Ruby nagyi

Két élénk fiam van, az egyik hét, a másik egy esztendős. Néha aggódom, hogy romhalmazt csinálnak nagy gonddal berendezett lakásomból. Ártatlan játszadozásuk közben időnként feldöntik legkedvesebb lámpámat, vagy a feje tetejére állítják gondosan elhelyezett bútoraimat. Ezekben a percekben, amikor semmi sem szent előttük, visszaemlékszem arra a leckére, amelyre bölcs anyósom, Ruby tanított.
Rubynak hat gyereke és tizenhárom unokája van, ő maga a gyengédség, türelem és szeretet megtestesülése.
Most is, mint minden karácsony este, szokás szerint valamennyi gyerek és unoka Rubynál gyűlt össze. Egy hónappal korábban Ruby gyönyörű fehér szőnyegpadlót vásárolt, mert huszonöt év alatt megunta "ugyanazt a régi szőnyeget", és nagyon örült, hogy ettől az egész lakás új külsőt kapott.
Arnie sógorom ajándékként saját kaptáraiban készült kiváló mézet osztott szét unokahúgai és unokaöccsei között. Az ajándékozás izgalmában a nyolcéves Sheena a mézesbödönét kiöntötte nagyi új padlószőnyegére, és mézes cipőjével bejárta az egész padlót.
Sheena sírva rohant a konyhába, Ruby nagyi ölelő karjába. – Nagyi, széthordtam a mézemet a vadonatúj szőnyegeden!
Ruby nagyanyó letérdelt, gyengéden belenézett Sheena könnyekkel teli szemébe, és ezt mondta: – Ne aggódj drágám, tudunk neked másik mézet adni.

Lynn Robertson