Versek

2014.09.01 21:24
Zelk Zoltán: Nem illet engem... Nem illet engem e dicséret, hidd el barátom, csontig éget, hogy bátorságomat dicséred... Nem tigrisként, ember-mód élek, csapzott szívem a rettegések tanyája. Hidd el: félek! félek! Ember vagyok, ember-mód élek, hogy is lehetnék bátor? Csak jobban rettegek attól,...
2014.09.01 21:23
Lukátsi Vilma: Hárman Nem kell elhinnünk: tapasztaltuk: "nem jó az embernek egyedül!" Simogat minket ez a mondat, ha szívünk húrja hegedül, jó elmerülni önfeledten a másik szempár mély tükrében, ketten – már egyet gondolva, bármilyen úton, kéz a kézben... Ennél már csak az igazabb, ha hárman...
2014.09.01 21:22
Füle Lajos: Az eltemethetetlen Temették ólom-csüggedésbe, hitetlenség gyolcsába rakva a félelem sivatagába. Harmadnapon feltámadott! Temették tornyos templomokba, szertartások gyolcsai közé, imákból készült szemfedője. Harmadnapon feltámadott! Temették ideológiákba, tagadás útszéli árkába, tudomány...
2014.09.01 21:22
Myra B. Welch: A mester érintése Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel. – Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi? Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat? Három dollár...
2014.09.01 21:21
Lukátsi Vilma: A végrendelet Moraj, földindulás, nappal sötét: tudomásul vette a föld és az ég az Ember Fia végrendeletét. Halála tett volt: Ő volt az Ige, Övé volt minden – s nem volt semmije. Ruhái a katonáké lettek, szőtt köntösére sorsot vetettek, aki elnyerte, örült? jajgatott? sejtette vajon,...
2014.09.01 21:20
Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: "Ez világot szívedben megutáljad és úgy menj ki belőle...
2014.09.01 21:19
Csanádi György: Múlandóságunk lázadása Örökíteni tűnő formákat fekszünk agyagba, kőbe, ércbe – s szétmállik lényünk gyatra férce. Menekülni az elmúlástól fekszünk betűbe, színbe, hangba – s kivettetünk a szemétdombra. Tagadni tiszavirág létünk fekszünk bíborba, borba, ölbe – s megérkezünk a...
2014.09.01 21:19
Thaly Lóránt: A szőnyeg A végtelenben, tér s időnek Örök határin messze, túl, A mindenségnek, múlt s jövőnek Szövőszékénél ül az Úr. Szövi száz meg száz emberélet Szép tarka, hímes szőnyegét, Hol napfényt sző belé, hol éjet, Így lesz hol fényes, hol setét. Szál szálba fonva, vagy bogozva, Keresztbe...
2014.09.01 21:18
Babits Mihály: Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok... Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy ígéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi...
2014.09.01 21:17
Füle Lajos: A második mérföld A második mérföld viszi előbbre a világot, s a második mérföld előtt hányszor habozva állok! Hiszen az első is nehéz, mikor magamra nézek. Lásd, ennyi csak látóköröm! TE biztos szánva nézed, URAM, hogy meddő tegnapok mennyit szememre vetnek... Megjáratlan...
<< 3 | 4 | 5 | 6 | 7 >>