Éden kertje

. Az első igazán világhíres látványosságot úgy hívták, hogy Éden kertje. A bibliai tanúság szerint Isten a teremtéskor csupán az élet kezdetét alkotta meg, nem a teljes populációt, mind az állatok, mind az emberek igencsak híján voltak a világunkon. Ezért azt a parancsot kapták, hogy szaporodjanak, és lassanként töltsék be a földet, ill. vegyék birtokba az egészet, ha már erre is képesek lesznek, mivel elegen lesznek hozzá. Bár a növények kapcsán nem hangzik el, 1Móz 2. és 3. fejezete alapján úgy tűnik, hogy az Éden kertje is csak egy kis részét foglalta el a földnek, a többi akár beültetlen is lehetett, így logikus, hogy a növények számára is az volt a “feladat”, hogy terjeszkedjenek, ahogy az állati és az emberi populáció növekszik. Az ember azonban - még mielőtt a földet birtokba vehette volna - elbukott. Így a föld elkezdett más minőségű növényzetet növeszteni (tövises és gazos, rosszabbul termő, kevésbé szép növényeket). A paradicsomból való kiűzés után viszont a paradicsom nem tűnt el (vélhetően csak az özönvízkor semmisült meg), sőt védeni kellett az embertől, így a földnek két gyökeresen eltérő felszíni képződménye lehetett: a bogáncsos, kevésbé szép világ, ill. az Éden kertje mint ami minden tekintetben más lehetett, mint az átkozott rész. így két dolog is látványossága lett a világnak: a minden tekintetben egyedülálló és a földi növényvilágtól nagyban eltérő kert látványa, és a kérubé, amely őrizte lángoló pallosával. Bár a világ elég gyorsan kezdett benépesülni, minden bizonnyal a korabeli föld legnagyobb csodája lehetett a különleges hely, amelyet mindenki meglátogathatott, lévén nem csak különlegesen szép lehetett, de a hozzá fűződő történetek miatt volt elképesztően érdekes. Ha a babiloni függőkertek (vagy másképp, de vsz. hibásan Szemirámisz függőkertjei) a világ hét csodája közé számíttattak, akkor mennyivel inkább a különleges kert anno.