Ellenünk szóló kézírás

Ellenünk szóló kézírás?

Mivel legtöbben, sokan a mai napig az 1908-as revideált Károli-féle változatban olvassák a Szentírást, szeretném egy szövegen bemutatni, miért érdemes a múlt kulturális közegén túl is elővenni fordításokat. Egy jól ismert szöveg így szól: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára” (Kol 2:14). Gondolom, nem egyedül hallottam már a magyarázatot, miszerint ez is azt bizonyítja, hogy Isten nem törölte el a Tízparancsolatot, mivel azt Isten a saját ujjával írta (2Móz 31:18), ellentétben a sok egyéb parancsolattal. Így csak a kézírást törölte el, márpedig a Tíz ige nem emberi kézírás.

A magyarázat igen logikus, csakhogy van egy kis gond: bár az eredeti cheirographonszó tényleg szó szerint fordítható kézírásnak (szó szerint tényleg ezt jelenti), a kulturális jelentése adóslevél volt anno.  Mit szegezett fel tehát Jézus a keresztfára? Az ellenünk szóló adóslevelet (vagyis a bűn miatti adósságunkat engedte el). Egy olyan kifejezéssel van dolgunk, mint a magyarban a „van a rovásodon” kifejezés. Ez a régi szokásra utal, miszerint a kocsmában, kereskedőnél a hitelben vásárolt akármit rovással (gyakorlatilag rovásírással) jegyezték fel egy erre készült fára, akár egy gerendára. Akinek volt valami a rovásán, annak adóssága volt. A kifejezést csak részben lehetett szó szerint érteni.

Rosszul fordított tehát Károli? Nem. Amikor ő fordította, mindennek még inkább volt értelme. Csakhogy azóta változott a világ. Ahogy a mai ember nem tudja mit jelent a daróc, a kelengye, a lajtorja stb., úgy azt sem tudja, hogy mit jelent az „ellenünk szóló kézírás”. Másrészt kár olyan helyzetbe hozni magunkat egy szöveg magyarázatával, amely nem a szöveg tényleges jelentésére épít. Akár vissza is üthet egy ilyen szituáció. 

Egyébként az újonnan revideált Károliban már kiköszörülték ezt a "hibát".