Kőbe vésve

Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki a pofont kapta, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térve kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette társát, megkérdezte:
– Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
– Amikor valaki megbánt, azt csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, jószerencsédet pedig kőbe vésni!

Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés az élet.
(Forrás: Internet: www.radio.hu)