a kívánságom felett. Az önuralom az ember jellemének az egyik nagyon értékes része. Ezért senki személyisége sem sérül meg azáltal, ha uralkodik a vágyai és kívánságai felett, sőt inkább erősödik és nemesbül.

A szakemberek a pettinget is csak azért tartják egy ártatlan dolognak, mert hogy a fiatalok így levezethetik és kielégíthetik a nemi vágyaikat anélkül, hogy nem kívánt következményei lennének, például a terhességben. Szerintük a petting csak egy játék, a nagy gyerekek játéka, ami nagyon sok új ismeretet és tapasztalatot adhat, akár egy előkészítő iskola is lehet a házasság szexuális életére is. Ezek a szakemberek viszont keveset foglalkoznak a petting erkölcsi és lelki oldalával és következményeivel. Az általános megítélés szerint a petting csak akkor erkölcstelen, ha ezt akkor gyakorolja valakivel, amikor ezzel egy időben egy másik személlyel jár együtt. Az, hogy a kapcsolatuk előtt kivel csinálta, az teljesen mellékes, mint az is, hogy kivel fogja, ha már nem járnak együtt.

A Biblia megítélése szerint a petting is ugyanolyan paráznaságnak minősül, mint minden olyan szexuális cselekmény, amit a házasság keretein kívül követtek el. A petting a másik nemű ember olyan megismerését teszi lehetővé, amit Isten csak a házasságon belül akart adni az embernek. Ez a megismerés a másik ember szemérem testének a felfedését jelenti, amit Isten nagyon szigorúan ítél meg a Bibliában.

Nagyon szemléletes a Biblia ószövetségi részének nyelvezete, amikor a házasságon belül történő szexuális eseményre szinte refrénszerűen mondja azt, hogy „ismeré... az ő feleségét” (I. Móz. 4,1. 17.).  A megismerésnek ez a lehetősége és módja ugyanis a másik ember szemérem testének felfedését jelenti, amit mindenki csak a házasságkötés után engedhet meg magának. Amennyiben a szemérem felfedése, azaz lemeztelenítése mégis megtörténik egy illetéktelen személy előtt vagy által, azt paráznaságnak és fajtalankodásnak minősíti Isten Igéje. „És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem ő tőle...”, „és mezítelen s ruhátlan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid.” (Ezék. 23,18. 29.). „Mert azt tudjátok, hogy egy paráznának vagy tisztátalannak... sincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában” (Eféz. 5,5.).

„Incselkedik benned a gondolat: biztosan az a helyes, ha szabadon kiélheted szexuális vágyaidat is, hiszen mindenki – főleg nagyhangú osztálytársaid szerint – ezt teszi. No, egyrészt nem mindenki... másrészt biztosan a többségnek van igaza? Ezer éve például ki hitte volna el, ami ma mindenki előtt nyilvánvaló: a Föld gömbölyű. Ha sokan mondanak valamit, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy igaz. Ebbe a csapdába nagyon sokan beleesnek. Te légy önmagad, s akard a saját, s nem a szomszéd módján megvalósítani eszményképedet, a férfi-t, a jellem-et, a tudós-t, vagy amit akarsz.

Ha mégis elbotlanál, az sem végzetes hiba. De akarni kell erősnek lenni! És elhatározni, hogy legközelebb fegyelmezettebb leszel. A ‘most már úgyis mindegy’ – ‘én már csak ilyen vagyok’ – jelentik az igazi veszélyt. Ebbe nem szabad beleegyezned! A fiatal férfiben, vagy fiúban ég a vágy a nemi életre. Ez természetes, ösztönös. De mikor kezdhetjük el? Minden társadalom megadja a választ nyíltan, vagy burkoltan. A szabadosság korszakát éljük. Meglephet hát, amit egyértelműen mondok: a házasság a házasélettel kezdjék, magában a fogalomban is benne van: házasélet. Ha nem a feleséged lenne az első szexuális partnered, hogyan bízhatna meg a hűségedben? (Ez persze fordítva is igaz.) A megismerés boldog izgalmát tartsd meg annak, aki életed társa lesz, Hidd el, érdemes!

De mit tegyek, ha egy aranyos kislányt megismertem, megszerettem, és ő is szeret! Meddig ‘mehetünk el’? – kérdezed? Nos, ha igazán szeret, megelégszik a puszival, néha egy öleléssel, csókkal. Ha látja szereteted mellett az önmegtartóztató erős akaratodat, büszke lesz rád és boldogan megvárja, amíg feleséged lehet. Ha nem akar addig várni, és le akar ‘feküdni’ veled, akkor nem szeret igazán. Csak a test vágyai fordítják feléd. Bármilyen nehéz, fogadd el, nem ő a neked teremtett társ.

Ha ölelés, csók közben erekciód jelentkezik, ez egyrészt természetes, de ez nem csak annak a jele, hogy a szerelmeskedés testi vágyat is támaszt, hanem egy figyelmeztetés is: vigyázz, ne tovább! – nehogy elragadjon a mindent elsöprő ösztön, és olyat tegyél, tegyetek, amit később keservesen bánnál. (Bármilyen remeknek gondolnád most.) A mellek, nemi szervek érintése, simogatása is a házasság idejére van fenntartva. Ez az úgynevezett szerelmi előjáték része. Majd....”  (Dr. Gusztos Erzsébet: Rólatok, értetek, nektek 64-66. old)

Aki fiatal korában nem tanul meg önmegtartóztatóan élni, és Isten segítségével uralkodni az ösztönei felett, abból hiányozni fog az a képesség, hogy a házasságban a szexualitással felelősségteljesen éljen. Hiszen a házasságon belül is vannak olyan időszakok, amikor önmegtartóztatóan kell élni. Ez egy külön téma lehetne, de ilyen vonatkozásban Pál apostolnak is van tanácsa a házastársaknak: (I. Kor. 7,5). Ha ezt az önmegtartóztatást nem tanulta meg az ember a fiatal éveiben, akkor később erős a veszélye annak, hogy az ilyen helyzetekben a paráznaság vagy a házasságtörés bűnébe esik. Ezért semmi sem olyan hasznos és áldásos a későbbi életben, mint az ifjúkori szexuális tisztaság.

Végül még egy tanító példát szeretnék elmondani egy békáról, akit egy fazék vízben feltettek a tűzhelyre, és rákapcsolták a fűtést. Ha a fűtést hirtelen adták volna rá, akkor a béka ösztönösen kiugrott volna a fazékból és megmenekült volna. De a hőt csak lassan és fokozatosan kapcsolták rá, ezért a béka először csak élvezte a helyzetet, később elernyedt a melegben, amikor pedig feleszmélt, hogy ez már veszélyt jelent számára, akkor már nem tudott kiugrani, és így elevenen megfőtt. – Ugyanez történik minden fiatal emberrel, akik tisztátalan, szexuális és kéjsóvár gondolatokat melengetnek magukban. Ha nem ébrednek rá időben a veszélyre, menthetetlenül áldozatul esnek.

Valaki egyszer a következő megállapítást fogalmazta meg:

Elvetsz egy gondolatot  –  Aratsz egy cselekedetet.

Elvetsz egy cselekedetet          –  Aratsz egy szokást.

Elvetsz egy szokást         –  Aratsz egy életstílust.

Elvetsz egy életstílust     –  Learatod a balsorsodat.