A döglött kacsa nem hápog!

"Hiszen, amit teszek azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök." (Rm 7,15)

Évekkel ezelőtt egy gazdag ember kacsa vadászatra indult. Segítségnek felbérelte Sam nevű ismerősét.
Lovas kocsival indultak el, de útközben levált a kerék talpa. Sam visszakalapálta és véletlenül ráütött az ujjára, ezért csúnya kifejezés szaladt ki a száján. Akkor azonnal térdre borult, és hangosan kérte Isten bocsánatát: "Uram, sokszor olyan nehéz keresztyénként élni..."
"Sam – szólalt meg a gazdag ember –, jól tudom, hogy keresztyén vagy, de mondd, mire való ez a küzdelem? Én ateista vagyok, és nem terhelem magam ilyen problémákkal, mint te."
Sam nem tudott válaszolni a kérdésre. Nem sokkal ezután két vadkacsa húzott el felettük, majd két lövés is eldördült, és felhangzott a gazdag ember kiáltása: "Sam! Hagyd a döglöttet, és eredj a megsebzett után!"
De Sam ekkor megállt és rámutatott arra a kacsára, amelyik kétségbeesett hápogással igyekezett elmenekülni: "Most már tudom a választ, Uram. Te azt mondtad, hogy a keresztyénségem nem jó semmire, mivel sok miatta a küzdelmem. Ezek szerint én vagyok a megsebzett kacsa, aki küzd, hogy elmeneküljön a gonosz elől. De te, Uram, te döglött kacsa vagy!"

Hasonlóról ír Pál apostol a Rm 7,14–25-ben. A küzdelem tehát annak bizonyítéka, hogy Isten munkálkodik az életünkben.
Ne keseredjünk tehát el, mert van bűnbocsánat! Emlékezzünk: csak a döglött kacsa nem hápog!