A jó Pásztor
Jézus egy alkalommal tanította a köréje gyűlt embereket. Elmondta nekik, hogy milyen egy igazi pásztor.
Ismeri juhait, nevükön szólítja őket, azok hallgatnak rá, előttük megy, és követik őt.
Idegen után nem mennek, mert nem ismerik a hangját.
Jézus elmondta önmagáról: Én vagyok a jó Pásztor, a jó Pásztor életét adja a juhokért. Nem úgy, mint a béres, akinek a juhok nem a sajátjai. Ha látja, hogy jön a farkas, otthagyja nyáját, mert ő csak béres, és nem törődik a juhokkal.
Egy példázatot is elmondott ezzel kapcsolatban. Volt egy ember, akinek száz juha volt. Szerette bárányait, gondozta, ápolta azokat. Levágta körmüket, és kiszedte bundájukból a bogáncsokat. Csendes vizekhez, zöld domboldalra és árnyas fák alá terelgette őket. Minden este megszámolta bárányait. Éppen száz juha volt. Minden este! Kilencvenhat, kilencvenhét, kilencvennyolc, kilencvenkilenc… és nincs több. Eltévesztette a számolást? Újra kezdte. Az eredmény ismét 99. Aztán ujra megszámolta, mert lehetetlennek tűnt, hogy elveszett volna egy. Ismét csak 99.
Bezárta juhait a karámba, és elindult megkeresni az egyet, amelyik elveszett. Szólongatta, nevét kiáltotta, és figyelt, nem hall-e bégetést a távolból. Addig ment, hegyen völgyön, árkon, bokron keresztül, míg végre meghallotta kisbáránya gyenge hangját. Odament hozzá. Gyengéden vállára emelte és visszavitte a karámba. Nem szidta, nem zavarta maga előtt, hanem átölelte, megmelegítette, megsimogatta, mert nagyon szerette.
Amikor visszaérkezett a karámhoz, gyengéden letette a kisbárányt, betakargatta. Aztán elment a barátaihoz és azt mondta nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett bárányomat. És barátai együtt örültek vele. Így van velünk is a mi mennyei Pásztorunk.
Jézus ismeri nyáját, az ő gyermekeit, és azok is ismerik Őt. Ő életét adja a juhokért.
Nem sokkal ezután valóban életét adta a jó Pásztor gyermekeiért, amikor meghalt értünk a Golgotán. Azért tette ezt, mert nagyon szeret minket.
János evangéliuma 10. fejezete alapján