János 13
Elbeszélő
A Pászka ünnep előtt Jézus már tudta, hogy eljött az idő, amikor el kell mennie ebből a világból az Atyához. Bár Jézus mindig is szerette azokat, akik az övéi voltak ezen a világon, most különösképpen megmutatta nekik szeretetét.
A vacsoránál ültek. Az ördög már korábban azt súgta Júdásnak, az Iskáriótes Simon fiának, hogy árulja el Jézust.
Jézus tudta, hogy az Atya minden hatalmat az ő kezébe adott, és hogy ő Istentől jött, és Istenhez megy vissza.
Ezért felkelt a vacsorától, levette felső ruháját és egy kendőt kötött maga köré.
Azután vizet öntött egy edénybe, és elkezdte mosni a tanítványai lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte.
Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá:
Péter
„Uram, te mosod meg az én lábamat?”
Jézus
„Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.”
Péter
„Az én lábamat nem mosod meg soha!”
Jézus
„Ha nem moslak meg, semmi közöd hozzám.”
Péter
„Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!”
Jézus
„Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben az egész teste tiszta. Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian.”
Elbeszélő
Mert Jézus tudta, ki árulja el, ezért mondta: nem vagytok tiszták mindannyian.
Miután megmosta a lábukat, Jézus újra felvette felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte:
Jézus:
„Értitek, mit tettem veletek?
Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok van, mert az vagyok.
Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy tegyetek, ahogy én tettem veletek.
Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a követ nem nagyobb annál, aki elküldte.
Ha ezt tudjátok, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.
De nem mindnyájatokról beszélek. Mert én ismerem azokat, akiket kiválasztottam, de amit az Írás mond annak be kell teljesednie: ‘Az fordult ellenem, aki a kenyeremet ette.’
Azért mondom ezt most, mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyétek, hogy ÉN VAGYOK.
Igazán mondom nektek: aki elfogadja azt, akit én küldök, az engem fogad el. Aki pedig engem elfogad, az azt fogadja el, aki engem küldött.”
Elbeszélő
Miután ezt mondta Jézus, nyugtalan lett, és ezt mondta:
Jézus
„Igazán mondom nektek: egyikőtök elárul engem.”
Elbeszélő
Ekkor a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, kiről beszél.
Az egyikük, akit Jézus különösen szeretett, Jézus mellé ült.
Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézustól, kiről beszélt az előbb.
Ekkor az a tanítvány közelebb hajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle:
János
„Uram, ki az?”
Jézus
„Bemártom ezt a falat kenyeret a tálba, és akinek odaadom, ő az.”
Elbeszélő
Ezzel a tálba mártotta a kenyeret, és odaadta Júdásnak, az Iskáriótes Simon fiának.
Elbeszélő
Amikor Júdás elfogadta a kenyeret, belement a Sátán.
Jézus
„Tedd meg gyorsan, amit tenni készülsz!”
Elbeszélő
Az asztalnál ülők közül senki nem értette, miért mondta ezt Júdásnak.
Néhányan azt hitték, hogy mivel a közös pénzük Júdásnál volt, Jézus azt mondta neki, hogy vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek.
Júdás elfogadta a falatot, és utána azonnal elment. Ekkor már éjszaka volt.
Jézus
„Most dicsőült meg az Emberfia, és általa Isten is megdicsőült.
Mivel Isten dicsőséget kapott az Emberfia által, Isten is dicsőséget ad az Emberfiának hamarosan.
Kedves gyermekeim, már csak rövid ideig maradok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a zsidóknak már korábban mondtam, most nektek is mondom, hogy ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást. Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást!
Erről ismeri majd fel mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
Péter
„Uram, hová mész?”
Jézus
„Ahová én megyek, oda te most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz.”
Péter
„Uram, miért nem mehetek veled most? Az életemet adnám érted!”
Jézus
„Az életedet adod értem? Igazán mondom neked, hogy mielőtt a kakas megszólal, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem!”