Kérjük várj...
Versek
2014.09.01 21:24
Zelk Zoltán: Nem illet engem...
Nem illet engem e dicséret,
hidd el barátom, csontig éget,
hogy bátorságomat dicséred...
Nem tigrisként, ember-mód élek,
csapzott szívem a rettegések
tanyája. Hidd el: félek! félek!
Ember vagyok, ember-mód élek,
hogy is lehetnék bátor?
Csak jobban rettegek
attól,...
2014.09.01 21:23
Lukátsi Vilma: Hárman
Nem kell elhinnünk:
tapasztaltuk:
"nem jó az embernek egyedül!"
Simogat minket ez a mondat,
ha szívünk húrja hegedül,
jó elmerülni önfeledten
a másik szempár mély tükrében,
ketten – már egyet gondolva,
bármilyen úton, kéz a kézben...
Ennél már csak az igazabb,
ha hárman...
2014.09.01 21:22
Füle Lajos: Az eltemethetetlen
Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség gyolcsába rakva
a félelem sivatagába.
Harmadnapon feltámadott!
Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány...
2014.09.01 21:22
Myra B. Welch: A mester érintése
Ütött-kopott volt, s az árverező
Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt,
S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár...
2014.09.01 21:21
Lukátsi Vilma: A végrendelet
Moraj, földindulás, nappal sötét:
tudomásul vette a föld és az ég
az Ember Fia végrendeletét.
Halála tett volt: Ő volt az Ige,
Övé volt minden – s nem volt semmije.
Ruhái a katonáké lettek,
szőtt köntösére sorsot vetettek,
aki elnyerte, örült? jajgatott?
sejtette vajon,...
2014.09.01 21:20
Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol
Uram, a tél bevert a templomodba.
Álltam vaspántos portádon belül
s ámulva néztem botra-font kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam egyedül,
úgy hallgattam, amit beszélt papod:
"Ez világot szívedben megutáljad
és úgy menj ki belőle...
2014.09.01 21:19
Thaly Lóránt: A szőnyeg
A végtelenben, tér s időnek
Örök határin messze, túl,
A mindenségnek, múlt s jövőnek
Szövőszékénél ül az Úr.
Szövi száz meg száz emberélet
Szép tarka, hímes szőnyegét,
Hol napfényt sző belé, hol éjet,
Így lesz hol fényes, hol setét.
Szál szálba fonva, vagy bogozva,
Keresztbe...
2014.09.01 21:19
Csanádi György: Múlandóságunk lázadása
Örökíteni tűnő formákat
fekszünk agyagba, kőbe, ércbe
– s szétmállik lényünk gyatra férce.
Menekülni az elmúlástól
fekszünk betűbe, színbe, hangba
– s kivettetünk a szemétdombra.
Tagadni tiszavirág létünk
fekszünk bíborba, borba, ölbe
– s megérkezünk a...
2014.09.01 21:18
Babits Mihály: Csillag után
Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok...
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
ígéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi...
2014.09.01 21:17
Lukátsi Vilma: Isten kavicsai
A Kezdet ködétől elválasztva
hömpölyög az Idő-végtelen...
Kis kavicsok az Isten kezéből
belehullunk.
És csak úgy merem
végiggondolni a gondolatot,
hogy akkor, ha a mi időnk lejár,
ugyanaz a Kéz lenyúl majd értünk,
és tenyerébe – időtlen – bezár.